Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Koch, Greg
Kiadó: Greg Koch Band
Megjelenés: 2013
Játékidő: 64:47
Értékelés: 5/5
Greg Koch a bolygó egyik legjobb gitárosának számít. Ő a Telecaster ura annak minden változatában: a már feltalált és a napról napra születő variánsokban is. Mivel Greg Koch sajnos nem olyan szépen kicsinosított, mint mondjuk Joe Bonamassa, gitárklinikákból és tanításból is meg kell élnie, pedig művészként mindenkinek ismernie kellene, akit csak egy kicsit is vonz a hatvonós… pontosabban hatúros elmélet nagy ötletessége és humora. Talán páran közületek elkaptátok Gregot 2010-ben egy ljubljanai gitárklinikán, amikor a jókedvű óriás alaposan megtekerte a fületeket, és a gitározáshoz való hozzáállás határtalan, változatos megoldásainak ragyogásával felrázta az agyatokat.
A „Plays Well With Others” című albummal Greg Koch két alapvető újdonságot hozott. Az első, hogy a játéka teljes összhangban tud működni más zenészekével, ha csapatmunkáról van szó. A második, hogy az új lemez egy zenekar és nem egyetlen ember közös munkája, ezzel pedig a szélesebb közönség számára könnyebben befogadható irányba fordult, főleg ha a korábbi Koch-lemezekhez hasonlítjuk, amelyeken az ember legtöbbször az instrumentális zenének szentelte magát. Az albumon könnyű észrevenni, hogy Koch csak ujjal játszik, ami lehetővé teszi, hogy optimális kontrollt gyakoroljon minden egyes, még oly részletgazdag és lágy hangon, amelyet megszólaltat a gitáron. Hihetetlen, mennyivel intenzívebben és hitelesebben érezni így a szenvedélyt Koch játékában. Ugyanaz a hang teljesen más csengéssel is megszólaltatható, ami egészen más érzeteket fűz egymás mellé a zenei kifejezésben. Ez is egyike a nagy vonzerőknek, nem csak ennél az albumnál, hanem a gitármester egész gitáros bemutatkozásánál. Ezt jó ideje felismerte Richie Kotzen is, aki örökre búcsút mondott a pengetőnek.
Már a nyitány, a könnyedén szálló, kristálytiszta és kiválóan kontrollált legato, amely humorában egy megvadult darázs zümmögésére emlékeztet a nyitó Simonéban, azonnal magával ragadja az ember figyelmét. Koch szólójához ebben a számban nem más kapcsolódik, mint Joe Bonamassa. Bonamassa, akinek Koch nagy példaképe és guruja, a szám szólóját a saját kaliforniai stúdiójában vette fel, és elküldte Kochnak,
Éppen ez a hozzáállás, hogy Koch a dalok karakterét a csapatmunkának rendeli alá, a lehetőségek egész sorát hozza számára, amelyeken kibonthatja és felfedezheti művészi hatókörét. A tíz dal mindegyike rendkívül kifejező fókuszponttal bír. Kidolgozott frázisok, megnemesítve Koch Telecasterének gyakorlatilag tökéletes játékával. Koch valójában minden számhoz más hangzást fejlesztett ki technikai fogásokkal és stúdiós logisztikával (pedálok, effektek, különböző erősítők, sőt eltérő hangszedők, húrok, gitártípusok), a vendégül hívott gitármesterek is hozzátesznek a magukét. Különösen lenyűgöző Robben Ford a maga jól ismert, enyhén túlvezérelt, Stratocasteres, jazzes gitárjátékával a Sho Nuff, a What You Got To Loose és a Walk Before You Crawl dalokban. Itt van Paul Berrere is (Little Feat.). Hangzásbeli és stílusbeli sajátosságait nem szabad elmulasztani meghallani, különösen a kiváló Whiskey RainStorm sóhajtozó „slide-húzásainak” szublimált tökélyét.
Jon Cleary finom zongoraszólója a Spanish Wine-ban új értéket ad a csapatmunkának, itt van a rendkívüli Down the Road ballada is, ahol a Hammond fontos kísérő töltelékkel járul hozzá. Az album főénekese John Sieger a Semi-Twang zenekarból, aki nagy érzékenységgel és kifinomult, tiszta vokális megközelítéssel rendelkezik. Érdekes, hogy a gitárjáték valójában nem kerül előtérbe az énekes részekkel szemben, ami ismét a csapatmunka mellett szól. A középső, instrumentális mid-eight részekben Koch és társasága természetesen alaposan kiteljesedik, Koch gitárjátékának egyéb kiegészítései viszont ügyesen kitöltik az énekes produkció hátterét. John Sieger hangszíne jobban nem is színezhetné Koch ezen albumon hallható szerzeményeit!
