Előadó: Sleepy Jackson, The
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.5/5
A Personality egy olyan album, amely akár az 1960-as évek végén vagy az 1970-es évek elején is készülhetett volna, csakhogy elfektették, elfelejtették, és egészen mostanáig nem fedezte fel újra senki.
Pedig bár nagyon is aktuális alkotásról van szó, semmilyen támpontot nem ad, amely segítene valamelyik modernebb popzenei keretbe sorolni. Ha mégis kötelező lenne összehasonlítani, annyit mondhatnék, hogy valamilyen módon talán a The Flaming Lips At War With The Mystics című albumának távoli rokona.
A Personality tehát a The Sleepy Jackson zenei történetének másik fejezete, amelynek vezéralakja Luke Steel. Az első lemez, a Lovers 2003-ban jelent meg (szintén az EMI gondozásában), és afféle zeneileg kisebb elődje volt ennek az albumnak, kisebb, mégpedig kizárólag azért, mert ez az igazi polifonikus óriás! Minden a végletekig van csavarva rajta – rengeteg hang, hatalmas hangszerelés, fenséges produkció, olykor már tényleg túl sok is minden! Legalább néhány hallgatás kell hozzá, hogy az egész egyáltalán élő, élvezhető formát öltsön, különben ez a hangzásbeli telítettség egészen fojtogató is lehet. Ám ha egyszer átverekedtük magunkat ezen a sűrű zenei atmoszférán, nagyon kellemes dallamokra bukkanunk, amelyek szívesen burkolóznak olyan harmóniákba, amilyeneket a fekete-fehér korszakból vagy John Lennon későbbi szólólemezeiről ismerünk. Bár egyébként a Sleepy Jackson munkái általában főleg a Beatles másik, szintén igen gazdag, de valamivel kevésbé dicsőített életművéből táplálkoznak, George Harrisonéból.
Amikor viszont egyszer befogadjuk az albumot, vagyis inkább: amikor az album befogad minket, könnyen rájövünk, hogy e két személyiségben (az egyik pók, a másik madár!) rengeteg olyan dolog van, ami tartós és sokrétű élvezetet kínál. Ahogy maga Luke Steel írta egyfajta utószóként a borító belsejében: „A nightmare is a restless song, a placement. A dream is a blessing. I asked for both and I got both. As one.”
Az egyik tehát nem megy a másik nélkül, és ez az album mindkettőt kínálja. Egyszerre!
Érthető, hogy az album nagyon eltérő reakciókat váltott ki, egy ilyen önfejű alkotásnál bármilyen más fogadtatás kifejezetten gyanús lenne! Mégis (képes) rengeteg örömet szerezni a nyárias csintalanságával, akár egyben hallgatjuk végig, akár csak egy-egy számot válogatunk ki belőle, amelyek egyébként meglepő módon külön-külön is ragyogóan működnek.
Inkább a zenei finnyásoknak szól, mint az általános ízlésnek!
Felállás
Luke Steel – ének, gitár
Malcolm Clark – dob, billentyűs hangszerek
VENDÉGEK:
20/20 Orchestra (20/20 Orchestra)
Davey Lane – gitár,
Dave Symes – basszusgitár
Felix Bloxsom – ütőhangszerek, billentyűs hangszerek, gitár
Kim Moyes – vibrafon, ütőhangszerek
Jim Moginie – gitár
Mathew Goulbourn – gitár
Nick Summers – pedal steel
Anthony Kable – harsona
Scott Horscroft – elektromos billentyűs hangszerek, gitár
Julian Hamilton – billentyűs hangszerek
Juanita Tippins – kísérővokál
Ben Hurton – kürt
Robert Woolf – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Produkció
Scott Horscott & Luke Steel
Számlista
01. You Needed More
02. Devil Was In My Yard
03. God Lead Your Soul
04. Work Alone
05. God Knows
06. I Understand What You Mean But I Just Don’t Agree
07. Miles Away
08. Higher Than Hell
09. Play A Little Bit For Love
10. Don’t Say
11. You Won’t Bring People Down In My Town
12. Dream On
13. How Was I Supposed To Know
Az album hossza: 42:52
