Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Collins, Phil
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 50:27
Értékelés: 4.5/5
Az, ahogy a kultikus énekes-dobos Phil Collins tehetséges progresszívrock-zenészből világszerte ismert popfenomén lett, a nyolcvanas évek egyik legnagyobb zenei meglepetése volt. Phil váratlan kereskedelmi sikere még a „családi” zenekara, a Genesis sikerét is beárnyékolta, pedig a Genesis is épp ekkoriban alakult át rádióslágerek keltetőjévé – bár ebben az átalakulásban korántsem csak Collinsnak volt szerepe. Ő az első két szólólemez után már nem rejtegette a soul és az r’n’b iránti szerelmét, ami az éneklésén is hallatszott: sokkal változatosabbá vált, mint az indulásakor, amikor még érezhetően a (volt) Genesis-társ Peter Gabriel hatása alatt állt – ő szintén olyan zenész, aki a nyolcvanas években kivételes kereskedelmi virágzást élt meg. Phil slágergyárossá válásának csúcspontja a „Against All Odds (Take a Look at Me Now)” című sikerszerelmi power ballada volt, amellyel 1985-ben a rangos Grammy-díjat is megkapta.
A „No Jacket Required” Collins harmadik önálló albuma volt, és egyben a kereskedelmileg legsikeresebb is: a lemezen szereplő tíz dalból öt lett sláger, 1985 legkelendőbb albumainak élére került, miután a legtöbb nyugati ország listáját megdöntötte. Nemcsak Phil zenei hozzáállása, hanem az életstílusa is erősen megváltozott ekkoriban: sokkal többet forgott zenei és filmes sztárok társaságában, velük járt a kiválasztott helyekre, és a színészi karrierje is új lendületet kapott.
A „No Jacket Required” cím egy bizarr esetből származik, amelyet Phil egy esti látogatás során élt át a chicagói The Pump Room elegáns éttermében – ez a hely kizárólag azoknak való, akik megengedhetik maguknak, vagyis sztároknak és a gazdagoknak. Amikor Robert Planttel együtt belépett a The Pump Roomba, a főpincér megakadályozta, hogy bemenjen, mert a Led Zeppelin egykori énekesével ellentétben állítása szerint nem a gazdag vendégek számára előírt öltözékszabálynak megfelelően volt felöltözve. Az egész rendkívül groteszk volt, főleg azért, mert Plantet beengedték, pedig Collinson is nagyon hasonló, az előírásoknak megfelelő zakó volt.
Phil persze azonnal elvesztette a türelmét, és szidta a kétszínűséget és a sznobizmust, még azután is, hogy a portások már a kijárat felé tessékelték. Egyebek közt azon gondolkodott, hogy a következő látogatáskor, megfelelő zakóban, leönt rajta egy kis italt, és mellékesen odavág pár festményt a földre, de végül csak mormogva elvonult. A The Pump Room vezetői, miután megtudták, kiről van szó, alázatosan bocsánatot kértek a kellemetlen eset miatt, sőt bocsánatkérő levelet és jelképes sportzakót is küldtek neki. Egyúttal korlátlan, ingyenes belépést ajánlottak, de Phil attól fogva nem akart átlépni az elitista étterem ajtaján, és még többször kigúnyolta őket.
Zeneileg a „No Jacket Required” egyértelműen Collins szólókarrierjének legkereskedelmibb irányultságú terméke: egyes számokban nem spórolt a fúvósszekciókkal, a táncritmusokkal és a „csillogó” szintetizátortextúrákkal. A régi gitáros cimborája, Daryl Stuermer mellett – aki a Genesis koncertgitárosa is volt – először dolgozott együtt a kultikus alkalmi basszusgitárossal, a megszelídíthetetlen ‘fenyőtatával’, Leland ‘Lee’ Sklarral, a „Take Me Home” című számban pedig Sting (ex-The Police) és egykori Genesis-cimborája, Peter Gabriel segített be az éneklésben. A „No Jacket Required” szövegei – ahogy az Collinsnál szokás volt – többnyire szerelmi csalódásokkal vannak megfűszerezve, bár helyenként társadalomkritikus megjegyzés is megjelenik.
