Szerző: Urban Bolta
Fotók: Urban Bolta
Helyszín: Z7 / Pratteln / Svájc
A koncert dátuma: 2011. október 3.
Látogatók száma: 1000
Jegyár: 31€
Az október első napja igencsak érdekes kalandot hozott. Öt rockerpopsi telepedett be az acélparipába, és nekivágott északnyugatnak, a mondás szerint tejjel-mézzel folyó országnak. A egész napos autózás izgalmas volt, főleg a Svájcon át vezető szakasz, ami valóban csodás, természeti kincsekkel megáldott ország. Az úti cél Pratteln kisvárosa volt, Svájc északi részén, közvetlenül Basel előtt.
Elég messze északra kellett tehát elvergődni ahhoz, hogy élőben lássuk a Pretty Maidset, a dán heavy metal elmúlt évtizedeinek egyik hajtóerejét. A nyolcvanas évek elején a NWOBHM szárnyai alatt indulva az évek során kialakították a saját, utánozhatatlan, kifejezetten dallamos stílusukat, és ezt sikerrel vitték tovább tavaly megjelent „Pandemonium” albumukon is (a kritikát itt olvashatod). A Pretty Maidset Skandináviában és a német nyelvű országokban fogadták a szívükbe a rajongók, úgyhogy a koncertjeikért általában észak felé kell nézelődni. Ezúttal sem volt ez másképp.
A Z7 klub azon helyszínek egyike, ahol szinte minden közepes méretű előadó turnéja megáll, így már önmagában is csábító volt, hogy megismerkedjem egy újabb világhírű, sokat megjárt klubbal. A hely Pratteln ipari negyedében található, közvetlenül az elkerülő út mellett. A belseje meglehetősen hosszúkás, kicsit emlékeztet a müncheni Tonhalle felépítésére, csak valamivel nagyobb a befogadóképessége. Állítólag a Z7-be akár 1500 néző is beférhet. Ezen az estén szépen megtelt a terem, de nem volt teltház. A közönség látványa pedig micsoda élmény volt! Ha nálunk a koncerteken a fiatalok vannak többségben, és én általában valahol a korskála közepén szoktam elhelyezkedni, most a terem legfiatalabbjai közé kerültem. A rockkultúra hagyománya Svájcban is él és virul!
Ez most nem szokványos koncert volt. A Pretty Maids igazi látványosságot ígért, amit a jövőben DVD-kiadvánnyal is megörökítenek. A honlapjukon javaslatokat gyűjtöttek, és ezeket figyelembe vették a műsor összeállításakor. Hazájukból, Dániából két busznyi leghűségesebb rajongónak is meg kellett volna érkeznie, de a tömeges lemondások miatt sajnos egyik busz sem indult útnak. Mindenesetre kellemes hangulatban vártuk meg az esti kilenc órát, vagyis a vasdánok színpadra lépését.
Amikor kialudtak a fények, egyértelmű volt, hogy elkezdődik az előadás. A Pretty Maids a gyors, atmoszférikus Pandemonium és I.N.V.U. dalokkal rohanta le a színpadot. Aztán a reflektorfény először találta meg a bal hátsó sarokban megbújó billentyűst, Morten Sandagert, aki a balladás Hell On High Heels-t nyitotta meg. Ezt a dalt a dánok egyébként soha nem szokták műsorra tűzni, de most a rajongók megszavazták.
A Pretty Maids született színpadi végrehajtók, még egy vak is észrevenné, mennyire élvezik a fellépést. A zenekar két fő embere, Ronnie Atkins énekes és Ken Hammer számtalanszor helyet cserélt, és a színpad széléről énekes kirohanásokkal, illetve gitárszólókkal szólította meg az első sorokat. A magáét letette az asztalra az új basszusgitáros, Rene Shades is, aki idén a King Diamond legendás basszerosát, Hal Patinót váltotta. A szimpatikus Shades hófehér zakóban és kalapban dinamikusan követte a tapasztaltabb zenésztársakat a színpadon, bár karizma híján kell majd egy kis idő, mire mi, rajongók teljes jogú tagként elfogadjuk. A háttérben az alacsony termetű dobos, Allan Tschicaja őrködött az események felett, akit alig lehetett kilátni a dobfelszerelése mögül. Tschicaja érdekes stílusban dobol, mert minden egyes ütésbe kétszer annyi energiát tesz, mint amennyi kellene, ezért a zenekar leginkább robotoló tagjaként gyorsan belopta magát a nézők szívébe.
A dánok az ünnepi koncertre vegyes válogatást állítottak össze a régebbi és újabb anyagból. A legfrissebb, „Pandemonium” című albumról nem kevesebb mint négy szám hangzott el, közéjük pedig a nyolcvanas és kilencvenes évek válogatott gyöngyszemeit szórták. A finálé az intenzív „Red, Hot and Heavy” (1984) és „Future World” (1987) albumok dalaié lett, köztük a Pretty Maids a Please Don’t Leave Me balladát is műsorra tűzte az egyszerű, kétsoros refrénjével, amit hol Ken gitárkíséretére, hol Sandager billentyűire számtalanszor megismételtünk. A látványosságnak megfelelően a ráadásból sem maradtak ki a vizuális eszközök, vagyis a pirotechnikai betétek.
A Pretty Maids olyan zenekar, amelynek a legjobb időkben sem sikerült akkorát dobnia, hogy sztárstátuszt harcoljon ki magának. Ezért ma is úgy kell bizonyítaniuk, mint egykor. A színpadi gépezetük fogaskerekeit az alapító tagok, Atkins és Hammer hajtották, a csúcspontok pedig általában a refrének előtt jöttek el, amikor a háttérvokalisták csatlakoztak Ronhoz, és bűnösen dallamos vokálokat tettek hozzá. Egy dolog azonban biztos: Ron hangja az évek során egyre jobban kopik, ezért a nehezebb részekbe kézifékkel lépett be, az instrumentális részek alatt pedig egy-két korty vízzel óvatosan frissítette a torkát. A koncert után sem mulatott a többiekkel és a látogatókkal, hanem bebújt az ágyba, hogy erőt gyűjtsön a másnapi, németországi, bochumi koncertre. A hihetetlen, két óra tizenöt perces műsor derekasan kifacsarta az összes jelenlévőt, és legalább egy pillanatra visszavitt minket abba az időbe, amikor a zenét még szívvel játszották.
Fotók: Urban Bolta, Jani Mihevc Cah (1,20)
Setlista
1. Pandemonium 2. I.N.V.U. 3. Hell On High Heels 4. Wake Up To The Real World 5. Destination Paradise 6. Another Shot Of Your Love 7. Scream 8. Walk Away 9. Lethal Heroes 10. Nightmare In The Neighbourhood 11. It Comes At Night 12. Queen Of Dreams & drum solo 13. Spooked 14. Savage Heart 15. Clay 16. Yellow Rain 17. Rock The House 18. Back To Back 19. Rodeo 20. Love Games —————- 21. Future World 22. Little Drops Of Heaven 23. Please Don’t Leave Me 24. Red, Hot And Heavy
Képgaléria
