Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dane, Warrel
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2008
Warrel Dane a metalvilágban bőven ismert név, hiszen a műfaj egyik legjobb és legegyedibb énekhangja áll mögötte. Dane már a legendás Sanctuaryval bebizonyította, hogy a metal egyik legerősebb énekese, a Sanctuary hamvaiból feltámadt Nevermore-ral pedig ezt a hírnevet csak megszilárdította. Húszéves pályafutása alatt, amelynek során a két kultikus Sanctuary-album és a Nevermore lemezeinek gyöngyszemei révén azt is bizonyította, hogy gond nélkül említhető egy lélegzetre olyan nevekkel, mint Dickinson, Halford vagy Tate, Warrel most a Praises to the War Machine című szólódebütjével jelentkezik.
Minden Nevermore-rajongó felkapta a fejét, amikor megjelentek az első szóbeszédek a szólólemezről, és legalább ennyire aggódni kezdett, amikor Dane bemutatta a közreműködő zenészeket. Az anyag nagy részét ugyanis Peter Wichers, a Soilwork egykori gitárosa segített neki megírni, és világos, hogy Peter a Nevermore fő „axemanjének”, Jeff Loomisnak a közelébe sem érhet. De szerencsére Dane nem egy újabb Nevermore-lemezre törekedett, végtére nem is ez a szólóalbumok lényege. A Praises to the War Machine a Nevermore technikás mesterműveihez képest olyan, mint Mozart életműve a Barbie Girl mellett… de sebaj, a zene ezúttal alapot ad a fenomenális Dane-nek, főleg a gitárok segítik bőségesen dallamokkal és harmóniákkal. Ez a leglátványosabban a lassabb, nyugodtabb dalokban, balladákban és félballadákban hallatszik, ahol a gitárvonalak remekül összeolvadnak Warrel hatalmas hangjával. Wichers hiányosságai a gyorsabb, agresszívebb számoknál derülnek ki, ahol semmi megrázót nem kínál, megáll az egyszerű, mélyebbre hangolt akkordoknál és a metalcore-os breakdownoknál. De amikor Dane az akkordok fölé emelkedik, a hiányosságok gyorsan feledésbe merülnek, még ha a ritmusszekció is rettentően átlagos. A hangszeres középszerűséget a Messenger című dalban egy újabb kiváló szólóval Dane Nevermore-os társa, Jeff Loomis menti meg, a The Day the Rats Went to War című számban pedig James Murphy (Death, Testament, Obituary) mutatja meg a sweep picking tudományát. Az album igazán legerősebb oldala viszont a rendkívül erős, mély, és mindenekelőtt személyes vallomásként ható szövegvilág. Dane már a Sanctuaryban és a Nevermore-ban is bizonyította, hogy kiváló szövegíró, most pedig a legszemélyesebb, legönvizsgálóbb gondolatait öntötte szavakba. A szövegek a hit elvesztésétől (When We Pray) a drogokba és a hitbe menekülésen (Obey) és a depresszión (Let You Down) át Dane fantázianőjéig (August), az önpusztításig (Your Chosen Misery) és az állam iránti bizalom elvesztéséig (The Day the Rats Went to War) mindenről szólnak, a Brotherben pedig Dane valaha írt legszemélyesebb szövegét találjuk, amely a testvérével való viszonyáról szól, akivel nem beszélnek egymással. A This Old Man egy újabb önéletrajzi ballada, amely Dane gyerekkori emlékét idézi egy magányos öregemberről, aki történeteket mesélt neki. Dane két feldolgozást is felvett az albumra, amelyek a Nevermore-os feldolgozásokhoz hasonlóan igazi mesterművek: a Lucretia My Reflection goth klasszikussal a Sisters of Mercy előtt tiszteleg, a naftalinból pedig előhúzza Paul Simon homályos dalát, a Patternst.
Mint mondtam, a Praises to the War Machine hangszeres szempontból átlagos lemez, de ezúttal a hangszerek a metal egyik leghatalmasabb énekhangját szolgálják. Dane egyszerűen ragyog, legyen szó agresszív, erőteljes dallamvonalakról, Nevermore-stílusú epikus refrénekről vagy nyugodtabb, elmélkedő és érzelmekkel teli pillanatokról, amelyekben Dane ezúttal talán a legjobban érzi magát. Ha a Praises to the War Machine-tól a Nevermore-féle technikai tökéletességet várod, csalódni fogsz, de ha minőségi énekhangot keresel, amely ma az egyik legjobb előadó, akkor nagyon elégedett leszel. A Praises to the War Machine nem tökéletes lemez, de Dane büszkén teheti a Sanctuary és a Nevermore életműve mellé.
Felállás
Warrel Dane – ének
Peter Wichers – gitár, basszusgitár
Matt Wicklund – gitár, basszusgitár
Dirk Verbeuren – dobok
Produkció
Peter Wichers
Számlista
1. When We Pray 03:38
2. Messenger 03:59
3. Obey 03:14
4. Lucretia My Reflection (Sisters of Mercy cover) 04:38
5. Let You Down 03:54
6. August 03:48
7. Your Chosen Misery 04:10
8. The Day The Rats Went To War 03:37
9. Brother 03:24
10. Patterns (Paul Simon cover) 04:01
11. This Old Man 03:43
12. Equilibrium 03:53
