Előadó: Stranci
Kiadó: FV Music
Megjelenés: 2009
Játékidő: 37:00
Értékelés: 4/5
A Stranci érdekes jelenség a szlovén zenei életben. Nem, nem tévedsz: megint alternatív vizekre eveztünk. A Stranci a második stúdióalbumával, a „Kirjetukinor?”-ral érkezik, éppen jókor, mert a hamis punkcímkével házaló új party rock bandák áradatában az ember lépten-nyomon beléjük botlik a szlovén színtéren. A Stranci viszont igazi, hamisítatlan punk rock energiával van felvértezve, és nem blöfföl!
Amellett, hogy a „Kirjetukinor?” dalai hitelesen állják a sarat a maguk prédikációjában, ezek a Szlovénia celjei vidékéről származó csibészek még egy-két akkordot is többet tudnak fogni az átlagos szlovén alter rendbontóknál. Nagyon helyes.
De haladjunk szépen sorjában. A Strancinál minden Peter Schmidt énekhangja és színpadi jelenléte körül forog. A pasi sajátos énektechnikát fejlesztett ki: igazi pszichopata, aki a tébolyult kitöréseibe rengeteg „szipogást” csempész. Elsőre kicsit szokatlannak hathat, de kétszeri végighallgatás után már simán megbarátkozol vele. Sőt. Hamar rájössz, hogy a Stranci a „bolond” Peter nélkül nem létezik, az ő hangja a zenekar legerősebb védjegye, és tulajdonképpen ez fejezi ki a Stranci lényegét.
A zene hangolatlan rock n’ roll. Ahol pedig a rock n’ roll hangolatlan, ott bizony a punk lakik. A produkció rendkívül zajos, ugyanakkor roppant élénk, és megteremti a garázshangulat, a rockos megalkuvásmentesség, a lázadó arrogancia és az ifjúkori vadság igazi érzetét. A Z $ Z (Zgrab in zbejž) és az Alkohole két remek, züllött rock n’ roll csibész, amelyek hallatán nem nehéz felépíteni azt a képzeletbeli jelenetet, amelyet a benzinkutak boltjainak kamerái olyan szívesen rögzítenek nap mint nap. Így van. Az emberek szeretnek lopni. Inni még jobban. Főleg a szlovének.
A Stranci gondoskodott még valamiről. Úgy döntöttek, hogy a dalokat több különböző nyelven éneklik el: szlovénül, szerbhorvátul, angolul, németül, sőt oroszul is. Ez a húzás nagyon is üdvözlendő, mert a Stranci zenéjének műfaji alapjai amúgy kiszámíthatóak, és a nyelvek váltogatása kapott egy kis plusz lendületet, a dalok pedig egy adag további dinamikát. Az album egésze pedig színesebb lesz tőle. Bár ezek persze csak minimális eltérések az alapsablontól, éppen jók így. Ami azt jelenti, hogy szükség volt rájuk. És mivel hatásosak, nem erőltetettek! Ez a lényeg.
A Stranci „dallamos” is tud lenni. A feltekert, ropogós rocker, a Rdeča raketa, amely Srečko Kosovel költő sorait kölcsönzi, ebben az albumon az első helyet viszi el. Hangszerelés szempontjából egyben az album legváltozatosabb dala is. Még kórust is felvonultat, ami remekül működik a dal középső részében, és a garázsrockos alapokhoz illeszkedő, kompatibilis csatlakozójával átadja azt, amit a hallgató már a Zemlja című számnál megkapott. Azt ugyanis oroszul éneklik. Земля tehát! Női vokál kíséri, a motívum pedig Oroszország végtelen búzamezőiről érkezik, ahol könnyű magad elé képzelni a búzaszőke hajú aratólányokat, akiket igazi szocombájnok kísérnek.
Az Oluja és a Kao da je hasonló, atmoszferikus stílusban lett lereszelve. Közepesen gyors tempó, de riffekben gördülő, szilárd, megalkuvást nem ismerő ritmusok harapnak a kívánt élességgel és a dilettantizmus tüzével. A Stranci ebben a két dalban tehát akarva-akaratlanul olyasmire hajaz, ami valaha a Kulpától délre burjánzott. Térjek vissza a Rdeča raketához. Ez a dal a 11. helyen még egyszer felkerült az albumra, rövidített, rádiós változatban. Kórus nélkül. Ez a verzió hivatalosan először 2008 novemberében jelent meg a Vala 202 „Imamo dobro glasbo” válogatásán. Ebben a formában fékezés nélkül remekül megállta volna a helyét az album nyitányaként is.
Kedves Monikánk az FV Music kiadótól tehát továbbra is szorgalmasan ügyel arra, hogy tévedhetetlen füle kiszúrja a megfelelő zenekarokat, hogy azok nyugodtan „elindulhassanak”, és bemutathassák a zenéjüket a tömegeknek. A hosszú életű és megalkuvást nem ismerő FV Music védőszárnyai alatt. A Stranci amellett, hogy rendben működnek azok az attribútumok, amelyeket egy igazi alternatív rocknak, vagyis a elferdített rock n’ rollnak, magyarosabban punk rocknak produkálnia kell, a hamisítatlan szórakozás megfelelő adagjának szimpatikus beépítésével is büszkélkedhet. Más idők járnak. Éhesek ma már nem vagyunk, 2010-ben viszont általános veszély, hogy megmérgezed magad az otthoni csapból folyó ivóvízzel. A „Kirjetukinor?” az egyik legsikerültebb kiadvány, amely méltóképpen kapcsolódik a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjének gazdag örökségéhez. A Stranci tehát a „Kirjetukinor?”-ral egészséges kapcsolatot teremt a szlovén első punkhullám nemzedékének úttörőivel. Ugyanakkor másként működnek, főleg Peter Schmidt énekmegoldásainak köszönhetően, és a hallgatót alkalmanként olyan zenei hangszerelésekkel is megjutalmazzák, amelyekhez egy kicsit több agyi tekervény kell, mint amennyi egy borsószemnyi csirkefejben elfér. Ők maguk „ljuta rokčina”-nak nevezik az elvüket.
Felállás
Peter Schmidt (Pero) – ének
Matjaž Naglič (Spidy) – gitár
Jernej Vidmar (Jero) – basszusgitár
Dare Gozdnikar (Darči) – dob
Produkció
Stranci
Számlista
1. Oluja
2. Diži ovde
3. Kirjetukinor
4. 42
5. Z $ Z (Zgrabi in zbejži)
6. ЗемлÑ
7. Rdeča raketa
8. Rücktritt
9. Kao da je
10. Alkohole
11. Rdeča raketa (skrajšana verzija)
