Előadó: BHC
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 51:31
Értékelés: 4/5
A BHC nagyon jó zenekar Novo mestóból. Ezt az azonos című stúdiódebütálás már bizonyította. A idén tavasszal megjelent új album pedig tovább erősíti a kvartettként működő banda státuszát.
A zenekar különleges rockos hozzáállást ápol, amely erős ritmikai alapokra épül, és nem titkolja a féktelen haverkodást, valamint a funk zene karizmájával való kacérkodást. Nem nehéz érezni, hogy a debütalbum óta eltelt három évben a tagok közti kötelék még szorosabbá vált. Az új dalok kompaktabbnak és érettebbnek hatnak, ahhoz képest, milyen (már említett) merész volt a stúdióbeli elődjük. Rendkívül meleg, élő, organikus hangzásra gondolok, amely felszabadultan lélegzik, és a rezgésben dinamikusan, aktívan lüktet („groove-ol”) az album játékidején át. Hallgatás közben meggyőző érzése támad az embernek, mintha a zenekar egy igazi kis koncertet adott volna a stúdióban.
A zenekar az áthangszerelésekhez több kontrollal és csiszolással közelített, így kompaktabb érzetet ért el a dalokban, ami alkotóinak művészi érését dicséri. Vagyis egészséges előrelépés. Jernej Darovec énekhangja is fejlődött, a versszakok előadásában sokkal magabiztosabb, kiválóan hiteles, és egyszerűen szólva: önbizalmasabb. A jazz-funk-rock fúzió a szlovénoknak mindig is közel állt. A BHC-t nagyon-nagyon kifinomult leszármazottnak tekinthetjük, amely egyrészt a pop elemeivel foglalkozva találta meg a lényegét, másrészt az alternatív, de ritmikailag fülbemászó rockos „groove”-val. Az összehasonlítás a Srečna mladinával nem is áll annyira messze a zenekartól. Szlovén modorú, teljesen szlovén illatú. Ez tehát egy igazi szlovén rocklemez!
Az olyan dalok, mint a odavágó nyitó Jezdeci vagy a címadó Pot do sonca, ideálisak lennének a rádiós gyakori lejátszásra is. Tálcán kínálják a zenekar igazi arcát, művészi lényegét, amelyet a komplexitás és a rendkívüli megközelíthetőség remek egyensúlya testesít meg. A BHC a művészi érést a jóval merészebb verseléssel is bizonyítja, amely elmélyíti a banda lucid – humoros jellemvonását (Debela lunica, Hruška, Nosečismo), másrészt a srácok egy pillanat alatt halálosan komolyak tudnak lenni, amikor a Jezdeci verseit vezetik, amely nem rejti véka alá a szlovén társadalom 2011-es teljes erkölcsi leértékelődésének üzenetét. Kiváló üzenet, amely abszolút változást követel életünk minden szférájában, és amelynek a múlttól és a kapzsiságtól mentes fiatal generációt kell odavezetnie, hogy végre rendet és kormányzási kultúrát teremtsen! A srácok cinikusak is tudnak lenni (Postajava podobna si).
Bár a BHC zenei kifejezésmódja többé-kevésbé be van betonozva az alapvető funk groove rock irányokba, az albumon néhány érdekes kitérő határozottan érzékelhető. Például ahol a funk intenzívebben közelít a pop retorikához, ott a felpörgetett funk dalocska, a Majhne luknje az aktív basszusvonalával és a tiszta gitárakkordok lerakásával a Wham slágerének, a Wham Rap!-nek a vonalára emlékeztet. Mivel azonban a zenekar zenei gondolkodása végtelenül szabadelvű, ez a dal is hamar, teljesen váratlanul egy jóval felpörgetettebb folytatásba fordul ugyanabban a történetben. A Debela lunica megint az album kiemelkedő pillanata: szellemesen tartja egyben a kompaktságot a máskülönben soktényezős hangszerelési szerkezetben, amely fokozatosan és kiszámíthatatlanul fordítja a hangulatokat. A dal kicsit megszállott, szándékosan kaotikus záró része nem titkolja, hogy a banda olyan zenekarok hangján nőtt fel, mint a Living Colour, a Shocka Zooloo és még a Fate No More is. A BHC a prédikációjában a kiszámíthatatlan eseményfejlődés érzetét hagyja maga után, a már említett kompaktság megőrzése mellett is. Ez remek kiindulópont, amely a szélesebb tömegek figyelmét is felkelti, és azokét a kényes zenei gourmet-két is, akik a zenekarok kifejezésmódjában valamivel többet keresnek.
A BHC az új, „Pot do sonca” albumával kimeríthetetlenül fejlődik tovább, és művészileg is érik. Zenéjük kiváló keveréke a kihegyezett rockos funk groove-nak az egyik oldalon, és a fogékony dallamos édességnek, amelyet a másikon mohó ritmusok támasztanak alá. Szabadon hat, és rétegzett hangkollázsokon át teli tüdővel lélegzik. A „Pot do sonca” tehát megerősíti a zenekar státuszát a szlovén zenei térben mint minőségi előadóét, amelynek minden józan logika szerint ott lenne a helye a szlovén rock (és pop) zene főáramában. Reméljük, hogy ezeket a szerény, de zeneileg rendkívül éleslátó, önerőből építkező dolenjskai srácokat felfedezik az igazi szlovén kiadók, amelyek kidolgozott „függetlenségi” filozófiával rendelkeznek, és bemutatják őket a szélesebb tömegeknek. Zenéjük minősége 2011-ben olyan fényintenzitású ragyogásban tündökölt fel, amelyet már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csak így tovább!
Felállás
Jernej Darovec – ének
Borut Perše – gitár, vokál
Uroš Turk – basszusgitár, vokál
Jaka Darovec – dob, ütőhangszerek, orgona, vonósáthangszerelések, vokál
VENDÉGZENÉSZEK:
Miha Arnuš – vokál, billentyűs hangszerek
Aleksander Raztresen – vokál
Produkció
Jaka Darovec és Miha Arnuš
Számlista
1. Jezdeci
2. Hruška
3. Acqua Gassata
4. Na liniji
5. Na koncu svoje poti
6. Debela lunica
7. Majhne luknje
8. Mi vsi
9. Nosečismo
10. Prvi
11. Pot do sonca
12. Postajava podobna si
13. Ponavadi
