Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Steel Panther
Kiadó: Open E Music
Megjelenés: 2014
Játékidő: 48:09
Értékelés: 4.5/5
A Steel Panther, ez az új amerikai zenei sokkparódia, a negyedik stúdióalbumával a dicséretes kitartás mellett valójában meglepetést is okoz, hiszen arra lehetett számítani, hogy a nagyszabású, förtelmesen merev botránykeltés-árusításuk előbb-utóbb kifullad. Szerencsére a srácok korántsem lőtték el az összes magtölténytét, amit a határtalan fantáziájuk termel! Az »All You Can Eat« minden köntörfalazás nélkül a zenekar eddigi legjobb stúdióalbuma. A színpadi show-t egészen a legapróbb részletekig kicsiszolták rajta, zenei és hangszerelési szempontból is, ehhez pedig egy jó adag zseniális csipkelődést tettek hozzá a szexuális botránykeltés szaftosan elhelyezett gondolataiból. Az egészet a tökéletességig vitték. Képzeld el, hogy veszed a nyolcvanas évek „hair” metalosai, a Poison teátrális showparádéjának lucid vonásait, és megkeresztezed a Van Halen legjobb korszakának nagyszerűségével.
A Steel Panther nem játék, ha közelebbről megnézed a viccüket. A végtelen órákon át tartó, festői ágybéli bolondozásokba mártott lándzsáik, meg az egész Sunset Strip-sminkparódia egy zseniálisan precíz és aprólékosan optimalizált álarc, amelyet okosan árulnak. Ezen a küldetésen egyetlen „Parental Advisory” matrica sem állja meg a helyét. A Steel Panther a felborzolt perverzióiban végletekig kihasználta és meggyalázta, amit az amerikai álerkölcs kitaláltsága – ahol a háború árusítása (értsd: a halálé) igazolt, a szerelemé (értsd: az életé) viszont folyton gondot okoz – becsületesen megérdemel. Mindeközben a legális botránykeltés végletével sikerült megrohamozniuk a tömegek fogadókészségét. A külsőségek, a színház és a szaftos versszakok egész csillogását viszont a Steel Panther kiváló hangzással és kidolgozott hangszereléssel igazolja, amelyek az új albumra messze a legváltozatosabb saját dalcsomagot hozzák, a kvartett bravúros játékával megtámogatva, amelyből természetesen Satchel gitáros neve emelkedik ki. Ő egyszerűen elképeszt a gitárakrobatika ragyogásával, és azzal a sok ötlettel, ahogy a domináns gitártémákat és a valóban kidolgozott gitárjáték többi díszítményét elhelyezi.
Függetlenül minden lehetséges undortól, ami mindenesetre teljesen vonzó – hiszen a Steel Panther pontosan azt csinálja, amit mindannyian az életünk nagy részében az emberi elmének nevezett komplex gondolati labirintus rejtett zugainak legmélyére nyomunk –, egy teljesen kiszámított termékről van szó, amelynek célja a kínálat általánosan hatékony eladása. És ebből mindannyian elég nagy tartalmi kézzelfoghatóságot kapunk. Már ha a felfogóképességünk ezt elfogadja. Azok, akik elsősorban hiteles Sunset Strip-lenyomatot keresnek, és a zenében csak az igazi adrenalinos rock ‘n’ roll party-hangulatot tartják fontosnak, éppúgy, mint azok, akik ebben az egész kicsben magas színvonalú zenei hangszerelést és előadást keresnek. A Steel Panther mindenre gondolt, ezért a fintorgás vagy a fanyalgás azon, amit hallasz, látsz és kapsz, teljesen felesleges és megalapozatlan. Végül is csak az a kérdés, mennyi puritán lakik benned. Ha úgy gondolod, hogy szeplőtelenül fogantál, és hogy a Steel Panther első feladata a illatos vaníliás szellők varázslása, akkor nagyon tévedsz, ezért ebben az esetben inkább rögtön húzz egy vastag keresztet az egész Steel Panther-jelenségre.
