Előadó: Feedback
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2009
Értékelés: 3.8/5
Miután a Feedback elég sokáig váratott magára az első stúdióalbumával, most már legalább évente egy lemezzel bombáz minket. 2009 vége felé így napvilágot látott a harmadik kiadványuk, a pro mehanika is. Zeneileg az Od blizu óta nem sokat változott az irány. A Feedback továbbra is a klasszikus jazz rock hagyományára esküszik, blues beütésekkel, úgy, ahogy azt nagyjából negyven évvel ezelőtt hallhattuk. Ezúttal a hard rock egyes elemeivel is eljátszanak, a háttérben pedig szokás szerint ott érezni a progresszív irányzatokkal való kacérkodást is. Röviden: a régi varázsra építenek, amit már megszokhattunk tőlük, csak felmerül a kérdés, hogy ezúttal sikerült-e az egész albumot az elődökhöz hasonló szerzeményi szinten tartani.
Már maga az album címe is még profibb megközelítést és még kompaktabb lemezt sejtet, a végén viszont éppen az ellenkezője derül ki. A Feedback olyan zenekar, amelyet nem zavarnak meg a sokféle hatások, és világosan kijelölt művészi úton halad. Ezt valahogy már a kezdetektől kitűzték maguk elé. Csakhogy pont ez fogja vissza őket. Amíg a dalok kidolgozottabbak voltak, ez még nem jelentett akadályt, de ahogy egyre inkább a szabad játékra helyeződik a hangsúly, úgy tűnnek fel a lyukak, vagyis a hiányosságok az ambícióikban, amelyek szinte már túl egyszerűek. Folyton az az érzésem, hogy sokkal több vas van a tűzben, mint amennyit eddig láttunk.
Egyrészt dicséretes, hogy a Feedback kitart a saját művészi víziója mellett, másrészt viszont nem túl okos dolog úgy kapaszkodni valamibe, mint részeg az embere a kerítésbe. Három kiadott albumon hangzásban csak minimális a változás, stílusban pedig minden maradt a régiben. A fáradozásuk még mindig elismerésre méltó, főleg mert a szlovén zenei életben vérlázítóan kevés az ilyen zenekar, de azért kicsit fűszerezhetnék és gazdagíthatnák a kínálatukat. Jól jönne több ritmusváltás magukon a dalokon belül, a kompozíciók pedig túlságosan is lazák és „pszichedelikusak”.
A hangzásuk mindennek ellenére ideális a zenei finomfalatokra áhítozóknak. A nosztalgiázók lelkét simogatják, az egészet pedig olyan muzsikával egészítik ki, ami pillanatokra eszeveszett, máskor meg inkább meditatív. A zene mindig meleg, és mint egy puha takaró, úgy ölel körül, miközben a kandalló ropogó tüze mellett ülsz. Ebben a tekintetben kétségkívül méltó utódja a két korábbi albumnak, amelyek talán tényleg nem voltak ennyire csordultig tele gitárvirtuozitással.
A Pro mehanika ismét kiválóan megszólaltatott lemez, rengeteg nemes és meleg hanggal, amelyek tetőtől talpig megtöltik az ember fejét. Ezúttal is sokat nyom a latba Matej Magajne gitáros és Miloš Leban billentyűs, akik felváltva szólóznak, a fő sztár pedig szokás szerint a játékhoz való szokatlan hozzáállásával és szinte transzcendens ihletettségével Magajne, aki időnként tényleg túlzásba viszi a szólózást. A fickónak van mire támaszkodnia, és láthatóan szabad keze van a zenekarban, de a zene érdekében talán néha tényleg jobb lenne megfeszíteni a gyeplőt, és nem hagyni, hogy a gitár túlságosan elszabaduljon. Az ilyen zene már csak ilyen, itt ki kell adni magad, de itt is érvényesíteni kell néha a „kevesebb több” elvét. Sokkal több finomságot mutat a saját sztárpillanataiban Leban, aki nemes hangú elektromos zongorájával és orgonájával mindvégig összeszedett marad, és figyel a kompozíció teljes képére. A ritmusszekció megint afféle összekötő kapocsként működik, de a túl heves gitárrobbanásoknál az ő rövid hatótávolsága is meglátszik.
A Feedback hű marad a hagyományaihoz. Még mindig mélyen a hatvanas és hetvenes években gyökereznek, a zenéjüket pedig átjárja a dallamérzék és az improvizatív hozzáállás. Bár a múltban hajlottak a fegyelmezettebb muzsikára, ezúttal jobban átadják magukat a szólók iránti szerelmüknek (főleg ami a gitárt illeti). Ezzel nincs semmi baj. Én személy szerint a kicsit kidolgozottabb megközelítést kedvelem, az improvizációt pedig inkább koncerteken látom szívesen, de biztos vagyok benne, hogy sokan még elégedettebbek lesznek ezzel a lemezzel, mint a korábbiakkal, hiszen a mérleg nyelve ezúttal a másik oldalra billent, és ez egyeseknek pont megfelel.
Felállás
Matej Magajne – gitár
Miloš Leban – orgona, Rhodes
Andrej Maver – dob
Andrej Klavžar – basszusgitár
Produkció
Feedback
Számlista
1. Srečanje – 03:07
2. Kolovratenje – 03:41
3. Novi vinodolsky – 04:13
4. Snežne meduze – 03:58
5. Sok zemlje – 04:08
6. Reci klaža! Klaža. – 08:51
7. Laboratorij – 02:28
8. Zob časa – 07:49
