Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Hamo & Tribute 2 Love
Kiadó: Magánkiadás
Megjelenés: 2015
Játékidő: 47:05
Értékelés: 4/5
Egy kis késéssel, de annál inkább. Ez az album megérdemli, hogy írjunk róla. Szóval! Tavaly, pontosabban 2015 vége előtt, megszületett a Hamo & Tribute 2 Love második stúdióalbuma. A zenekart a rádióhullámokról mindenki által jól ismert, csengő-reszelős-dörgő hangú Matevž Šalehar „Hamo” vezeti.
Az új, „Pol S” albumról az ember pragmatikusan azt mondaná, hogy „fél szívről” van szó, főleg ha ránéz a borítóra, hiszen a szív rajta két, egymással szembefordított kettes jelből áll. A „Pol S” az előző lemez történetének folytatása. Erőteljesen nyit az Urbanával, amely blues-rockos fűszerezésű, mégis rendkívül humoros, és a reggeli szétszórtságról szól, amilyet az időnyomásban kényszerű rohanás vált ki. Itt a zenekar egy szempillantás alatt nyers, elemi, szinte rudimentális kulisszát épít az organikus hangzásbeli hitelességből, amelyben Hamo híres, rekedtesen érdes hangja uralkodik. A lendületes nyitány aztán a Rabm tebe bluesos tangójába megy át, amely gyorsan megérinti a hallgató érzelmeit, mert tömörségével egyben hihetetlen zenei invázióként hat. Mivel azonban a Hamo And Tribute 2 Love hihetetlenül rutinos, megedzett zenészekből álló csapat, nem ragaszkodnak az uniformizált dalszerkezetekhez. Épp ebben a dalban például egy megvadult middle eight részben átlépnek egy másik hangulati szintre, ahol túltorzított dühöt bontanak ki, gyorsuló ritmusra építve, ami a dalt a záró hangulati csúcspontra viszi.
A háttér egyértelmű. Két recsegős hard rock gitár tartja fenn az organikus lüktetést, egy rendkívül vonzó bluesos csengésre figyelve, amit testes Hammond-orgona és szilárd ritmusszekció támaszt alá: pulzáló, zeneileg változatos basszusgitár és Buco ágyúként dörrenő, mégis filigránul kimért ütései. A hangzókép építőkövei közti kontrasztok remekül vannak elosztva! Nem csoda, hogy a zenekar perfekcionizmusában előre megérezte ezt, és az albumot korlátozott példányszámú bakelitformátumban adta ki, amit a rajongók pillanatok alatt elkapkodtak. Az analóg hang örökre „király” marad minden egészséges produkcióban! A „Pol S” rendkívül élő, dinamikusan feltárt hangzásvilágot kínál. A hangtér optimálisan telített. A zenekar tovább viszi az említett kontrasztot a hangzókép építőkövei között, ugyanakkor ügyesen kihasználja a mikrofonozás elemeit is, amelyek hangulatos hangpasztelleket adnak magához a kíséret, Vannak itt még különféle „stereochorus” effektek és reverbek is. A zenekar mindenre gondolt, ugyanakkor nagyon spontánul, szinte első nekifutásra vette fel az anyagot. Meg akarta őrizni az eredetiséget és a nyers hangzást. A „Pol S” nem bírja el a stúdiós „szépítgetést”.
A „Pol S” gondolatilag érezhetően fókuszáltabb, mint elődje, a „Dve” (2013). Kevesebb a kitérő, ezért a „Pol S” nagyon kompaktnak hat. Emellett nem sugározza olyan lelkesen a rádiós elismerés iránti vágyat, mint az előd az olyan „virágszálakkal”, mint a Rožice, mégis úgy tűnik, a Hamo And Tribute 2 Love már az első lemezzel elég hatékonyan áttört a színtéren, és közönségbázist szerzett, amely ennek következtében különösen lelkesen várta a „Pol S” megjelenését. Ez meglepő, hiszen a zenekar által művelt műfaj kifejezésmódjával ma teljesen aktualitását vesztett a szlovén zenei „mainstreamben”. Mégis. Hamo hangja egyszerűen hordozza a karizmát és az állandó „erotikus suttogás” báját, ami a háttérből szólít meg, és amely az örökös rekedt, zsörtölődő panaszkodás alapvetően szimpatikus természetével minden (látszólagos) akadályt legyőz.
Tehát ismétlem. Hamo énekkarizmája elcsábít, ezért a „Pol S” dalai is úgy szólítanak meg, hogy Hamo velős, vallomásos, érzőn szenvedélyes hangja folyamatosan az első vonalban áll. Az egész történet középpontjában. Pedig a dalokban Hamo a csapatával folyton hőbörög, a szövegekben morogva panaszkodik, de épp ez a blues rock lényege, amelyen keresztül ott van az állandó, éleselméjű pimaszság is, és ezt a zenekar az új albumon is ügyesen kamatoztatja. Így működik nagyon hatékonyan a ritmusban és hangzásban amúgy „nehézkes”, szinte törzsi ritmikába csavarodó bluesos ravaszdi, a Nazaj, vagy a csábító bluesvalcer, amely „Hey Jude”-os kicsengéssel zárja az albumot, a Greva še mal dlje.
A „Pol S” egy olyan album, amely a tartalmával megerősíti a Hamo & Tribute 2 Love helyét a szlovén zenei „mainstreamben”. Hamo a csapatával kitalált egy hatékony formulát arra, hogyan lehet a blues és a rock’n’roll lényegét vonzó zenei lüktetésbe csomagolni, amit a „különös valóság” új időiben a szlovén rádiók is általában elbírnak, és amivel a zenekar folyamatosan bővíti a rajongótáborát. Így egy enyhe, popos találékonysági címkét is ragaszthatunk rá. E jó „túlélési” tervezés felismerése mellett (a szlovén zenei „mainstreamben” a Hamo And Tribute 2 Love külön helyet biztosított magának) ugyanakkor egy határozott művészi fókuszú albumról van szó, amely tíz kiválóan megformált blues rock dalt kínál (hazai, vagyis szlovén recept szerint), s ezeket erőteljes, féktelen szenvedéllyel, hihetetlenül meggyőző tűzzel, rutinos zenészek érett művészi fejlődésével játsszák el. A zenekar közben már a harmadik stúdióalbumát is beharangozza, amely a tervek szerint 2017 februárjában jelenik meg!
Hamo And Tribute 2 Love – Greva še mal dlje:
Felállás
Matevž Šalehar „Hamo” – ének, gitár
Uroš Primožič „Spretan” – gitár, vokál
Uroš Škerl Kramberger „Hipi” – basszusgitár, vokál
Martin Janežič „Buco” – ütőhangszerek, dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Denis Horvat Duki – billentyűs hangszerek, ütőhangszerek, vokál
Vlado Kreslin – ének a 4. dalban
Produkció
Hamo & Denis Horvat
Dalok listája
1. Urbana
2. Rabm Tebe
3. Nazaj
4. Tiho
5. Sva bla čist haj
6. Pol
7. Gospa Magister
8. Fešn
9. Na Na Na
10. Greva še mal dlje
