Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2016. 10. 28.
Az album hossza: 129.45
Műfaj: Heavy Metal
Nincs visszaút az Accept egykori frontemberének, Udo Dirkschneidernek. A fickó tavaly úgy döntött, hogy az U.D.O.-t átmenetileg átnevezi Dirkschneiderre, és olyan turnéra indul, amelyen kizárólag az Accept klasszikusait játssza, méghozzá abból az időszakból, amikor még náluk énekelt. Két lemezen, összesen 24 dalban vár ránk tehát a visszatérés az Accept aranykorába. Ez volt az a turné, amelyről Udo azt mondta, hogy utána soha többé nem játszik Accept-számokat élőben. Hiszem, hogy az U.D.O. újjáéledése után bizony le fogja nyelni a saját szavait. De várjuk meg, mit hoz a jövő. A Dirkschneider tisztavérű Accept-katalógussal megtámogatott európai turnéja 2016 tavaszán zajlott. A negyvenöt európai fellépésből harmincegyet sikerült Udo Dirkschneidernek a csapatával teltházassá tenni. Ez a koncertfelvétel az egyik ilyen estéről származik, 2016. 04. 02-án a Dirkschneider a németországi Memmingen Kamminwerk csarnokában lépett fel.
Udo az U.D.O.-val a múltban egy csomó koncertalbumot adott ki, és mindegyiket kiválónak tartják. Mindig vegyítette az U.D.O.-anyagot az Accept-klasszikusokkal. Ez mindig nyerő formulának bizonyult, amely a kiadott koncertfelvételekkel csak erősítette a hírnevét és a becsülését a metalvilágban.
Ennek a felvételnek a hallatán rögtön világos lesz, hogy Udo nem csupán az Accept eredeti hangja, hanem az elsődleges, az elemi. Más opció nincs. Udo az Accept. Mindezek az Accept-klasszikusok, amelyekkel a Dirkschneider kíméletlen vehemenciával végigtarolja Memmingent, összehasonlíthatatlanul magabiztosabban szólnak Udo énekével, mint a mostani Accept-énekes, Mark Tornillo előadásában. Tornillo mindenképp méltó helyettes Udo helyén, de Udo az Udo. Ahol Tornillónak gondot okoznak a régebbi Accept-klasszikusok magas hangjai, Udo továbbra is minden gond nélkül kiénekli őket. Az évei ellenére is. Tollpihe-könnyedséggel. Amikor felüvölt, annyira meggyőző, hogy minden további vita a témáról értelmét veszti. Feláll a szőr a hátadon, a hideg végigfut a gerincveleden. Most felmerül a kérdés, miért nem énekel Udo az Accepttel, ha az hangja ilyen fenomenális formában van érett korában is? Mert nagyon kényelmesen és biztonságban érzi magát az U.D.O.-val. És mert az öreg róka sunyi. Tudja ugyanis, hogy egyedül többet kereshet az Accept-dalok játszásával, mintha csatlakozna vagy visszatérne az Accepthez. Még ha a Dirkschneider-sztori az őszi európai turnéval az idén le is zárul, Udo a jövőben tetszése szerint újraindíthatja. Bármikor. Egy újabb turnéra. Talán pár év múlva.
Mindezzel persze alaposan felkavarta az állóvizet, mert ennek a kiadványnak a minősége olyan jó, hogy hallgatás közben összefut az ember szájában a nyál, és „istenkáromló” vágyak, gondolatok törnek elő: „Udo, térj vissza az Accepthez!” A fickó egy szemernyit sem veszített az énekesi karizmájából, amely különleges helyet biztosít neki a metalvilágban. Sőt. Minél több év telik el, annál érettebb Udo hangja. Mint a jó öreg bor. Ezen a koncertfelvételen egy pillanatra sem roggyan meg (előadói szempontból). Hogy ne tűnjön annyira tökéletesnek: Udo is sebezhető. Néhány énekes bakli becsúszik a lemezre, ami teljesen logikus a torzított, rikácsoló, torokhangú és rendkívül átható énekteljesítménye mellett. Az egyik ilyen példa a Winterdreams előadása, ahol a vége felé elfogy a szuszogása. Jó, hogy ezek az udói bakik megmaradtak. Azt bizonyítják ugyanis, hogy ez a felvétel utólagos feldolgozás közben alig-alig, vagy egyáltalán nem esett át a stúdiós „szépítgetés” fogásain. Nyers és 100%-ban hiteles. A teremből egyenesen a hanghordozóra!
