Előadó: Queensrÿche
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1983
„Queensrÿche”, a híres EP, a híres Queensrÿche! Az EP, amellyel ezek a remek seattle-i amerikai metalosok megpecsételték a saját sorsukat, és sok olyan rajongóét is, aki a tökéletesen odacsapott, torzított alapú hangriasztókat szereti! Ez az EP valójában még a Queensrÿche név előtt létezett. Muszáj egy rövid bevezetőt írni, mert az évek gyorsan telnek, és a Queensrÿche 1983 – 1990 közötti életműve egyre nagyobb történelmi súlyt kap. A rockzene szempontjából persze!
Az EP négy dalt tartalmaz. 1981-ben a zenekarnak már kész volt ezeknek a daloknak a demója, a Queensryche akkor még The Mob néven futott, Geoff Tate pedig, aki a stúdióban énekelt, hivatalosan akkoriban a The Myth tagja volt. Tate-nek a „heavy metal” sosem volt igazán ínyére, ezért sokáig habozott, mielőtt hivatalosan is csatlakozott a Queensrÿche-hez. A zenekar sikertelenül próbált szerződést kötni, a demón lévő anyagot számos kiadó elutasította. Végül maguk adták ki az EP-t saját kiadásban, 1983-ban! A címe „Queen Of The Reich” volt. A kritikusok és a közönség fülében magas pontszámokat és hatalmas elismerést aratott, így rendkívül nagy lett rá a kereslet. A srácok ebben az időszakban nevezték át magukat The Mobról Queensrÿche-re, nyilván az EP nyitódala ihlette őket. Tate a „Queen Of The Reich” kapott támogatás hatására elfogadta a hivatalos tagságot a zenekarban, és otthagyta a The Myth-et. Még ugyanabban az évben az EMI Records-szal kötött szerződés mentette meg a bandát, a kiadó újra megjelentette az EP-t, ezúttal „Queensrÿche” (1983) címen.
Maradjunk még 1983-ban. Az N.W.O.B.H.M. teljes virágkorát élte, az Iron Maiden átvette az elsőbbséget az egyre népszerűbb heavy metal színtéren. A Queensrÿche tagjai a Judas Priest albumainak erős hatása alatt, no meg az akkoriban divatos és aktuális Iron Maiden mellett érlelődtek. Az amerikaiak is erős metalmozgalommal rendelkeztek ebben az időszakban. Ez még több agressziót, a gitárok még vadabb „fűrészelését”, kevesebb romantikát és dallamot hozott az európai kortársakhoz képest, viszont több arroganciát és sötétséget. Ott voltak a fiatal, reményteli Savatage, Helstar, Fates Warning, Metal Church, Liege Lord,… és közéjük tartoztak a korai időkben természetesen a mi Queensrÿche-ünk is az EP-jükkel.
A „Queensrÿche” a Queen Of The Reich lenyűgöző riffjével nyit, ez egyedi riff, ám egyből felhívja a figyelmet az említett hatásokra. A szám mindent tud. Remek, tüzes, tekintélyt parancsoló, többrétegű ének, a két gitár dinamikus párbeszéde, magas fokú összjátékkal, a ritmusszekció kicsiszolt megközelítésének kiemelt hangzásbeli mélysége. A korai Queensrÿche-nél ez az ének sötétséget vitt a zenébe, amit a metal meg is követel, ez a homályos hangulat később egyre halványabb! Az ötös előadásmódja és kivitelezése jelzi, hogy a srácok már a legelejétől pontosan ugyanazon a hullámhosszon voltak. Ennek eredménye, hogy az EP anyaga a zenekar korai szakaszában képviselt műfaj korlátain belül tökéletesen összerakott (megkomponált, eljátszott és megprodukált). A zenekar így egyenesen jelezte, hogy rendkívüli adottságokkal bír, és meg van benne a „legnagyobbak” szerzői tehetsége. Merészség a dallam beemelésében, a dallam követésében, a dallamnak való alárendelődésben. De megfelelő adag agresszióval és kitörően torzított riffrohamokkal, amilyeneknek a heavy metalban lenniük kell. Ideális közös nevező, több tényező, amelyek csiszolására a perfekcionisták vágynak. Ezekben az ideális arányokban találkozik leginkább a Queen Of The Reich és a záró power ballada, a The Lady Wore Black, a hangulat dinamikus váltásával az álmodozó akusztikus előrefrén és a refrén orkánja között! A Nightrider és a Blinded pedig még többet hordoz abból, amiért a „fiatalok” lángra kaptak. Düh, arrogancia és lázadás. Vagyis tragédiák. Sötétebb felépítésű dalok, és tipikus kapcsolódás a fent említett bandákhoz, az amerikai új hullámos heavy metal nemzedékhez, ha szabad így fogalmaznom. Az EP megmutatta, hogy a Queensrÿche rendkívül jól képzett technikailag és tehetséges szerző, képszerűségével pedig azt is sejtette, hogy a Queensrÿche kivételes fejlődési potenciált hordoz, hiszen a legelején rögtön jelezték, hogy technikailag jóval magasabb szinten tudnak játszani, mint a műfajuk akkor már nagy tekintélyű nevei (Iron Maiden).
2003-ban az EMI újra kiadta a „Queensrÿche” EP-t. Rajta a négy dal eredeti sorrendben szerepel. Azt pedig, hogy ez az újrakiadás miért kell feltétlenül a gyűjteményedbe, a bónuszdalok indokolják. Tíz dalról van szó egy régi, 1984-es japán koncertről. Ez VHS kazettán jelent meg „Live In Tokyo” címmel , és a boltokban természetesen sehol sem található. A zenekar akkoriban az első stúdióalbumát, „The Warning”-ot népszerűsítő turnén koncertezett. Ez ugyanarra hívja fel a figyelmet, amit az előző bekezdésben már említettünk. Technikai hibátlanság, amelyet az élő előadás a legközvetlenebbül bizonyít: milyen félelmetes formában voltak a srácok rögtön a legelején, óriási bizonyítási vággyal, azzal, hogy a legjobb akarsz lenni. Rendkívül fontos és nyilvánvalóan ritka dokumentuma a klasszikus, aranykori felállású Queensrÿche korai koncertjeinek.
A következő évben a zenekar kiadja a „The Warning” albumot, a tengerentúlról érkezett egyik legígéretesebb, legambiciózusabban megálmodott, klasszikus felépítésű heavy metal lemezt. A „Queensrÿche” a zenekar számára kezdetben szilárd kiindulópont és egy nagy banda születésének szent bölcsője!
Felállás
Geoff Tate – ének
Chris DeGarmo – gitár
Michael Wilton – gitár
Eddie Jackson – basszusgitár
Scott Rockenfield – dob
Produkció
Neil Kernon & Queensrÿche
Számlista
AZ EREDETI „QUEENSRYCHE” EP (1983)
1. Queen Of The Reich
2. Night Rider
3. Blinded
4. Lady Wore Black
Az EP hossza: 21.22
AZ ÚJRAKIADÁS (2003) BÓNUSZDALAI:
5. Night Rider
6. Prophecy
7. Deliverance
8. Child Of Fire
9. En Force
10. Blinded
11. Lady Wore Black
12. Warning
13. Take Hold Of The Flame
14. Queen Of The Reich
Az album hossza 60.03
