Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: WindWeaver Music
Megjelenés: 2008
Játékidő: 53:58
Értékelés: 4.5/5
A múlt mélyéből, pontosan 15 évnyi csend után minden várakozás ellenére visszatértek a legendás brit progresszív rockerek, a Jade Warrior, akik a „Distant Echoes” (1993) óta nem vettek fel új anyagot, így sokan már le is írták őket. Ezeknek az instrumentális irányultságú prog rock-mestereknek a hiányát – akiknél hangsúlyos szerepet kapnak a dús ambient hangfüggönyök, és a világzene elemeinek beleszövése a rendszerint terjedelmes kompozíciókba – sok proggal megrögzött rajongó érezte az elmúlt években, annak ellenére, hogy utolsó lemezeiken többnyire ugyanahhoz a stílusképlethez tartották magukat, és időnként úgy tűnt, mintha az évek során berozsdásodtak volna, legalábbis ami a friss ötleteket illeti. Miután kiderült, hogy új albumot terveznek, sokan jogosan voltak szkeptikusak, hiszen az efféle feltámasztások általában csak ritkán sikerülnek.
Az újjáélesztett Jade Warrior a „Now”-val a szerény elvárások ellenére is több mint pozitívan lepett meg, hiszen egy eklektikus, érdekes albumról van szó, amely a zenekar hangzásbeli gyökereihez tér vissza. A lemez csak úgy sugárzik a zenei frissességtől, anélkül hogy a zenekar lemondana hagyományos, felismerhető ambient finomságairól és az etnikus ütőhangszerek használatáról. A fordulat kulcslépése az ének visszatérése volt, ami azt jelenti, hogy ez az első albumuk az ősrégi „Last Autumn’s Dream” (1972) óta, amely nem teljesen instrumentális. Ezért a visszatérő Glyn Havard felelt, aki énekel és basszusgitározik (újabban kiegészítő gitáron játszik, mióta a felállásban ott van az kiváló állandó basszusgitáros, Dave Sturt), és aki utoljára éppen azon a lemezen volt a zenekar tagja.
A másik lépés, amely hozzájárult a hangsúlyos stílusbeli sokszínűséghez, hogy a hagyományos ambient billentyűs hangfüggönyöket és az etnikus ütőhangszeres finomságokat jazz-, sőt kemény rock-elemekkel gazdagították. Tim Stone vendéggitáros többnyire borzas gitárfutamainak köszönhetően a Jade Warrior rég nem szólt ilyen ütősen. A szaxofonlegenda, Theo Travis (Soft Machine) pedig a főnökkel és a zenekar egyetlen eredeti tagjával, Jon Fielddel együtt – aki fuvolán játszik – a fúvós részek szellemességét emelte ki. Az egészet retró, analóg produkcióval ízesítették, így a lemez időnként egy elveszett, romantikus zenei korszak ereklyéjeként szól, miközben megnyitja az ajtót az esetleges új hívek és a régi rajongók előtt is.
A Jade Warrior a kompozíciók oroszlánrészében meggyőzően ível át a nyugodt ambient-jazzes elrendezések és a drámai, szinte dühös kemény rockos kitörések között, Havard tajtékzó hangjával. Utóbbiról elmondhatom, hogy az évek során sokat nyert mélységben, tekintve, hogy pályafutása nagy részében inkább átlagos énekes volt. Különösen otthonosan mozog az alacsonyabb fekvésekben és jazzes kísérettel, ahol a melegségével időnként egy Gordon Haskellre (ex-King Crimson) emlékeztet. Aki tudja, hogy a Jade Warrior 1974 után alig kötődött a rockhoz, az alaposan meg fog lepődni a progresszív rock ősatyáinak újonnan megtalált ütőerején. Az olyan művek, mint a „3 am Meltdown” és a „True Love”, a hagyományos ambient elemek mellett tele vannak kemény rockos sorozatokkal, a „Screaming Dreams” pedig a torzított gitárfutamok mellett időnként sikoltozós kitöréseket is tartalmaz.
A régi rajongókat persze a komplexebb és hosszabb szerzemények dobják fel leginkább, mint a nyitó „Fool and his Bride”, a „Lost Boys” és a záró „Everything Must Pass”, amelyekben csodálni lehet, milyen rutinosan szövik egybe a jazz, a klasszikus, az ambient, az etno és a kemény rock elemeit, és hogyan váltanak a nyugodt és az energikus hangulatok között. Az ambient-meditatív szépség egyik csúcspontja az akusztikus beállítottságú „Journey”, amely éteri hangfüggönyeivel, etnikus ütőivel, finom fuvolájával és énekbeli melegségével széles hallgatóság számára élvezhető, hiszen Glyn éneke biztosan mindenkinek tetszeni fog, aki esküszik az érett öreg rókák – például Dave Gilmour (Pink Floyd), Andy Latimer (Camel) vagy Mark Knopfler (Dire Straits) – énekbeli melegségére. A „Tall Trees-Floating Moon” pedig keleties ütőhangszeres kísérettel, sokféle hangeffekttel és ambient billentyűs dallammal már szinte sztereotipikus Jade Warrior-szerzemény, olyan, amilyeneket aranykorukban készítettek.
A Jade Warrior hosszú távollét után a „Now” albummal az egyik leggyőzedelmesebb visszatérést produkálta a zenei színtéren, és friss, sokszínű lemezt készített, amelyen a retró produkció mellett a gyökereihez is visszanyúlt, anélkül hogy lemondott volna a hagyományos ambient finomságokról, amelyeknek köszönhetően híressé vált a proggal elkötelezett rajongók körében. Sok szempontból azt lehetne mondani, hogy ez afféle hiányzó láncszem a „Last Autumn’s Dream” és a „Waves” között, amire a régi rajongók ennyi éven át túl sokáig vártak, de a kívánságuk végre teljesült, vagyis a proglegendák történetének egyik legjobb lemezéről van szó. Az ilyen tiszteletre méltó korú zenészektől ez semmiképp sem kis teljesítmény, és ragyogó például szolgálhat sok proggal foglalkozó kortársnak, akik már régen kifogytak az ötletekből, és fel sem merik venni az új albumot (neveket inkább nem sorolok, mert egyszerűen túl sokan vannak), valamint a fiatalabb prog generációknak is, akik általában az általános hangzásbeli sterilitásban fuldokolnak, miközben türelmetlenül és szívtelenül kutatnak a műfaj ősatyáinak hagyatékában.
Felállás
Jon Field – fuvola, ütőhangszerek, billentyűk
Glyn Havard – ének, kiegészítő gitár
Dave Sturt – basszusgitár, ütőhangszerek, billentyűk
VENDÉGZENÉSZEK:
Tim Stone – gitár
Jeff Davenport – dob
Theo Travis – szaxofon
Chris Ingham – zongora
Lottie Field – fúvósok
Sam Ryde – zongora
Carol Bellingham – vokál
Gowan Turnbull – szaxofon, basszusklarinét
Brian Imig – Remiclud
Produkció
Jade Warrior
Számlista
1. Fool and His Bride (7:36)
2. Journey (5:52)
3. Lost Boys (7:05)
4. Tall Trees (3:56)
5. Floating Moon (2:18)
6. 3am Meltdown (4:21)
7. True Love (5:47)
8. Talisman (3:05)
9. Screaming Dreams (4:54)
10. Everything Must Pass (6:04)
