Helyszín: Orto Bar – Ljubljana
A koncert dátuma: 2007. 04. 11.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 8 EUR
Tegnap a spanyol Obrint Pas alaposan megmozgatta a ljubljanai Orto Bart az Orto Fest keretében.
Először is kellemetlenül lepett meg a gyakorlatilag jelentéktelen érdeklődés. Este tíz után csak pár perccel értem a klubba, és nem volt bent több 15 látogatónál. A koncert kezdetére azért javult a helyzet, és fél tizenegy körül a terem valamivel több mint félig megtelt.
Nagyjából 22:45-kor foglalta el a színpadot a valenciai forrófejű spanyolok csapata.
Az Obrint Pas valószínűleg a legismertebb zenekar Spanyolország e vidékéről. Fő céljuk a katalán kultúra és nyelv megőrzése és terjesztése. Azt a megtiszteltetést is megkapták, hogy a világsztár Manu Chaóval játszhattak, aki a mexikói zapatista mozgalom, az EZLN nagy támogatója – a mozgalom pedig az Obrint Pas fiúinak sem idegen.
Az Obrint Pas (jelentése angolul: Breaking Through) 9 fiatal zenészből áll, a felállás a következő: két trombita, dob, két gitár, billentyűs, „mixer”, basszusgitár és ütőhangszerek. A zenekar különlegessége kétségkívül a Dolçaina, egy valenciai eredetű spanyol fúvós hangszer. Kinézetre az oboára emlékeztet, hangzásra viszont valamiféle arab fúvósra.
Energikus, punkos beütésű ska-jukkal, spanyol temperamentumukkal és végül, de nem utolsósorban a dolçaina különleges hangzásával talpra állították a közönséget, amely a terem egyik végéből a másikba vetette magát. Szóval kissé veszélyes volt, mert nem vagyok egészen biztos benne, mennyire biztonságos ilyesmit csinálni az emeleten, ennek a ljubljanai klubnak a már amúgy is kicsit meglazult padlóján.
Egy jó órát és 15 percet játszottak. Repertoárjukba bekerültek a közismertebb dalaik is, például az Esperant, a La Flama és a Som.
Azt mondhatnám, hogy a zenéjük kicsit Manu Chao számaira emlékeztet, főleg az olyanokra, mint a Rumba De Barcelona.
Éjfél körül az Obrint Pas be akarta fejezni a koncertet. Csakhogy a szlovénok nem adják fel ilyen könnyen, a közönség pedig már annyira be volt melegedve, hogy még többre vágyott. Az Obrint Pas rövid gondolkodás után, a közönség közös „We Want More” kántálására visszatért. De figyelem! Nem a színpadra. Szétszedték a dobokat, fogták a legfontosabb darabokat, a trombitákat és az ütőhangszereket, és egyenesen a közönség közepére álltak, amely körbevette őket. Igazi kis házi latin „guča” kerekedett. Hihetetlen. Most már a legutolsó szkeptikusokat is talpra állították, akik forogni kezdtek a spanyol ritmusokra. Nagyjából 15 perc közvetlen kontaktus után a jelenlévőkkel, akik láthatóan több mint elégedettek voltak a koncert zárásával, a fiúknak végül mégis el kellett köszönniük.
A gyengébb látogatottság ellenére az Obrint Pas maximálisan beleadott apait-anyait, és remek koncertet adott, amit nem lehet csak úgy elfelejteni. Szívesen megnézem őket újra, ha legközelebb ellátogatnak a mi kis alpesi országunkba.
Képgaléria
