Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik
Videó: Primož Novak
Helyszín: Ljubljana / Channel Zero / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 11. 02.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 18,00€ / 22,00€
Az őszi koncertszezon teljes gőzzel zajlik. Ezúttal a modern metalcore rajongói jöttek el a saját bulijukra: az angol Bury Tomorrow érkezett, amely minden albummal egyre népszerűbb. Legutóbb a skót Bleed From Within és a japán Crossfaith oldalán lépett fel az Orto Barban, most viszont ők voltak a főszereplők. A turnén az ausztrál Houses Like Hands kísérte őket.
Ha az ember metalcore-koncertre megy, azt várja, hogy az előzenekar valami olyasmit nyújt majd, mint maga a Bury Tomorrow, de alaposan tévedhet. A hattagú Houses Like Hands a mai alternatív rock és post-hardcore zenekarok furcsa keveréke volt. Időnként úgy tűnt, mintha a progresszív rock elemeit is megpróbálnák beemelni, de ez elég rosszul sikerült. Maga a zene amúgy egészen hallgatható volt, ha eltekintünk a kicsit giccses billentyűktől és a túlzottan negédes ének hatásától. A negédesség csúcsát a zenekar a Torn című számmal érte el, amely Natalie Imbruglia ausztrál énekesnő feldolgozása. Ezzel a produkció azt is megerősítette, hogy talán jobb lenne, ha inkább valami gimis ballagási bulin játszanának: a dalok úgy hangzottak, mintha egy amerikai romantikus vígjáték betétzenéinek szánták volna, Adam Sandlerrel és Jennifer Anistonnal a főszerepben.
A Bury Tomorrow-nál aztán természetesen műfaji fordulat következett. A zenekar az elmúlt években sokat nőtt az ismertségben. Hazai pályán kétségkívül elismertek, de úgy tűnik, a kontinens többi részén sem megy rosszul nekik, hiszen több mint rendes busszal érkeztek.
A közönség reakciója alapján a Bury Tomorrow több mint meggyőzően hozta le a műsorát. Erős riffekből tényleg nem volt hiány, a breakdownok nem húzódtak túl hosszúra, a hangzás is markáns volt. Az énekelhető refrének sem maradtak el, ezeket a gitáros adta hozzá. Itt viszont megakad a dolog, mert a Bury Tomorrow a sok mai metalcore zenekarhoz képest semmi újat nem hoz. Átlagosnak hatnak, a számaik kiszámíthatóak és egyszerűek. A szép refrének mellett gyakran olyan riffek szólaltak meg, amilyeneket a punk rock zenekarok is használnak. Ebben persze nincs semmi rossz, de a zenekar több mint nyilvánvalóan azon dolgozik, hogy az egyszerűséggel és az időnkénti szelídséggel nagyobb közönséget vonzzon. Hűséges követői mindenesetre vannak. Ezen a koncerten sem hiányzott a moshpit, az ugrálás és a circle pit. Az összeszokottság egyébként szolid volt, a szólógitáros, aki rengeteg dallamot adott hozzá, sajnos túlságosan nem hallatszott. A Bury Tomorrow három albumával többé-kevésbé meggyőzött mindenkit arról, hogy az angol metalcore-szcéna könnyedén felveszi a versenyt az amerikaival. De ahhoz, hogy kiemelkedjenek az általános, arctalan zenekarok átlagából, még sok kilométert kell majd összegyűjteniük a turnékon.
A Channel Zeróban a Bury Tomorrow jó adag mai metalcore-t hozott, amely a dallamos oldalt hangsúlyozza. Egyedül az előzenekar lógott ki a képből, de manapság a turnékon már bevett gyakorlat a műfajok furcsa keverése.
Képgaléria
