Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 12. 4.
Produkció: Persuader
Az album hossza: 44.04 perc
Műfaj: Power Metal/Thrash Metal
Értékelés: 8.5/10
A Persuader svéd heavy metal banda, amely még 1997-ben alakult Umeåban. A „Necromancy” mindössze az ötödik stúdióalbumuk, és az első, amelyet az olasz Frontiers Music srl-nél adnak ki. Bár a stúdióalbumokat lassan rakják össze, a Persuader sosem került igazán tétlen szakaszba. Az elmúlt hat-hét évben a zenekar karrierje szó szerint hajszálon függött, ennek ellenére összeszedtek annyi erőt, hogy újra erősen nyeregbe üljenek a maguk személyes, látomásos zenei világában. Így született meg a „Necromancy”, amelynek címe főleg ebből a legutóbbi élményből merít: a banda számára úgy tűnt, mintha klinikailag halott lett volna. De összeszedte magát. A zenekar működésének első évtizedét is végigkísérte egy időszak, amikor a tagok új zenei kihívásokban és projektekben próbálták ki magukat, például a Savage Circus nevű formációban az Iron Savior főnökével, Piet Sielckkel és a Blind Guardian egykori dobosával, Thomen Stauchhal, valamint az amerikai Dark Empire-rel. A két említett banda már nem működik.
A Persuader mindig is „blindguardianesen” szólt, és most is érződnek ezek a hatások – több mint nyilvánvalóan már a nyitó „The Curse Unbound” dalban. Power metalról van szó, amely kacérkodik a tevton thrash metal elemeivel, így a Persuader érdekes lehet például a Paradox vagy a korai Vendetta rajongóinak is, a „Raise of Death” pedig egy-egy pillanatra még a hamburgi Rage kilencvenes évek közepi hangzásából is felvillant valamit. A banda tetszhet azoknak, akik az európai power metal oszlopos együtteseit kedvelik. A már említett Blind Guardian mellett főleg az Iron Saviort, helyenként pedig a Gamma Rayt.
A zenekar most is az égbe kiáltó bombasztikát építi, a csúcspontokat teátrális refrének adják. A Persuader erénye, hogy sosem képesek – és nem is tudnak – nyálasak lenni. Megvan bennük az az igazi érzék, amivel az okkultizmust, a misztikumot és persze a sötét pusztulást bevihetik a zenébe. Emellett nagy perfekcionisták, és a hét dal – ennyit készítettek az új albumra – rendkívül kidolgozott és tökéletesre csiszolt. Ebben semmi kétség.
Az első mágnes Jens Carlsson hihetetlenül jó állapotban megőrzött, áthatoló, egyszersmind kifejezetten éles, a legmagasabb fekvésekben is mérgesen meggyőző hangja, amely karakterében Hansi Kürschre emlékeztet a legjobb Blind Guardian-időkből (Tokyo Tapes?). Ugyanilyen mágnes a remek szólójáték is az összes gitárharmóniával és díszítéssel együtt, amelyről Emil Norberg gondoskodott az albumon. Ő játszotta fel az album összes basszusgitár-sávját is, a zenekar pedig épp néhány napja fogadta soraiba az új basszusgitárost, Alex Fribergot. Norberg hivatalos nyilatkozatot is tett arról, hogy a banda működésének új fejezetébe lépett, és a jövőben stúdióalbumok sorozatát szeretné kiadni.
A „Necromancy” valójában határozott alapkő ebben az új fejezetben. Nagyon igényes, kompakt és végig megragadó teljesítmény. A dalok magasan vibráló hangulatok kontrasztos fordulatait bontják ki, az albumot pedig rendkívül meggyőző drámaszínház kíséri, amely a háromnegyed órát alig elérő játékidő alatt végig szorosan maga mellett tartja a hallgatót. A „Necromancy” velősen csiszolt, gondosan megkomponált darab. Érezni, hogy a banda a legjobb ötleteit válogatta össze hozzá, és hosszabb ideig foglalkozott az anyaggal. Az album csúcspontja a nyitó The Curse Unbound, valamint a záró, kifejezetten teátrális és ambiciózusabban megaranzsírozott The Infernal Fires. Olyan album, amely a rajongókat biztosan nem fogja csalódást okozni. Mondanivalójában sűrű és velős lemez, amely a követett példaképekre való utalások ellenére sikeresen leköti és szórakoztatja a hallgatót.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. The Curse Unbound
2. Scars
3. Raise The Dead
4. Reign Of Darkness
5. Hells Command
6. Gateways
7. The Infernal Fires
Felállás:
Jens Carlsson – ének
Emil Norberg – gitár
Fredrik Mannberg – gitár
Efraim Juntunen – dob
