Előadó: Emir & Frozen Camels
Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2009
Értékelés: 1/5
Még egy rémisztően lélektelen és átéletlen album, ezúttal Emir Bukovica keze alól. Tipikus példája annak, mi történik, ha az egód mond valamit, a lelked meg pont az ellenkezőjét.
A szövegek – ahogy az várható – többnyire szerb-horvát nyelven szólnak, és afféle illuzionisztikus folytonosságot mutatnak a testvériség-egység korával, amikor a gitárközpontú rockot az olyan bandák nyomták, mint a Zabranjeno pušenje, a Crvena jabuka és a hasonlók. Az album mintha a régi időkbe vezetne vissza, amikor a rádiót a yu-rock zenekarok uralták (nehogy valaki közületek az EKV-féle tökélyre merjen gondolni). A gitáros pop rock nagyon puha produkcióval és Emir édes hangjával egy szemernyi felismerhető identitással sem bír, pontosabban: a fickó önálló előadóként túl gyenge kifejezőerejű figura ahhoz, hogy ezt megteremtse, hiszen hiányzik belőle a karizma, így a zenéjéből is hiányzik az egyéniség, a megkövetelt felismerhetőség. Nem tegnap óta van a szakmában, mégis újra és újra elköveti ugyanazt a hibát: a mindenkinek tetsző album kiadásának vágyában elveszíti önmagát. Ezt az arctalan pop rockot néhány hangosabb gitárral, valamint humoros versszakokkal igyekszik elfedni, amelyekkel a balkáni lét nyomorát érinti – abból pedig legfeljebb egy amerikai tud kiemelni (lásd a Clintorn című számot) –, vagy a megtört szívek ködös pátoszával.
Az embernek az az érzése, hogy Emir sokkal jobban kihasználhatta volna azt az arzenált, amelyet az USA-beli élet és néhány elit zenésszel való barátkozás hozott neki. Legalábbis harmadik nekifutásra, hiszen a „No Pasaran” a harmadik albuma. Miért húz a Sad sam jak ennyire istenesen a Plavi orkestar felé, akik élete legszomorúbb napján ébredtek?
Egyetlen szám van a lemezen, amely kipréseli magából valami „rock n’ roll löketet”. A balkáni etno gyökerek dallamvilágát az amerikai stúdiókísérletezés vívmányaival szépen ötvözi a Jedina. Ezt a számot – tekintve ennek a könnyed, gitáros pop rock albumnak a kommersz irányultságát – „single”-nek ajánlom.
Ez az album tetszeni fog mindenkinek, akinek otthon kell lennie mindennek, ami burek- és csevapcsicsa-szagú. Hogy ez így van, azt már a Zvijezda sam Rock ‘N’ Rolla Ja (Na usranom Balkanu) dalcím is bizonyítja. Röviden: az album olyan zenei szintet kínál, amely a nagyvilágban már régen teljesen érdektelen, minőségileg túlhaladott, és csupán egy USA-ban élő ember pátoszát tükrözi, akit nagyon feszít a Yugo-nosztalgia. Remélem, hogy legalább a szlovének erekciót kapnak a „No Pasaran” hallgatásától, hiszen vendégeskedik rajta a rockmesterség kifejezőerejű óriása, maga a felséges Omar Naber. Hát, legalábbis azok, akik szeretik a bureket. Hja… manapság mindenki bosnyák Vasco Rossi szeretne lenni.
Felállás
Emir Bukovica – ének, gitár, vokál
Danny Shepard – gitár, ének a 09. és 13. számon
Darell Nutt – dobok, programozás a 08. számon, cselló a 09. számon
David Johnson – basszusgitár a 03. – 05. és 08. – 13. számokon
Jure Baljak – dobok a 02. és 14. számon
Luka Potica – basszusgitár a 02. és 14. számon
Mike Rogers basszusgitár a 06. és 08. számon
VENDÉGZENÉSZEK:
Dino Šukalo – gitár a 02., 07. és 14. számon, programozás a 14. számon
Mahir Sarihodžić – Hammond a 05. és 12. számon
Zvonimir đukić – Đule Van Gogh – ének a 04. számon
Alberto Ceballos – ének a 02. és 14. számon
Omar Naber – ének a 14. számon
Muamer Đozo – basszusgitár a 07. számon
Ante Perković – vokál a 03., 04., 08. és 11. számon
Produkció
Darell Nut & Emir Bukovica
Számlista
01. Intro (by Dolores Ibarruri „La Pasionaria“, 1937.)
02. Alina (No Pasaran) (feat. Alberto Ceballos)
03. Clinton
04. Sad sam jak
05. Posljednja pjesma
06. Nacrtaj mi ljubav (feat. Đule Van Gogh)
07. Jedina
08. Tebe volim
09. Crack in the Wall (feat. Danny Shepard)
10. Zvijezda sam rock’n’rolla ja (Na usranom Balkanu)
11. Godišnjica (Hotel „Plaža“ Herceg Novi)
12. Ako ne vidiš da volim
13. Santa Claus is Coming to Town (Djed Mraz dolazi u grad) (feat. Danny Shepard)
14. Alina (No Pasaran) (feat. Omar Naber & Alberto Ceballos)
