Előadó: Azazello
Kiadó: MALS Ltd.
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:50
Értékelés: 3.4/5
A mai progresszív rockszíntér hatalmas, talán még a 70-es éveknél is nagyobb (igaz, közel sem olyan nagy a visszhangja), de vannak olyan vidékei a világnak, amelyekről szinte semmit sem hallunk, pedig a méretük miatt kellene. Oroszország mindenképp ilyen. Ma még a Vespero a legismertebb, a pszichedelikus progosok, akik hihetetlenül eklektikus hangzásukkal a progresszív rock közönségének nagy részéhez eljutnak. Aztán ott van a The Gourishankar, megint csak egy eklektikus progrockbanda, amely a legendás King Crimsont idézi. Persze rengeteg kisebb zenekar is van, akik még nem jutottak elég messze Oroszországból ahhoz, hogy nagyot robbanjanak a progresszív színtéren. Az Azazello, amely lefedi az orosz prog metal színteret, és közel kerül a Dream Theater hangzásához, éppen az átmenet állapotában van a helyi és a világszíntér között. A világ progszíntere, és különösen a „dreamtheateres” hangzás rajongói talán végleg befogadják őket a már nyolcadik albumukkal, a Preobrazhenie-vel.
Az oroszok termékeny diszkográfiája minden lemezzel gyarapodott, az utolsó előtti, Seventh Heaven című albumukat pedig különösen jól fogadta a progresszív metal közössége. És mivel kevés hallgató érti a szövegeket, a hangszeres résznek elég nagy benyomást kellett tennie, hogy a lemez ilyen jó fogadtatást kapjon. A Preobrazhenie így annak a hangzásnak a folytatása, amelyet az Azazello már a Seventh Heavenen elért. Még mindig a metal standard keverékéről van szó, éppen annyi progresszív elemmel, hogy kiemelkedjenek a kimerült metalsablonból, és kialakítsák a saját, jellegzetes hangzásukat.
Meglepő húzás az album teljes keverése. Nem a klasszikus, technikailag tökéletes mix ez, amit a progosoktól elvár az ember. Van benne valami nyers minőség, amely talán a banda hideg oroszosságát tükrözi. A hatások sem teljesen klasszikus prog metalosak – bár sok a Dream Theater és a Symphony X, egyes számokban az Uriah Heep és a Hawkwind nyomai is felfedezhetők, sőt egy kis jazz is hallható. Az olykor megjelenő, orosz folk felhangú hangszerelések ismét valami olyasmivé ízesítik a zenekar hatásainak kavalkádját, ami nem pusztán a prog metal óriások másolata, hanem hitelesen érdekes zene.
A Preobrazhenie ugyan nem olyan érdekes és változatos, mint a Seventh Heaven, de jó színben mutatja be az Azazellót, főleg ahogy folyamatosan kopogtatnak a világ progresszív zenei színterének ajtaján. A banda folytatja az érdekes hatások keverését, amelyeket valami jellegzetesen nyers hanggal ízesítenek. Persze még sokkal jobb lenne, ha érteni lehetne a szövegeket, de mindenképp dicséretes, hogy a zenekar az anyanyelvén énekel, és nem tört, erős akcentussal beszélt angolon.
______________________________________________________________________________________
A mai progresszív rockszíntér elég hatalmas, talán még a 70-es éveknél is nagyobb (bár közel sem olyan népszerű). De a világnak vannak olyan részei, amelyek ezen a színtéren hallatlanok maradnak, pedig nem kellene. Oroszország határozottan ilyen. Manapság a legismertebb zenei exportjuk a Vespero, pszichedelikus progosok, akik hihetetlenül eklektikus hangzásukkal szinte minden progrock-rajongó eszéhez és szívéhez eljutnak. Van egy The Gourishankar nevű csapat is, megint csak eklektikus progresszív rockbanda, amely nagyon emlékeztet a legendás King Crimsonra. Persze rengeteg kisebb zenekar is van, akik még nem jutottak ki a hazájukból, és még nem csaptak elég nagy hírverést a progrock színtéren. Az Azazello, amely az orosz progresszív metal színteret képviseli, és akit sokszor hasonlítanak a Dream Theaterhez, olyan zenekar, amely úton van a helyi közönségtől egy nagyobb nézőtér felé. És ez a nagyobb nézőtér, különösen a Dream Theater szerelmesei, talán végre befogadják az Azazellót a nyolcadik albumukkal, a Preobrazhenie-vel (Átalakulás).
Az oroszok termékeny diszkográfiája a zenekar minden kiadványával fejlődött, az utolsó előtti albumuk, a Seventh Heaven pedig különösen jól fogadtatott a prog metal berkeiben. És mivel nagyon kevesen értik a szövegeket, a lemez hangszeres oldalának nagy benyomást kellett tennie, hogy ennyire jó fogadtatást kapjon. A Preobrazhenie így annak a hangzásnak a folytatása, amelyet a zenekar már a Seventh Heavenen elért. A hangzás még mindig a standard metalból áll néhány nagyon tolakodó progresszív elemmel, de ebből elég van ahhoz, hogy a banda kitörjön a közhelyes metalsablonokból, és megteremtse a saját hangzását.
Ami meglepő, az az album produkciója és keverése. A mix nem az, amit egy progresszív bandától várna az ember. Technikailag nem tökéletes. Van benne ez a nyers minőség, amely a zenekar orosz hidegségét tükrözi. Még a hatásaik is alig tipikusak – persze ott van a Dream Theater és a Symphony X hangzása, de néhány számon látszik, hogy az Uriah Heepnek, a Hawkwindnek és úgy általában a jazznek is köze volt a zenéjükhöz. Az olykor felbukkanó orosz folk hatások megint csak olyasmit adnak a zenekar muzsikájához, ami igazán számít. Az Azazello tehát édeskevéssé másolata a prog metal nagyágyúinak. A maguk módján elég egyediek.
A Preobrazhenie talán nem olyan érdekes és változatos, mint a Seventh Heaven, de ismét remek hangzású zenekarként mutatja be az Azazellót, ami csak még jobban szítja a banda vágyát, hogy kitörjön a helyi színtérről. A zenekar továbbra is sokféle érdekes elemet használ különböző, szokatlan műfajokból, amelyeket a már említett nyers hanggal ízesít. Határozottan még jobb lenne, ha érteném a szövegeket, de gratulálnom kell a bandának, hogy kitart az anyanyelve mellett.
Felállás
Alexander Kulak – ének, elektromos és akusztikus gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ütőhangszerek
Vladimir Kulak – billentyűs hangszerek (1, 2, 7)
Vladimir Demakov – dob, ütőhangszerek
Vladislav Chala – basszusgitár
Számlista
1. Искра жизни / The Spark of Life (2:08)
2. Луна / The Moon (5:46)
3. Циферблат / Clock Face (8:16)
4. Ворожея / Enchantress (5:51)
5. Побеждать / To Win (8:58)
6. Меланхолия / Melancholy (2:17)
7. Песчинка / A Sand Grain (5:56)
8. Феникс / Phoenix (4:46)
9. Свет любимых глаз / Light of the Lonely Eyes (6:12)
10. Преображение / Transformation (3:39)
