Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Coverdale, David
Kiadó: Purple Records
Megjelenés: 1978
Játékidő: 38:53
Értékelés: 4/5
Második szólóalbumán, a „Northwinds” lemezen a legendás énekes, David Coverdale (ex-Deep Purple, Whitesnake) jelentős előrelépést tett a médiában alig szem előtt lévő, de rendkívül szolid bemutatkozó lemezéhez, a „White Snake”-hez (1977) képest. Az együttműködése Micky Moody gitárvirtuózzal a „Northwinds” idejére irigylésre méltó blues rock virágokat hajtott. (Az album címe eredetileg „North Winds” lett volna.) Coverdale ezúttal teljesen a bluesnak adta a szívét: a „Northwinds” az elsőnél is erősebben húz a blues rock felé, amelyet egyes számoknál akár kemény rocknak is nevezhetnénk. Egyes billentyűs hangszerelések jóval kidolgozottabbak, Moody pedig még több improvizációs szabadságot engedett meg magának a gitáron.
Coverdale hangja mindig is a megdöbbentő érzelmi skála megtestesítője volt, és abban az időben, a Deep Purple felbomlása után, de még a Whitesnake megalakulása előtt az egyik legkeresettebb rockénekes is volt (kevésen múlt, hogy 1977-ben az Uriah Heep tagja lett). A Whitesnake egyébként White Snake band néven már a „Northwinds” megjelenése előtt létrejött, Coverdale szólóalbumát népszerűsítő koncertzenekarként.
Az albumról négy szám – a „Keep On Giving Me Love”, a „Queen of Hearts”, az „Only My Soul” és a „Breakdown” – a későbbi Whitesnake-EP, a „Snakebite” (1978) részévé vált. Érdekes, hogy David régi Deep Purple-cimborája, a legendás basszusgitáros és producer, Roger Glover, aki a „Northwinds” producereként ismét dolgozott a lemezen, ezúttal a szintetizátorok fölött őrködött, a basszusmenetek pedig a már elhunyt alkalmi basszeros, Alan Spenner játékában szólalnak meg. A billentyűk nagy részét ismét Tim Hinkley játszotta, a dobok mögött pedig a neves Simon Phillips (Toto) helyett Tony Newman ült, aki elődjénél jóval kevésbé ismert alkalmi zenész, leginkább David Bowie-val a „Diamond Dogs” és a „David Live” albumokon (mindkettő 1974-ből) való közös munkájáról ismert.
Az ütős „Keep On Giving Love” meggyőző albumnyitány a blues rock legjavából, ahol az örök énekes csábító szenvedélyes huncutsággal nynyűgöz le, miközben Moody gitárfinomságai végig irigylésre méltó finomságra épülnek. A címadó dal megindító ballada, Coverdale legjobb énekes és dalszerzői stílusában építkezik, amellyel már a Deep Purple idején hírnevet szerzett. Moody eközben ismét ötletes, kifinomult gitárvariációkkal nyűgöz le, amelyek az igencsak melankolikus hangulatba további érzelmi mélységet visznek.
A színes r’n’b-kísérletben, a „Give Me Kindness”-ben David gospelelemeket is felhasznált: a saját elektromos zongorajátékot és drámai kísérővokálokat, amelyeket különleges vendégként nem más, mint a legendás énekes, Ronnie James Dio (ex-Rainbow, Black Sabbath, Dio) és a felesége, Wendy énekelt fel. A „Time And Again”, amelyben egy csipetnyi soul is felfedezhető, egy újabb elragadó ballada finom, szimfonikus zongora- és szintetizátor-hangszereléssel, valamint David szívszaggató éneklésével, amelyből rá nézve meglehetősen szokatlan, fiatalos ártatlanság sugárzik.
A „Queen of Hearts” robbanékony blues rocker ingerült gitárbetétekkel és harcias hangulatú Davidi énekkel. Ebben akár a korai Whitesnake-korszak tipikus, ütős blues rock szerzeményének prototípusát is láthatjuk, ami a magas erotikus feszültséggel telített hangulatot illeti. Az „Only My Soul” című kiváló balladában, amelyen számos finom hangszerelés uralkodik, David teljes fényében mutatja meg hatalmas énekes kifinomultságát és kivételes érzelmi skáláját, amitől a legvastagabb jég is elolvad. Különösen lenyűgözőek a szintetizátorbetétek, amelyek a dalhoz – amelyet már maga Davidnek a gyönyörű énekteljesítménye is pályafutása legjobb balladáinak első osztályába emel – bőséges ambiens mélységet adnak.
A „Say You Love Me”, amelyben Moody is megmutatkozik egy monumentális gitárszólóval, folytatja a finom zongorahangszerelésre épülő blues balladák sorát, amelyeken Coverdale éneke a szívfájdalmai minden kanyarján végigvezet. A záró „Breakdown” ütőssége miatt az egész album legkeményebb rockos pillanata, bár alapvetően még mindig tökéletes blues rockról van szó, kiélezett gitárfrázisokra építve, miközben a ritmusszekció, főleg Newman a dobok mögött, ezúttal teljes gőzzel dolgozik, és hűségesen támogatja Coverdale dühödt énekmegközelítését.
Az kiváló „Northwinds” lemezen, amely jelentős előrelépés az elsőhöz képest, Coverdale teljes fényében ragyogott szólóelőadóként, ebbe azonban gyorsan beleunt, és még ugyanabban az évben inkább Moodyval együtt megalapította a Whitesnake-et, amellyel pályafutása legsikeresebb és kereskedelmileg legeredményesebb fejezetét nyitotta meg. A szólóelőadói utat – ha nem számoljuk az 1993-as Coverdale and Page projektet – csak 2000-ben folytatta az „Into the Light” albummal, ami ugyancsak rövid életű epizód volt.
Felállás
David Coverdale – ének, zongora a „Northwinds” és a „Time and Again” dalokban, elektromos zongora a „Give Me Kindness” dalban
Micky Moody – gitár, kísérővokál
Roger Glover – szintetizátor, produkció
Tony Newman – dobok, ütőhangszerek
Alan Spenner – basszusgitár
Tim Hinkley – billentyűs hangszerek, kísérővokál
Graham Preskett – hegedű
Lee Brilleaux – szájharmonika
Ronnie James Dio – kísérővokál a „Give Me Kindness” dalban
Wendy Dio – kísérővokál a „Give Me Kindness” dalban
Produkció
Roger Glover
Számlista
1. Keep on Giving Me Love
2. Northwinds
3. Give Me Kindness
4. Time and Again
5. Queen of Hearts
6. Only My Soul
7. Say You Love Me
8. Breakdown
