Szerző: Rok Klemše
Előadó: Planet X
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2007
Valószínűleg nincs olyan progresszív metal-rajongó, aki ne ismerné Derek Sherinian nevét. Derek kiváló billentyűs, aki a csodálatos ujjait 1994-től, amikor Kevin Moore helyére lépett, egészen 1999-ig, amikor őt Jordan Rudess váltotta, a progresszív metal éllovasainak, a Dream Theaternek kölcsönözte. Miután kilépett a Dream Theaterből, csupa zenei óriással dolgozott együtt: Al DiMeolával, Yngwie Malmsteennel, Zakk Wylde-dal, Steve Lukatherrel… 1999-ben pedig Derek a kiváló ausztrál dobossal, Virgil Donatival új zenekart alapított, amelynek a Planet X nevet adták.
Derek célja a Planet X-szel kezdettől fogva az volt, hogy olyan hevesen játsszák majd a hangszereiket, hogy az minden zenész csontjaiba félelmet ültessen. Ez a stílussal, amelyet Derek „metal fusion szteroidokon” néven emleget, valószínűleg sikerül is nekik. A zenekar harmadik stúdióalbumára jó öt évet kellett várnunk, mert elég sokszor elcsúszott a megjelenés. Derek ezt tréfásan így kommentálta: „legalább a Chinese Democracy előtt meglesz a lemez…” A Quantum végül mégiscsak itt van előttünk.
Az ötéves szünet nagyon is jól jött a zenekarnak. Az előző lemez, a Moon Babies (2002) ugyan kiváló volt, de helyenként alárendelődött a technikának és a „shrednek”. A Quantum viszont azt mutatja, hogy a zseniális trió ragyogó kompozíciókkal tér vissza, amelyekben egyetlen felesleges hang vagy szóló sincs. A Planet X-nél a dallam a lényeg, és ezek a dallamok a magas fokú kidolgozottság és bonyolultság ellenére is nagyon is befogadhatók. Igaz, hogy hébe-hóba hallunk egy kis improvizációt, sőt jam sessiont is, de az egész olyan jól hallgatható és fülbemászó, hogy a dallamok gyorsan beleülnek az ember fülébe. A számok hosszúak, a leghosszabb hét percen túl is eltart, rengeteg tempó- és ritmusváltással és számtalan variációval. A szerzemények annyira komplexek és „strukturálatlanok”, hogy szinte hihetetlen, mennyire jól hallgathatók. Derek és Virgil ezúttal is nagyokat vett maga mellé, a legnagyobb szerzemény kétségkívül a legendás gitáros, Allan Holdsworth, aki két számban bukkan fel (Desert Girl és The Thinking Stone). Eredetileg úgy volt, hogy Allan játssza fel az egész lemezt, de sajnos a sok elfoglaltsága miatt ez nem sikerült. De semmi gond, ott van még Brett Garsed, a remek gitáros, aki az albumot őrült „chopokkal” és egyedi legatókkal töltötte meg. Garsed már a zenekar első lemezén, a Universe-ön (2000) is játszott, a Quantumon pedig Holdsworthszel olyan játékot mutat, amelyet sok gitáros megirigyelne.
A két Holdsworth-szám, a Desert Girl és a The Thinking Stone igazi improvizációs leckék. A Desert Girl szimfonikus billentyűkkel és gyönyörű zongoradallammal indul, majd Donati „funky” dobolására felgyorsít. Átfordul egy fenomenális, improvizált átvezetésbe, amely a legapróbb részletekig megmutatja Holdsworth tehetségét. A Desert Girl kifejezetten üdítő változatosság, hiszen Allan szólókarrierje közel sem ennyire „heavy”. A The Thinking Stone szinte „tribal” dobolást hoz, és ismét lélegzetelállító gitárokat. A Matrix Gate-ben a srácok a keményebb oldalukat mutatják, a szám pedig egyben az album egyik legkomplexebb darabja – soha nem ismétlődő ritmus, groove-os dobolás, és igazi basszusgitár- és dobsorozat. Garsed leginkább a Space Foamban lép előtérbe, ahol bombasztikus billentyűk és morajló basszusgitár szakítják félbe. Garsed minden bizonnyal túl kevéssé ismert és túl kevéssé megbecsült gitáros, aki csak arra vár, hogy felfedezzék. A atmoszférikus Snuff és a játékos Kingdom of Dreams bizonyítja, hogy az ilyen komplex mestermunkák is teljesen hallgathatók lehetnek. Jimmy Johnson és Rufus Philbot (Al DiMeola) basszusgitárjai a lemez nagy részében előtérben vannak, kiválóan megtámogatják és lezárják a számokat. Donatiról felesleges szót ejteni, hallgassátok meg inkább a dobszólót a Quantum Factoron.
A Quantum nem olyan progressive fusion, amilyet eddig ismertünk, hanem olyan, amilyet a jövőben fogunk hallani… Csak hát a Föld bolygó még felzárkózik a Planet X-ről érkező földönkívüliekhez. A Quantum az idei év egyik legjobb instrumentális lemeze lesz!
Felállás
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek
Virgil Donati – dobok
Rufus Philpot – basszusgitár
VENDÉGZENÉSZEK:
Brett Garsed – gitár
Allan Holdsworth – gitár
Jimmy Johnson – basszusgitár
Produkció
Planet X
Számlista
1. Alien Hip-Hop 07:11
2. Desert Girl 06:04
3. Matrix Gate 04:08
4. The Thinking Stone 04:11
5. Space Foam 04:45
6. Poland 05:22
7. Snuff 04:57
8. Kingdom of Dreams 06:48
9. Quantum Factor 07:09
