Szerző: Rok Klemše
Előadó: Negligence
Megjelenés: 2007
Ha a szlovén metal a kezdetekkor sok mindenben le is maradt a külföldi kollégáitól, ma már épp az ellenkezőjét állíthatjuk. Maradjak csak a thrash metalnál, hiszen ebben a kritikában erről lesz szó. A thrash metal világszerte végre megéli a régóta várt, ezért is annyira megérdemelt „revivalt”, és vele párhuzamosan, szégyenkezés és lemaradás nélkül büszkén lépked a szlovén zenekarok sora is – Barehanded, Crossbreed, Dawn Patrol, Eruption, Gonoba, a szlovén thrash veteránjai, a Sarcasm, The Fiftsh Season, a vadonatúj, de nagyon ígéretes Thraw, és még sorolhatnám (ha valakit kihagytam, nem szándékosan tettem). És végül, de nem utolsósorban itt van a jeseniceiből és ljubljanaiból összeállt thrash szörnyeteg, a Negligence!
A zenekar hétéves fennállása után végre itt az első album, amelyet olyan epekedve vártunk, mint ahogy manapság a nikotin szegény rabjai áhítoznak a kávéra, hogy aztán kiszaladjanak a kocsmából egy szál élvezetre. Az Options of a Trapped Mind két hosszú évig készült, a fiúk keményen dolgoztak, de a várakozás megérte. Leírhatatlan élvezettel téptem le a fóliát a korongról, amely arculatra is kivételesen szép munka, a profi és szemet szúró logótól a metalosan fekete borítóig, majd remegő kézzel tettem be a cd-t a lejátszóba… És a nyitó szám, a Places of Dawn már orkánszerű lendülettel röpít is a hangszórókból egyenesen a Bay Area-ba! A Negligence pontosan ebből a bandákat kovácsoló katlanból merít zenei inspirációt, amely három hullámban, a nyolcvanas évek elejétől a viharos évtized végéig, kiszolgálta a világnak a thrash metal legnagyobb neveit – Metallica, Megadeth, Exodus, Testament, Heathen, Forbidden, Lääz Rockit, Agent Steel. Ezek a zenekarok nagy hatással vannak a Negligence zenei munkájára, de a fiúk távolról sem csak másolják és újrahasznosítják a példaképeik ötleteit. A legjobbat vették át tőlük, és hozzátettek jókora adag saját szerzői ízt és újító kedvet. „Old-school” találkozik az új iskolával – mondhatnánk, főleg azért, mert a thrash régi iskolájának hatásai keverednek egy kiváló, mérgesen vágó produkcióval, amely olyan bandák hangzására emlékeztet, akiket megtisztel a nagy Andy Sneap keze munkája. Jó, talán túlzok, de az album hangzása szlovén viszonyok között egyszerűen hihetetlen, ráadásul az egészet teljesen egyedül csinálták!
A gyilkos hang cseppet sem szégyelli a fiúk hangszeres virtuozitását, különösen a két gitár került előtérbe, amelyeket hibátlanul kezel az egyik legjobb hazai gitárpáros, Dyz/Jey. A gitáros bűvészkedéstől, amellyel a korong csak úgy túlcsordul, minden gitáros lelkiismerete megmozdul, a dallamos futamok gyilkosan pontosak, a rendkívüli gitárpárbajoktól csorog a nyálad, mint Pavlov kutyáinak, mindezek tetejébe pedig a hihetetlen riffek halmaza is téglával vág fejbe, és ilyen jót a hazai metalszíntéren elég ritkán hallani, mint épp a Negligence-nél. A gitárok pedig, ahogy brillíroznak a gitárharmóniákban és a fantasztikus szólókban, a ritmusban is pusztítóak. A félhangos thrash fűrészelés, amelyet remek gitármintázatok fűszereznek, és időnként akusztikus gitárok is támogatnak, annyira dinamikussá és izgalmassá teszi a Negligence-t, hogy nem lehet eleget dicsérni. Tudom, hogy a fiúk szerények, de a Dyz és a Jey szégyenkezés nélkül összehasonlítható a thrash metal nagy párosaival, mint a Holt/Hunolt (Exodus), Altus/Piercy (Heathen), Calvert/Locicero (Forbidden) vagy Peterson/Skolnick (Testament). A gitárok azonban nem minden, hiszen szépen kiegészíti őket a remek ritmusszekció. Ruža jól kihasználja a dobfelszerelését, lába és keze száguld a dupla bőgőn, de néhány remek átvezetést is lejátszik, amelyeket szépen egészítenek ki a cintányérok. Lipnik basszusa thrash szokás szerint ugyan nem túl jól hallható, de hibátlanul végzi a dolgát, és szépen kiegészíti a gitárpárost. Hangszeresen a Negligence tökéletes! Dyz, Jey, Ruža és Lipnik egy tüdővel lélegzik, az eredmény pedig az az energia, báj és kémia, amely az Options of a Trapped Minddal csak úgy gőzölög!