A nyitó dance-rock mulatsággal, a „Sussudio”-val Phil egyik legsikeresebb slágerét, egyben karrierje egyik legfelismerhetőbb dalát alkotta meg, ez főleg a refrénre igaz. A dobgép programozott ritmusait a Roland 909 szintetizátor finom rétegei, határozott gitárbetétek és csípős fúvósaranzsok támasztják alá, Phil éneke pedig r’n’b vizekre evez, ami nem véletlen: maga erősítette meg, hogy a The Jackson 5 volt a példaképe, amikor ezt a pop-örökzöldet megírta. Érdekes, hogy a „Sussudio”-t megjelenésekor néhány kritikus bírálta, mert a fő szintetizátormotívum állítólag hasonlít Prince 1982-es „1999” című számához – ezt Collins soha nem tagadta, hiszen személy szerint nagy Prince-rajongó volt.
Az „Only You Know And I Know”-t Stuermer gitáros írta, energikus pop rocker dús fúvósaranzsokkal és intelligens gitárfrázisokkal, amelynek elsősorban az a dolga, hogy az album első felét uraló játékos, pozitív hangulatot erősítse. A „Long Long Way To Go” című gyengéd balladában, ahol tollpehelykönnyű billentyűs hangszerelés uralkodik, Collins az albumon először mutatja meg finomabb oldalát, és érzéki, átélt éneklésével ismét bizonyítja, hogy a megindító power balladák igazi mestere. Az „I Don’t Wanna Know” című dallamos rocker, vagy ha úgy tetszik, AOR-os energiakatalizátor újabb remek, gitárközpontú alkotás, főleg a szerzője, Stuermer érdeme, aki ragyogó gitárpasszázsokkal és szenvedélyes záró szólóval remekel, miközben Phil hipnotikus, többszólamú refrént ad hozzá. Ez kétségkívül a „No Jacket Required” egyik legjobb pillanata, minőségben és stílusban a Collins–Banks–Rutherford-korszak Genesisének legjobb alkotásaival vetekszik.
A minimalista szintetizátortextúrákba burkolt szerelmi ballada, a „One More Night” újabb diadalmas slágert hozott Philnek, bár kissé síránkozó, önsajnáló szövege miatt mégis a „No Jacket Required” leggyengébb dala. A szellemes „Don’t Lose My Number” az Egyesült Államokban részben a rendkívül szórakoztató klip miatt lett sláger, amelyben Phil lenyűgöző módon mutatta meg számos komikusi képességét. Az album másik diadalmas pillanata ez, pedig a szövegnek nincs igazi értelme, inkább többé-kevésbé improvizált. Maga Collins is bevallotta, hogy ő sem érti pontosan, mi lenne a dal üzenete, és ki a csoda az a Billy, akit olyan hevesen biztat, hogy el ne veszítse a telefonszámát. A kultikus dobos itt is a minimalista ütőhangszerek mellett dobgépet használt, Stuermer pedig a refrének között színes gitárpasszázsokkal varázsolt el.
A gyors tempójú „Who Said I Would” csak 1991-ben jelent meg kislemezként, élő változatban. Itt a főszerepet ismét a temperamentumos fúvósszekció veszi át, amely mellékesen egy szórakoztató szaxofon-improvizációt is előad, Phil pedig, aki az éneklésben dühösen szólal meg, a ritmikus „segédeszközök” között ezúttal a hagyományos afrikai hangszert, a kalimbát is bevetette. Az energikus „Doesn’t Anybody Stay Together Anymore”, amelynek megírásában Stuermer segített a dobos-énekes bajnoknak, szinte sztereotipikus Phil Collins-szólóalkotás, szerkezetében és szövegében egyaránt. Ez utóbbit egy valós életbeli tapasztalat ihlette. Phil, akinek traumatikus válás volt mögötte, és a dal születésekor már boldog házasságban élt második feleségével, Jill Tavelmannel (vele „alkotta meg” a válása előtti években a népszerű hollywoodi színésznőt és szépséget, Lily Collinst), azon csodálkozott, hogy a környezetében minden ismerőse futószalagon válik – ami éppen a nyolcvanas években vált gyakori és teljesen megszokott társadalmi jelenséggé. A társadalmilag érzékeny refrént rendkívül dinamikus dobjáték támasztja alá, a hatalmas hangulat felépítéséhez pedig remek gitárpasszázsok is hozzájárulnak.
