Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Mary Rose
Kiadó: 57 Records
Megjelenés: 2006
Na végre, megszületett! A „Feniks” a postojnai legendás szlovén hard rockerek, a Mary Rose második albuma. Mielőtt belemerülnénk a részletes elemzésbe, nézzünk át néhány alapvető tényt. Ez az album hosszú, nagyon hosszú ideig készült. A zenekar 1990-es debütálása, a „Rocks Off” utódja, rajta pedig a többi anyag mellett két újraaranzsált dal is hallható arról a lemezről (Akcija, Vse in malo več), amelyek immár teljesen szlovén szöveggel szólnak, akárcsak a „Feniks” többi száma. A tizenkét dalhoz bónuszként társul a Farewell, amelyet 1993-ban vettek fel, csupán néhány hónappal azelőtt, hogy leégett a Studio Tivoli – és vele együtt több mint tíz évre a Mary Rose álmai is. Ezek az álmok a „Feniks”-szel most új életre kelnek a saját hamvaikon. A dalokat már idén tavasszal felvették, de a zenekar a saját maga elé állított perfekcionizmus miatt kitartott, és az egész anyagot újra átküldte a keverésen és a masteringen.
A Mary Rose csontig lecsupaszított hard rockot kínál! Káposzta és kolbász. Szlovénul! Hard rock, amely a Deep Purple és a Rainbow iskoláján nőtt fel, modern köntösben (Kralj za eno noč, Sam, Križ je s tabo, a „funky groove”-os Krivda – vigyázat, a fűzetben az utóbbi dal szövegéből hiányzik egy versszak, ilyen sajnos előfordul, ha becsúszik egy nyomdahiba: „Pometel sem vse črepinje, svojih norih sanj, odslej bi rad se brez strahu, zbujal v novi dan”). Miért tettem hozzá a Rainbow-t? Nehogy valaki tévesen a Deep Purple másik fontos gyermeke, a Whitesnake irányába keressen párhuzamot. A Mary Rose-ban gyakorlatilag egy fikarcnyi blues sincs. Kifejezetten jól áll nekik a klasszicizmus eposzi, bombasztikus hangulata és a nagy dallamok, amelyekre építkeznek – ez már a fent említett Rainbow-t is meghatározta.
A riffek nyitottak, kidolgozottak, az első hallgatásra a bőr alá másznak, a zenekar fő fókusza mindig a dallam, a „fej-láb” kidolgozott dalok tömörsége, és mindez ütőerővel párosul! A gitár a riffelésben egyenrangú a Hammond-orgonával, és együtt alkotják a zenekar hangzásának gerincét. Az ének tiszta, minden hangfekvésben robbanékony, és gyakorlatilag érintetlen erővel szól. Helyenként B. Dickinsonra (Iron Maiden) hajaz, és amikor az artikulációba némi éles érdességet kever, akkor a Seventh Son Of A Seventh Son korszakbeli Dickinsonra. Žak ideális megoldás a Mary Rose-nak. Dallamos hangja eposzi nagyságot és pompát visz a dalokba, a csendesebb részekben pedig olyan ügyesen formálja a hangját, hogy egy csipetnyi soult is képes belevinni.
A gitár a skandináv szólóiskola bélyegét viseli. A szólók tiszták, pontosak, helyenként extrém gyorsak, de mindvégig tiszta klasszikus dallam ölelésében maradnak, bluesnak nyoma sincs. Alilovski ügyesen bánik a hangokkal, nem pazarolja őket összevissza, a szólók felismerhető felépítésűek, és nem a kottából gyorsan kiszórt sorozatok összetapasztott halmai (Petrucci, hallod?!). Helyenként a Hammond és a gitár tercekben játszik egymással – tipikus Rainbow/Purple-trükk, amely ravaszul megtöri a potenciális monotonitást, amelyet az alapriff ismétlése hozhatna, és magasabb szintre emeli a dalok és az egész lemez dinamikáját, így egy csipet kiszámíthatatlanságot visz a „Feniks”-re. A srácok a középső hangszeres részekben gondoskodnak erről a dinamikáról. Az Izgubljen v času például klasszikus, robbanó riffet kapott, a középső instrumentális rész viszont enyhén jazzes vonalba tör át. Ezek a részek csak azt bizonyítják, hogy az egész ötös mesteri, kiváló érzékkel ötvözik a tudásukat a született dallamérzékükkel. A Mary Rose a lemezt rögzítő felállásban végre megtalálta az igazi munkakémiát. A zenekarnak megvannak azok a nagy „angol” tökei, amelyek egy rockbandának kellenek, így ebből a szempontból tényleg beszélhetünk a szlovén rockszíntéren kiemelkedő teljesítményről.
Akadnak AOR-kitérők is! A „Vse in malo več” a Journey szellemét követi, a produkció és a játékmód tekintetében sokkal nyersebb a Journey csiszoltságához és lágyságához képest, afféle európai Journey-változat, nagyon-nagyon közel ahhoz, amit a skandináv House Of Shakira csinál, a régi jó Europe örökségére építve. Ezt az irányt követi nagyrészt a „Zvezda” is.