Az ultramelodikus dallamosság, a tökéletesen kidolgozott vokális harmóniákkal, amelyek az első hallgatásra azonnal a bőröd alá másznak, arra fog kényszeríteni, hogy a Steel Panthert torkod szakadtából énekeld. Hamarosan rajtakapod magad, hogy a legocsmányabb, elképzelhető perverz szókinccsel ordítasz, amit egy átlagos halandó ebben a galaxisban csak kitalálhat. Ez a lucidság és a megfontoltan kidolgozott színház bizarrsága azonban teljesen megbocsátható. Hiszen kiváló egyéniségekről beszélünk, akik közül Satchel gitáros emelkedik ki. Michael Starr a tekintélyével és meggyőző énekes interpretációjával nyűgöz le, Stix Zadinia egy jó adag pontosan és erényesen kimért ütést oszt ki, néhány rettentően jól elhelyezett dobátvezetéssel, a basszusgitáros Lexxi Foxx pedig elsősorban rendkívül jóképű, ami a Steel Panther-zene hangszerelési keretéhez teljesen elég.
Az »All You Can Eat« 12 kiválóan kicsiszolt dalt kínál, ahol a zenekar valóban minden apró részletre gondolt. Arra a kivételes ízesítésre is, a „mid-eight” futamokra, amelyek gyakran olyan példaképek iránti lelkesültséget idéznek, mint a The Beatles, a Queen, de a nyolcvanas évek klasszikus heavy metaljáét is, miközben a végtelenül szemtelen nyitódal, a Pussywhipped intrójában kelta pásztori elemekkel az első percektől misztikát idéznek, ami a brit zenekarok tipikus erénye. Ha az ember csak végigfut a dalcímeken, főleg pedig ha a Steel Panther-költészet részleteit tanulmányozza, az igazi szórakozás még csak most kezdődik. „There was so much spunk on your face, I coulnd’t see the tears” a Bukkake Tears című dalból, és ez csak egy példa a sok közül. A dalnak van egy versszaka, amely mollból bontakozik ki, halálos komolysággal, majd ultrafertőző, dallamos refrénbe csap át! A szövegekben áramló szexuális kicsapongások persze a trilliónyi hasonló formába öntött zenekar univerzumában külön helyre emelik a Steel Panthert. Érdekes lesz figyelni a csapatot, mikor a szexuális fantázia kimerül, és mivel foglalkoznak majd a szövegeikben azután. A Bukake Tears mellett kiemelkedik a lemezen közvetlenül utána a Gangbang At The Old Folks Home is, amelyben a Def Leppard gitárosa, Viv Campbell vendégszerepel gitárral. A zenekar a humoreszkeknél nem áll meg, ezt bizonyítja a kiváló ballada, a The Burden of Being Beautiful, az album harmadik kislemeze is, a Ten Strikes You’re Out pedig szorgosan merít a Van Halen alakjából és munkásságából, a B.V.S. rövidítéssel pedig a Steel Panther a Big Vagina Sindrome felé vezet. A vezérfonal sehol sem szakad el.
Röviden, hogy ne kerteljek. Az »All You Can Eat« a Steel Panthernek nevezett ultraszórakoztató és zseniálisan újracsomagolt zenei paródia legérettebb teljesítménye, amely a tökéletességével, a zenei hangszerelés terén is, nem szűnik meg lenyűgözni. A kiszámíthatóság és a sablonosság ellenére a kivételes technikai felkészültség, amellyel főleg Satchel gitáros ellensúlyozza a perverz böfögés és a Sunset Strip-színház festői ostobaságainak minden fitogtatását, alaposan sokkol, ugyanakkor vonz is! Ezért a Steel Pantherrel semmiképp sem játék. A zenekart kötelező legalább egyszer az életben koncertszínpadon is megélni! A Steel Panther tehát az új albummal ismét felülmúlhatatlanul restaurált egy darabot a rocktörténelemből, mégpedig a verbális szexológia bizarr szaftosságainak legitim tálalásával, ami a Sunset Strip-paródia begyújtásának garanciája.
Felállás
Michael Starr – ének
Satchel – gitár, vokál
Lexxi Foxx – basszusgitár, vokál
Stix Zadinia – dob, ütőhangszerek, zongora, vokál
VENDÉGZENÉSZ:
Vivian Campbell – gitár az 5. számon
Dallista
01. Pussywhipped
02. Party Like Tomorrow Is The End Of The World
03. Gloryhole
04. Bukkake Tears
05. Gangbang At The Old Folks Home
06. Ten Strikes You’re Out
07. The Burden Of Being Wonderful
08. Fucking My Heart In The Ass
09. B.V.S.
10. You’re Beautiful When You Don’t Talk
11. If I Was The King
12. She’s On The Rag
