Pierre Moerlen

Moerlen búcsúalbuma, a „Pentanine” – annak ellenére, hogy három olyan orosz zenésszel vette fel, akik az album előtt sokak számára rejtélyt jelentettek – a sokszínű és izgalmas pályafutásának egyik legjobb pillanata lett. Egyúttal méltó…

A „Second Wind” az elsősorban szintetizátorokra építő elődjéhez, a „Breakthrough”-hoz képest érezhető előrelépést jelentett, de így is a Moerlen-féle Gong kevésbé izgalmas fejezetei közé tartozott, főleg ha Pierre hetvenes évekbeli lemezei…

A „Breakthrough” ugyan hozott néhány érdekes ötletet, de fényévekre volt Moerlen Gongjának legjobb korszakaitól.

A „Leave It Open” nem a Moerlen-féle Gong története legújító szellemű pillanata volt, de leginkább a címadó remekmű érdeme, hogy Pierre zenei hagyatékának rajongói kellemes emlékekkel gondolnak rá vissza.

A „Time Is The Key” kifejezetten rendes album lett, amely megszilárdította Moerlen megközelítését a dallamos, atmoszférikus hangzású jazz fusionnel, olykor progrock elemekkel fűszerezve, de különösebb újításról már nem lehetett beszélni,…