Babiloni csapások zúdultak Ljubljanára! (2014)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2014. 01. 24.
Látogatók száma: 600
Hogy a természet és az időjárás változik, azt még a vak és a süket is tudja, és már-már elhittük, hogy Ljubljanában idén télen hóból egy szemet sem látunk. Tévedtünk: a hidegből és a hóból végre kaptunk egy jókora adagot, méghozzá az utolsó januári hétvégén. Most azonban kifejezetten jól jött, mert magával hozta a fagyott földet is. Az amerikai fagyott földet. Iced Earth! Bár a floridai banda az elmúlt években elég gyakori vendég a hazai színpadokon – először 2008-ban léptek fel nálunk a Metalcampen (és ezt a felvételt rá is tették a Festivals of the Wicked! koncertalbumra/DVD-re), 2009-ben a Saxonnal Ljubljanában, tavaly pedig az első MetalDays-en mutatták be a kiváló Dystopiát –, klubkoncert „headlinereként” még nem léptek fel. Most viszont a pestisturnén, amelyen a nemrég megjelent Plagues of Babylon albumot mutatják be, tárt karokkal és nyitott fülekkel fogadtuk őket a Kino Šiškában, az ausztrál Elm Streettel és a thrash háborús hírnökeivel, az amerikai Warbringerrel együtt.
Pontosan nyolckor érkeztek meg a „down underről”, az 50 Celsius-fokból nulla fokra az Elm Street, a szilfák utcájának heavy metalosai. Az ausztrál négyes alig egy fél órát kapott, de jól kihasználta az idejét. Hosszú távú emlékezetbe éppen nem vésődtek be, de a pultnál sem a sör miatt menekültünk el a teremből. A zenekar heavy metaljában könnyű erős párhuzamokat találni a Judas Priest- és Iron Maiden-féle veteránokkal, az Elm Street pedig időnként nyersebb, agresszívebb thrash metalos pillanatokkal is megfűszerezi ezt az alapot. Főleg Ben nyersen szóló éneke miatt, ami egyben a banda legnagyobb hibája is: gyorsan egysíkú és unalmas lesz. Ennek ellenére a fiatal ausztrálok dühös, kamaszos energiája ragadós volt, a srácok pedig megérdemelten kaptak jó fogadtatást a közönségtől, amely éppen csak kezdett bemelegedni.
Még forróbb lett a hangulat a folytatásban, és ezúttal végre az előzenekart is többet érte megnézni. Az Iced Earth turnéján ugyanis, ahogy Stu Block fogalmazott, „azok az őrült kölykök” jönnek a Warbringerből. A los angelesi thrash metal csapatnak négy stúdióalbum és megszámlálhatatlan turné van mögötte, nálunk sem ismeretlenek, többször felléptek már. A valószínűleg legjobb modern thrash metal zenekart végre a nagy teremben is öröm volt látni. A Warbringer most is totális thrash metal háborúra használta a lehetőséget, a Šiškát pedig ellepte a élesre faragott riffek napalmjával és John Kevill sakálüvöltő, elvetemülten brutális ének-hangjával. Bár ezen a turnén Kevill az egyetlen eredeti tag (John Laux gitáros otthon maradt), ez a zenekaron egy cseppet sem látszott, vad és megalkuvást nem ismerő energiával vették birtokukba a színpadot. Laux helyén meggyőzően ugrált az eleven, energikus Balmore Lemus (Exmortus), aki nagyon jól szerepelt, a ritmusszekció pedig szintén szétrúgta a seggeket, élén Blake Andersonnal (egyébként a másik legjobb új thrash banda, a Vektor dobosa!), aki az ágyúsorozatok közé egy rakás romboló blast beatet is beleszőtt. Zseniálisan szóltak élőben az aktuális IV: Empires Collapse lemez dalai (Iron City, Towers of the Serpent, Scars Remain), amelyeket hosszabb hangszeres részek és ragyogó dallamos gitárpárbajok tesznek különlegessé. A győztes viszont megint Kevill lett, akiben a színpadon egy pszichopata sorozatgyilkos karizmája lakik. Total War!