Az „Inside Out” jelzője a pazar szintetizátoraranzs és az erőteljes gitárfrázis. Stílusában bármelyik nyolcvanas évekbeli Genesis-produkcióba beleférne, bár a szintetizátoroknál hiányzik egy Tony Banks-szintű mester. A közbeékelt szaxofonszóló tovább színesíti a drámai hangulatot, miközben Collins talán a legváltozatosabb énekteljesítményt nyújtja az egész „No Jacket Required” lemezen, ez egyébként Stuermer remek záró gitárszólójára is igaz. A kitűnő „Take Me Home”, amelyben Philnek Sting és a volt Genesis-kamarád Peter Gabriel segített a vokálokban, újabb sláger és Collins kedvelt örökzöldje, amely egyetlen önálló koncertturnéjáról sem hiányzott. A szövege egy elmegyógyintézeti betegről szól, és a kultikus könyv/film, a „Száll a kakukk fészkére” ihlette. A refrén kivételes énekdallamai, amelyek három kiváló énekes közös munkái, valódi varázslatot teremtenek, és oroszlánrészt vállalnak a rendkívül megindító üzenet átadásában. A „We Said Hello Goodbye”, amely csak az album CD-változatán jelent meg, szilárd, melodramatikus ballada gazdag zenekari hangszereléssel, amely méltón zárja le a lemezt.
A „No Jacket Required” az idő próbáját kiállva is pop-rock klasszikus maradt, és afféle koronaékszere Collins szólókarrierjének. A hangszerelés változatossága és a lírai mélység csak többszöri meghallgatás után jön igazán elő, de akkor az album gazdagon megjutalmazza a hallgatót, a produkció pedig – főleg a dobok hangzása – Collins és régi cimborája, Hugh Padgham rendezésében egyszerűen lenyűgöző. Aki Collins nevét hallva általában csak szerelmes balladákra gondol, annak meg kellene hallgatnia ezt az albumot, amely minden, csak nem szokványos poprock lemez. Phil összes szólóalbuma közül minőségben csak az ugyancsak remek „…But Seriously” (1989) mérhető a „No Jacket Required”-hez, azzal érte el a kereskedelmi siker csúcsát. A „No Jacket Required” egyetlen komolyabb mínusza? A valóban ijesztő borító.
Felállás
Phil Collins – ének, dob a 2–10. számon, ütőhangszerek, billentyűs hangszerek a 2.-n, dobgép, vokóder, kalimba a 7.-en, vokál a 3.-on és a 10.-en, basszusgitár a 2.-n
David Frank – billentyűs hangszerek az 1.-en és a 7.-en, Mini Moog basszus az 1.-en és a 7.-en, Oberheim DMX az 1.-en és a 7.-en
Daryl Stuermer – gitár az 1–10. számon, billentyűs hangszerek a 4.-en
Lee Sklar – basszusgitár a 3–6. és a 8–11. számon
The Phenix Horns – fúvósszekció
Gary Barnacle – szaxofon a 4.-en, a 7.-en és a 8.-on
Don Myrick – szaxofon az 5.-en és a 9.-en
Arif Mardin – zenekari hangszerelés az 5.-ön, zenekari intro a 11.-en
Sting – vokál a 3.-on és a 10.-en
Peter Gabriel – vokál a 10.-en
Helen Terry – vokál a 10.-en
Nick Glennie-Smith – billentyűs hangszerek a 11.-en
Produkció
Phil Collins és Hugh Padgham
Számlista
1. Sussudio
2. Only You Know and I Know
3. Long Long Way To Go
4. I Don’t Wanna Know
5. One More Night
6. Don’t Lose My Number
7. Who Said I Would
8. Doesn’t Anybody Stay Together Anymore
9. Inside Out
10. Take Me Home
11. We Said Hello Goodbye (CD-bónusz)
