Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dark Sphere
Megjelenés: 2010
Játékidő: 33:00
Értékelés: 3.5/5
A muravidéki black metal zenekar, a Dark Sphere gyökerei 2008-ig nyúlnak vissza, amikor a Temačnost romjain trióként kezdett működni. A Gothmog (gitár), Jumbo (ének) és Kain (basszusgitár) felállásban játszó Dark Sphere adott néhány koncertet és felvett egy első demót, aztán a nézeteltérések miatt szétesett. Gothmog két éven belül új tagokat gyűjtött maga köré, a csapat gyorsan összeállt, és felvette az első igazi stúdióalbumot, az Ophiuchust.
A Dark Sphere az bemutatkozó lemezén az Ophiuchus csillagkép összetett, misztikus koncepciójával veszi fel a harcot; ezt a csillagképet inkább Kígyótartóként vagy Serpentariusként ismerjük. A Kígyótartó csillagképet már Ptolemaiosz felvette a csillagképek listájára, ma pedig hivatalosan is szerepel a Nemzetközi Csillagászati Unió által elismert 88 csillagkép között. A csillagkép egy férfit ábrázol, aki egy kígyót tart úgy, hogy a teste két részre osztja azt. Az asztrológia nem ismeri el a Kígyótartót, mert a Nap ebben a tizenharmadik zodiákus jegyben mindössze 19 napot tölt. Baljósabb felhangot Nostradamus adott a csillagképnek, aki az apokalipszissel hozta összefüggésbe. És ez a koncepció az album jó fél órája alatt igazán életre kel! A Dark Sphere lényege a melodikus black metal, a lány és a fiúk pedig szimfonikus részekkel dúsítják, amelyek helyenként a Dimmu Borgir munkásságát idézik; a melankolikus, misztikus hangulat időnként a gótikus metalhoz közelíti a zenekart, a gitárok pedig az album thrash-es pillanatairól gondoskodnak. A 13. égi jegy misztikus koncepcióját a csapat sikeresen átülteti a zenébe: az időtlenül és földöntúlian szól, amiért a hatalmas, atmoszferikus billentyűs futamok felelnek. Éppen a billentyűk gazdagítják a legnagyobb mértékben az alapvetően egyszerű black metalt, mert borzongást, sötétséget és mindenekelőtt titokzatos éteri hangulatot visznek az egészbe. A nyersességről és közvetlenségről a gitárfrázisok gondoskodnak, amelyek többnyire riffeken átvezetett tremolóra épülnek, mégis változatos gitárpasszázsokat adnak, Gothmog pedig átgondolt, kidolgozott szólóival ragad magával. Ezek a billentyűk mellett remek képet festenek az időtlenségről, és úgy szólnak, mint a világűr hangsávja, már ha lenne ott hang. Sajnos a pluszok mellett mínuszok is akadnak, elsősorban a meglehetősen átlagos ritmusszekció és a kissé egysíkú ének. Gothmog az éneklés terén sikeresen hozza az agresszivitást, a nyerseséget és a hidegséget, de hiányzik belőle az egyéniség, a karizma és a kondíció. Mindenesetre magasabb értékelést érdemelne az album, ha a srácok több figyelmet fordítottak volna a produkcióra. Így viszont a hangszerek többnyire tompán és üresen szólnak, kivéve a billentyűket és a gitárszólókat.
Az Ophiuchus szilárd debütáló album, amely világosan megmutatja, hogy a Dark Sphere-ben óriási potenciál van, csak ki kell használniuk. Fejlődést elsősorban a produkció terén várnék, valamint azt, hogy a ritmusszekció jobban összekapcsolódjon egyfelől a gitárokkal és a billentyűkkel másfelől.
Felállás
Gothmog – gitár, ének
Zli – dob
Crow – billentyűk
Butcher – basszusgitár
Produkció
Dark Sphere és Kapela
Számlista
1. Ophiuchus
2. Narrow Gates
3. Temačnost
4. Beyond Horizon
5. Ultimatum Darkness
6. Darkness Enthroned
7. Astral Purification
8. Undead Madness
9. Serpentis