Tíz óra után pár perccel a Kino Šiška terme már szépen megtelt, a feszültség pedig a tetőfokára hágott az amerikai veteránok fellépése előtt. Az Iced Earth üdvözlésképpen rászabadította a Šiškára a babiloni parázna pestisét, és az új lemez címadó dalával, a Plagues of Babylonnal köszöntötte Ljubljanát. Az amerikai zenekar a vasmarkú főnök, Jon Schaffer vezetésével a stúdiói sötétben botorkáló évtized után 2011-ben tért vissza az élők sorába a látványosan jó Dystopia lemezzel és egy új énekessel. Schaffer segítségére sietett a kiváló kanadai énekes, Stu Block (ex-Into Eternity), és új életet lehelt a csapatba. Hogy a Dystopia nem csupán szerencsés találat volt, azt az új album bizonyítja, amely ugyan nem éri el az elődjét, de azt mutatja, hogy az Iced Earth még messze nincs leírva. A zenekar élőben is nagyjából az album felét játszotta el, és néhány dal valóban megvan benne a potenciál, hogy a jövőben is állandó repertoárdarab legyen (Plagues of Babylon, Democide, If I Could See You in Cthulhu). A babiloni csapásoknak ugyanis erősen sötét, apokaliptikus és epikus hangulatuk van, ami élőben is jól átjön. A refrének tipikusan icedearthosan pompázatosak, könnyű csatlakozni hozzájuk, Stu fantasztikus énekteljesítménye pedig élőben egyenesen ragyog. Szerencsére az új album komorabb arculatához a zenekar öltözéke is felzárkózott: a világos farmer és a feltűnő ágyékrész elhagyásával már nem néznek ki vidéki bunkóknak, a sötétebb imidzs sokkal jobban áll a bandának. Ha a setlist oroszlánrészét az új album bemutatása tette is ki (simán kihagyhattak volna belőle egy-két számot, és adhattak volna helyet valamelyik régebbi klasszikusnak), a zenekar gondoskodott néhány igazi csemegéről is. Dobogott a padló és fájtak a hangszálak a örökzöld Blessed Are You, Vengeance Is Mine, My Own Savior, valamint a csodás, hátborzongatóan szomorú ballada, az A Question of Heaven felcsendülésekor, amellyel az Iced Earth – meglepő módon – lezárta a koncert rendes részét. Említést érdemel még a Dystopia forradalmi szellemtől átitatott romboló himnusza, a V is, amelynél Stu a szokásos módon a híres brit hős, Guy Fawkes maszkját lengeti a levegőben (aki egyben Alan Moore kiváló képregényének, a V for Vendettának és az ugyanilyen című, a Wachowski testvérek – mostanában testvér és nővér – által készített filmnek az antihőse is), továbbá a már rég unalmassá vált Red Baron/Blue Max (pedig a The Glorious Burdenről is választhattak volna valami jobbat).
A dalválasztást átbeszéltük, de mi a helyzet magával a fellépéssel? Hát, az Iced Earthön meglátszanak a tapasztalat évei (pontosabban Schafferen, mint az egyetlen állandó tagon), és a zenekar élőben úgy működik, mint egy jól megolajozott gép. Most Stu Block kamaszos energiájától még inkább. Block minden koncert legfényesebb pontja, és ez egyre nyilvánvalóbb. Az énekteljesítménye egyenesen zseniális, Ripper és Barlow szerepében is többször is kiválóan megállja a helyét (időnként talán kicsit túl is), érdekes volt hallani, hogy a két korábbi énekes dalainál sem lankad, és hibátlan marad. Nincs elég szó, amellyel eléggé dicsérni lehetne, mit tesz hozzá a zenekarhoz az énekével. Blockot a megfelelő helyeken nagyon jól, megbízhatóan és magabiztosan egészíti ki az újonnan érkezett basszusgitáros, Luke Appleton, aki az állandó hajlengetéssel és pózolással bőven gondoskodik a színpadi energiáról, a Schaffer/Steele gitárkettős pedig úgy fűrészeli a riffeket, mint egy körfűrész. Steele ezenfelül ízlésesen felépített szólókról is gondoskodik. A legtöbb figyelem talán most a dobemelvényre irányult, mert mögötte ült a zenekar eddigi valószínűleg legnagyobb dobosneve. A bandához nemrég csatlakozott Jon Dette (aki pályafutása során olyan zenekarokban dobolt, mint az Anthrax, a Testament, a Slayer, a Heathen és sok más), és a nevéhez méltón a ártatlan dobbőrök püfölése olyan volt, mint a D-nap. Valóban helyénvaló lenne, ha Dette állandó taggá válna (amihez láthatóan még a szakálla hiányzik, hehe).
Az Iced Earth túl hamar zárta le a szettjét az örökbecsű Watching Over Me balladával, minket pedig megfosztott az Iced Earth himnusztól, és a rajongók által kiválasztható dalnak sem volt hírét-hamvát látni. De még ha a legcsúnyább „merchük” is vannak a környéken (valószínűleg tonnaszám adják el Németországban), az Iced Earth továbbra is koncertgép, amely mindent lekaszál maga előtt, és hosszú évek után végre láthatóan eljut arra a helyre, amelyet megérdemel.
Setlista
ICED EARTH:
1. Plagues of Babylon
2. Democide
3. Dark Saga
4. V
5. If I Could See You
6. Disciples of the Lie
7. Among the Living Dead
8. Red Baron/Blue Max
9. Blessed Are You
10. Vengeance Is Mine
11. Cthulhu
12. My Own Savior
13. The End?
14. A Question of Heaven
— ráadás —
15. Dystopia
16. Watching Over Me
Képgaléria






























