A kísérőcsapatra nem érdemes felesleges szavakat pazarolni. Hajszálpontos közelítés az eredetihez. Persze vannak eltérések a szólózásban (Hoffmann „keze járása” egyedi és utolérhetetlen marad), egyébként viszont hihetetlen, milyen pontosan játssza a Dirkschneider az Accept-anyagot. Az összes harmonikus futam mindkét gitáron, a detonáló, filigrán precizitású ritmusszekció, amelyen a tevton metaliskola ősi gyökerű, romboló gitárriffjei tobzódnak. Udo nemrég alaposan megfiatalította az U.D.O.-csapatát. A felállásban megtartotta a hosszú évek óta velük levő basszusgitárost, Fitty Weinholdot, a két gitáros helyére pedig a finn Kasperi Heikkinent és az orosz Andrey Smirnovot hívta be (ő játssza a szólók többségét), a dobok mögött meg nem más ül, mint Udo fia, Sven Dirkschneider. Udo és a társasága harapósan és az előadás során is úgy működik, mint egy extrán jól megkent, vérszomjas gépezet, egy tapodtat sem enged. Hajthatatlanul harapnak, mintha pályafutásuk legjobb produkcióját akarnák letenni az asztalra. Az album akaratlanul afféle pofonként hat a mai Accept számára, amely a 2008-as újraindulás és három kiadott album után (a negyedik készülőben van) még nem adott ki koncertfelvételt.
Mi más ennyire jó ezen a kiadványon? Természetesen a repertoár. Accept-klasszikusokból áll. A kötelező darabok mellett, amelyek minden Accept-koncert vasrepertoárjához tartoznak, itt vannak olyan számok is, amelyeket az Accept már régóta nem tett fel a koncertlistájára: Flash Rockin’ Man, Head Over Heels, Winterdreams, Wrong is Right, T.V. War, Son Of A Bitch, Starlight, Midnight Highway és Burning.
Ha még nem láttad színpadon a Dirkschneidert, idén ősszel az utolsó esélyed. A Udónak és csapatának teljesen váratlanul jött hatalmas siker után a Dirkschneider még egy turnéval meghosszabbította a kiruccanását. Ezen is pontosan azt játsszák majd, amit a „Live – Back to the Roots” megtestesít: Accept-dalokat, amelyek a lehető legjobb módon szólalnak meg. Az egyetlen igazi Udo Dirkschneiderrel.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
CD 1.:
1. Intro
2. Starlight
3. Living For Tonite
4. Flash Rockin’ Man
5. London Leatherboys
6. Midnight Mover
7. Breaker
8. Head Over Heels
9. Neon Night
10. Princess Of The Dawn
11. Winterdreams
12. Restless And Wild
13. Son Of A Bitch
CD 2.:
1. Up To The Limit
2. Wrong Is Right
3. Midnight Highway
4. Screaming For A Love-Bite
5. Monsterman
6. T.V. War
7. Losers And Winners
8. Metal Heart
9. I m A Rebel
10. Fast As A Shark
11. Balls To The Wall
12. Burning
13. Outro
Felállás:
Udo Dirkschneider – ének
Andrey Smirnov – gitár, vokál
Kasperi Heikkinen – gitár, vokál
Fitty Weinhold – basszusgitár, vokál
Sven Dirkschneider – dob