A Mary Rose dallamvilágát természetesen a Kastelec/Alilovski páros adja. Érezni a nagy hasonló duók – Lord/Blackmore – érintését (bár Alilovskinak Blackmore-hoz nincs sok köze, inkább Rhoadshoz, ha már szőrszálhasogatásra adom a fejem), amit Žak egyedi és ördögien robbanékony éneke tesz még tovább. Utóbbi egyszerűen eláll a lélegzetünk a hallgatás közben, mert nehéz, nagyon nehéz ma olyan énekest találni a dallamos hard rock terepén, aki szlovén nyelven ilyen kidolgozott tökéletességgel tudna közeledni a dalokhoz. A bónusz Farewell, amely angol szöveget kapott, megmutatja, milyen kivételes potenciál rejlik még Žakban – ha illuzórikusan felvetem a Mary Rose lehetséges nemzetközi áttörését (ami létezik!), akkor ebből a szempontból nincs mitől tartaniuk. Ahogy mondom: maximálisan kiforrott rockénekes, akit nyugaton a hard rock bandák „felfalnának”.
A lemez csúcspontja a középső rész! A három dal sorrendje: „Strah pred užitkom”, „Zven tišine”, „Želja”! A „Strah pred užitkom” a billentyűk és a riffelés tökéletes kommunikációjára hívja fel a figyelmet, és ízléses szimfonikus aranzsmanokat is kapott, amelyek zökkenőmentesen illeszkednek a dal alapszerkezetébe, és a említett atmoszféra erősítését szolgálják. Ez a szám még tipikusan Dream Theater-módra is kinyílik, vagyis a Mary Rose itt a progmetallal érintkezik. A dal progresszív előrefrént és rockosan felhúzott, eposzi refrént kapott. Tiszta tökély a kidolgozást illetően, helyenként gyorsan lejátszott skálák és kettős tercharmóniák sorozatai szövődnek bele. Következik a „Zven tišine”, ahol Žak finomság iránti érzéke ragyog, a bevezető nyugodt rész pedig enyhe soulos fuvallatot hordoz, főleg azért, mert a dal egy lágy, klasszikus zongoradallamon lebeg, mielőtt klasszikus rockrefrénbe robbanna, az ének pedig itt újra teljes erőbedobással veszi fel a harcot az eposzi melódiával. Röviden: a dal dinamikusan hullámzik. A refrének és az előrefrének közti kontrasztok ezen a ponton szó szerint diadalmasak. Kivételes power ballada! A hetedik szám, a „Želja” a főriffben a közép- és későromantikus Led Zeppelin misztikus árnyalatát hordozza, de kifinomultan és egy szemernyi feketeség nélkül. A Mary Rose itt is mesterien folytatja a dinamikus hullámzás szellemes váltogatását a finomabb, billentyűkre épülő részek között, amelyeket hirtelen cserélnek riffes bombasztra. Újabb dal, amihez egyszerűen nincs mit hozzátenni, és nincs mit elvenni belőle.
Aztán a srácok végiggurulnak a gonoszkás és kicsapongó Akcija-n, amely a legnyilvánvalóbban a sleaze/glam hard rock irányzatokkal kacérkodik – nem csoda, ha belegondolunk, hogy egy saját dal feldolgozásáról van szó, amely először 1990-ben jelent meg a „Rocks Off” lemezen. Žak énekes finom oldalát a „Zven tišine” mellett a „Najdražja” „ütős sanzonja” még egyszer kihangsúlyozza. A klasszikus zongora és az énekhang kombinációja láthatóan győztes páros. A dal szerkezete ismét bizonyítja, mennyire kiforrottak a Mary Rose zenészei.
A srácok a versszakokban nem titkolják a női testek utáni hajszát, ami mindenképp hozzátartozik a rock and rollhoz. A szövegek azonban korántsem közhelyesek, elkoptatottan egyenesek, és semmiképp sem a kocsmába valók. Olyan érettséget fejeznek ki, amelyben a fiúk számára teljesen világos a férfi–női princípium, reméljük, hogy ezt sikeresen oktatják is a nőknek.
A „Želja” alábbi két sora tipikusan megtestesíti alkotásunk férfi–női princípiumát:
„Vse je lažje, zdaj ko veš, da sanje čuvam ti.
Ni strahu več, zdaj ko tu sem, lahko mirno spiš.”
(a férfinak világos víziója van, amelyen keresztül célt teremt, a nő teljesen átadja magát neki, mert biztonságot talált a férfi mellett)
A Mary Rose a „Feniks” lemezzel nagy stílusban, diadalmasan tér vissza. Állíthatom, hogy a „Feniks” születésével a Martin Krpan lehanyatlása után végre helyreáll az egészséges dallamos hard rock dicsősége és becsülete Szlovéniában. Egységként a Mary Rose a „Feniks”-szel az erős kohézió megtestesítőjeként és példájaként tér vissza, világos zenei vízióval és irányvonallal, miközben olyan albumot kínál, amely a hasonló szlovén rockzenekarok munkái mellett látványosan kitűnik, és amellyel csak egy maroknyian vehetik fel sikeresen a versenyt. Egyben a kocka el van vetve, és ott a kihívás, hogy ezt még meg is lehessen haladni. Röviden: olyan album, amely Szlovéniában nem maradhat és nem is fog észrevétlen maradni. Most végre nem!
Felállás
Žanil Tataj – Žak – ének, kísérő ének, akusztikus gitár, brácsa, hegedű a 13. számon
Eki Alilovski – gitár, akusztikus gitár, kísérő ének
Davor Kastelec – billentyűk, kísérő ének
Mitja Kobal – basszusgitár, kísérő ének
Jure Doles – dobok, ütőhangszerek
Produkció
Toni Jurij
Számlista
1. Kralj za eno noč
2. Sam
3. Izgubljen v času
4. Vse in malo več
5. Strah pred užitkom
6. Zven tišine
7. Želja
8. Akcija
9. Krivda
10. Zvezda
11. Najdražja
12. Križ je s tabo
13. Farewell (bónuszdal)
Az album hossza: 54:09
