Előadó: Bolin, Tommy
Kiadó: Columbia Records
Megjelenés: 1976
Bolin zenei sokoldalúságát mindenki ismeri. Rövid pályafutása alatt az Energy, a The James Gang tagjaként vagy éppen Cobham Spectrum című albumán is minden gond nélkül meggyőzött erről. A Private Eyes azonban különleges helyet foglal el Tommy történetében. A lemez ugyanis mindössze hat hónappal a halála, 1976. december 4. előtt készült egy miami hotelszobában. Míg a Teaseren főként „bérelt” zenészekkel dolgozott, a Private Eyes bemutatja az első „hivatalos” Tommy Bolin Bandet, amelyről a gitáros az albumon azt mondja, hogy „a legjobb zenekar, amellyel valaha dolgozni volt szerencséje”.
Külön említést érdemel Norma Jean Bell, aki funkys színezetű szaxofonjával fémjelzi a nyitó Bustin’ Out For Rosie-t. A korábban Frank Zappával is együtt alkotó zenész szerint Bolin játéka állt hozzá a legközelebb, és ez a „Rosie”-n szépen hallatszik is. A Bolin gitárjára jellemző könnyedséget és lágyságot ismét szépen egészítik ki a szaxofonaranzsmanok a Sweet Burgundy-n. Az éles ellentét, a kilenc perces, epikus Post Toastee gyakorlatilag egyfajta hosszú jam, ahol Tommy először ereszti el magát igazán. A dal, amelyet gyakran használtak a sajnos azóta elhunyt Tommy Vance Friday Night Rock Show-jának szignáljaként, az egész albumról a leginkább kiemelkedik. Érdekesség, hogy ez a drogokkal való visszaélésről szóló szám zárta Bolin utolsó koncertjét, amely után 10 órával meg is halt. Jó lett volna hallani az eredeti verziót is, hiszen az albumon hallható változat a kétszer olyan hosszú eredeti rövidített formája. Bolin a maga stílusában folytatja, és ismét a mindig szívesen hallgatott „párbeszédbe” kezd Normával. Úgy tűnik, a két zenésznek volt egymásnak mondanivalója bőven az albumon. A már említett sokoldalúság a Gypsy Soulban is megmutatkozik, amely inkább jazz – bossa nova hangulatú darab. Visszafogott, szinte suttogó éneke külön bájt ad a számnak. Hasonló vokális megoldásokat hallunk az egészen más karakterű Hello Againen is. Ez az akusztikus remekmű, amelyet fagott finom hangja és zenekari hangszerelés fűszerez, messzire repíti a hallgatót. Az mindent átható melankóliát végül a pörgősebb You Told Me That You Loved Me űzi el, amelynek ihletét valószínűleg Tommy egy régi barátnőjével való kapcsolata adta, aki később Glenn Hughes-zal járt!!
A Private Eyes olyan fényben mutatja meg Bolint, amilyenben addig még soha. Mivel sosem volt pusztán „hard Rocker”, nagyon szeretett kacérkodni a különböző műfajokkal, ezt pedig ez az album szépen megmutatja, és nyugodtan sorolhatjuk a nagyobb remekművei közé. Játékának puszta könnyedsége egyszerűen lenyűgöző, és csak elképzelni tudjuk, milyen mesteri dolgoktól fosztott meg minket a korai halála.
Felállás
Tommy Bolin – gitár,ének,zongora
Norma Jean Bell – szaxofon,ének
Mark Stein – billentyűk,ének
Reggie McBride – basszusgitár,ének
Bobby Berge – dob
Bobbye Hall – ütőhangszerek
Carmen Appice – dob
Produkció
Tommy Bolin
Számlista
1.Bustin’ Out For Rosie
2.Sweet Burgundy
3.Post Toastee
4.Shake The Devil
5.Gypsy Soul
6.Someday Will Bring Our Love Home
7.Hello Again
8.You Told Me That You Loved Me