Aztán itt van Robben Ford, akit nem szabad figyelmen kívül hagyni sem játékának sajátosságai, sem híres fehér Stratocasterének hangzása miatt, amely tipikusan jazzes tartalmakkal van átitatva, ami kivételesen jól kiegészíti a What You Got To Loose-t, amely country- és ragtime-elemeket egyesít, aztán az album egyik csúcspontját, a Walk Before You Crawl-t, valamint a mókás shuffle-számot, a Sho Nuff-ot. A fantáziának és a mindenféle technika és azok kombinációinak adódó változatosságának, valamint a jazz, a country, a ragtime és a swing műfajok blues-alapokba olvasztásának se vége, se hossza. Koch mindezt rendkívüli érzékenységgel, ugyanakkor nagy megfontoltsággal csinálja. Minden a megfelelő adagban, a megfelelő helyen van. Egyetlen mozdulat sem felesleges, egyik sem „túl rövid”. Koch a finger picking technika kivételes mestere, amellyel lazítja és mozgásban tartja a játékát. Mozdulataiban borzasztóan kiszámíthatatlan, éppen azért, mert egy adott helyzetben több megoldás kínálkozik neki, amelyek közül válogathat. Ez pedig az alapvonzereje bármilyen gitárjáték bemutatkozásának. Koch, aki ravasz precizitásáról híres, egyúttal határtalanul tréfás, sőt bolondos, és korlátlanul „széles” a formák választásában, amelyeket szikrázóan fon össze. Nehéz olyan gitárost találni, aki ilyen briliáns módon társítaná egy darabban a humort és a tökélyre fejlesztett gitártechnikát. Koch a hangszer minden fadarabkáját, minden csavarját, az egész fizikáját áttanulmányozta! Ennél mélyebbre nem lehet hatolni. Mindezt persze kivételes zenei fogékonysággal és a gitárjáték jellembeli mélységének kidolgozott karakterével gazdagította.
Ezen az albumon egész végig teljesen világos, hogy a zenészek között tökéletes az összhang, és a vendég gitárosok meg Koch között soha nem alakul ki hatúros kardpárbaj, amely megzavarná az album számainak rendkívüli kidolgozottságát, pontosságát és kifinomultságát 10 dal kivételes karizmával és kidolgozottan megaranzsált karakterrel, amelyekből nem hiányzik a lucidság, ugyanakkor a finom szerkezeti felépítés sem. A produkció hangzása rendkívül tiszta, élőn ható, olyan az érzés, mintha egy kis bárban hallgatnád az albumot, ahová alig 50 ember fér be. A „Greg Koch Plays Well With Others” terjedelmes és lenyűgöző gitáros olvasnivalót kínál, amely biztosan jóllakatja a legigényesebb és legelkényeztetettebb gurmand füleket is.
Felállás
Greg Koch – gitár
Roscoe Beck – basszusgitár
Dylan Koch – dob
John Sieger – ének
Theo Merriweather – billentyűs hangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Joe Bonamassa – gitár az 1. dalon
Robben Ford – gitár a 2., 5. és 6. dalon
Paul Berrere – gitár a 4., 7., 9. és 10. dalon
Jon Cleary – zongora a 3. dalon
Brannen Temple – dob a 2. és 6. dalon
Producer
Greg Koch
Dallista
1. Simone (03:52)
2. Walk Before You Crawl (06:23)
3. Spanish Wine (06:10)
4. This Whole Town Has A Broken Heart (03:40)
5. Sho Nuff (05:02)
6. What You Got To Lose (05:36)
7. Whiskey Rainstorm (03:35)
8. Down The Road (04:43)
9. Night Owl Now (05:17)
10. Hey Godzilla (06:34)
11. Spanish Wine (radio mix) (04:55)
12. What You Got To Lose (radio mix) (04:46)
13. Hey Godzilla (radio mix) (04:09)
14. Welches Grape (digital bonus track) (07:06)
15. Sweet Tea (digital bonus track) (09:55)