A Negligence rövid története során a legtöbb gondot az énekes keresése okozta, aki méltón zárja majd az amúgy is kiváló egészet. Lenz távozása után Alex érkezett a zenekarba, akire talán emlékeztek a Metalsteel ígéretes énekeseként, akit akkor még kissé gyötört a mutálás hiánya. De semmi gond, Alex hangban megérett, és amit a lemezen nyújt, az olyan élmény, amely csak Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvének pangalaktikus mennydörgés-gargaléjához mérhető… Ha jól belegondolok, talán Alex is kortyolt az említett italból, mert hihetetlenül szól. Az ének csordultig tele van agresszióval, ifjonti lázadással és remek interpretációval. Alex hangja pontosan azt hozza, ami korábban hiányzott – színt és nyers erőt, amelyek a Negligence-nek az utolsó csipetnyi varázslatot is megadják. Egy kisebb megjegyzés legfeljebb a kiejtésére lenne, mert elég érthetetlen, a füzet nélkül néhány szó könnyen elkerülné az ember fülét. De biztos vagyok benne, hogy egy kis gyakorlással ez a gond is elmúlik.
Az Options of a Trapped Mind kilenc rombolót és egy hangszeres számot tartalmaz, amely az egészet összeköti. A dalok többnyire pokolian gyorsak, mégis összetetten felépítettek és átkozottul dinamikusak. Ez a felismerés azonban csak néhány hallgatás után jön el, mert a lemez olyan simán fut, hogy nehéz elhinni, hogy szerkezetileg egyúttal elég bonyolult is. A Negligence az első albumán csupa pusztítót fűz egymás után, a háborús forgatagba már a legelején belelök minket az ütős Places of Dawn. De nincs idő pihenni, mert a bombázást a találóan elnevezett War Machine folytatja. A lemez első pillanatától nem rejtőzik a hangszeres szikra, Alex pedig igazi thrash énekessé vált, akinek a refrénekben a thrash példaképei stílusában „gang screamekkel” a többi tag is besegít. A szívverés és a légzés megnyugvását a rövid akusztikus közjáték, a Passage To… teszi lehetővé, de ezt félbeszakítja a hangsebességgel száguldó (hmm… „Go to warp, Scotty”) Threshold of Society. A Bay Arena pedig kiváló, igazi thrash himnusz. A No Brain No Pain-t nyugodt akusztikus intro nyitja, amely nagyon hamar thrasher mennyországgá robban. A nekem legkedvesebb Legacy of Lies az album valószínűleg legjobb refrénjével büszkélkedhet, ezt követi a gyilkosan romboló címadó szám, a végén pedig thrashes módon pusztít a Fightback és a Thrust. „Thrash ”valhalla” here I come!”
A Negligence minden dicséretet megérdemel. Az Options of a Trapped Mind teljes egészében az ő munkájuk, a produkciótól a saját kiadású megjelentetésig. Az első album csendben, szerényen, a média reflektorfénye nélkül érkezett, de igazából nincs is szüksége rá. A minőség, amit kínál, magáért beszél. A Negligence jelenleg a szlovén metalalkotás csúcsán áll, az Options of a Trapped Mind pedig olyan lemez, amely díszhelyet érdemel minden headbanger polcán! Az Options of a Trapped Mindot megrendelheted (értsd: meg kell rendelned!) itt: [email protected]
Felállás
Alex – ének
Dyz – gitár
Jey – gitár
Lipnik – basszusgitár
Ruža – dob
Produkció
Negligence
Számlista
1. Places of Dawn
2. War Machine
3. Passage To…
4. Threshold of Society
5. Bay Arena
6. No Brain No Pain
7. Legacy of Lies
8. Options of a Trapped Mind
9. Fight Back
10. Thrust
