Szerző: Primož Novak
Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 02. 10.
Látogatók száma: 30 – 40
Jegyár: 15€/18€
Az elmúlt néhány hónapban a thrash metal rajongók bőven jöttek ki jól. Rengeteg helyi koncert volt, a külföldi nevek közül pedig a Death Angel (a beszámolót ITT találod) és a Havok (a beszámolót ITT találod) koncertje verte fel a legnagyobb port.
Egy esős hétfőn az Orto Barban csak maroknyi thrash metal rajongó gyűlt össze, hogy támogassa a thrash metal új nemzedékét. A gyenge látogatottság oka nem csak az eső volt: a Suicidal Angels eddig sem bizonyult különösebben újszerűnek. A görög Suicidal Angels mellett az amerikai Fueled By Fire, a finn Lost Society és a görög Exarsis lépett fel, ami több mint elég jó program lett volna a thrash metalosoknak ahhoz, hogy megtámogassák a thrash metal fiatal reménységeit, akik a nyolcvanas évek példaképeinek hagyományát szeretnék tovább vinni.
A koncertet nyitó fiatal Exarsis esetében magát a fellépést érdemes dicsérni, ami kétségkívül energikus és összeszokott volt. A zenekar egyébként meglehetősen általános, rengetegszer hallott, gyors tempójú számokra épülő thrash metalt tol. Maga az általánosság valójában nem zavaró, inkább az ének az. Erőltetett, magas hangról van szó, ami az újkori thrash bandáknál felesleges, és helyettesíthető lenne valami megfelelőbb orgánummal. Az Exarsisnak, amelynek két albuma van, talán van benne potenciál, de az ötösnek alaposan át kell gondolnia, hogy folytatja-e ezzel az énekkel, amin még a füldugó sem segít, hogy elviselhetőbb legyen.
Valamivel jobb kép rajzolódott ki a fiatal finn Lost Societynél, akik az imidzsükkel úgy festettek, mintha egyenesen valami nyolcvanas évekbeli amerikai középiskolából léptek volna elő. A maga módján üdítő változatosság a fekete pólók gyakorisága mellett, más oldalról viszont már komikus. A zenekar az előzőekhez hasonlóan többnyire gyors számokat játszott a Fast Loud Death című debütáló albumról. Az ének kétségkívül elviselhetőbb volt, de meglehetősen közhelyes, és valahogy illeszkedett a méhecskeként zümmögő riffekhez. A Lost Society lenyűgözött az energikus fellépésével. Bár az Orto Bar félig üres volt, az első moshpit már kitört, a zenekar pedig úgy játszott, mintha tízezer néző előtt lépne fel.
Ha az első két zenekarral szilárd, pozitív benyomás alakult ki, az az amerikai Fueled By Fire-rel elillant. A zenekar unottan mozgott a színpadon. Az énekes, aki gitározott is, a mai Max Cavalerára emlékeztetett, aki szoborként áll a színpadon, és időnként megmozdul. Maguk a dalok nem voltak olyan gyorsak, mint a Lost Society és az Exarsis esetében. Még az ének is elviselhető volt, és nem túl erőltetett, de a zenekar sajnos régi, „lerágott” fogásokhoz nyúl, amelyek ma már nem érvényesülnek igazán. Mindenesetre jobb fellépést is el lehetett volna várni tőlük, hiszen minden fellépő közül nekik van a legnagyobb múltjuk, így több rutint és profibb hozzáállást kellett volna mutatniuk, még ha csak 30 ember is volt a teremben.
A Suicidal Angelsnél legszívesebben azt kívántuk volna, hogy egyszerűen csak az az előzenekar legyenek, amelyik 20 perc alatt letudja a fellépését. A Suicidal Angels, amelynek már öt albuma van, az idei friss lemezét, a Divide and Conquer című anyagot mutatta be. A görög kvartett sajnos semmi újat nem tudott felmutatni. A zene olcsó másolatnak hatott: Slayer, Exodus és a régi Metallica. A gitárok pedig úgy szóltak, mintha egy méhkas zúgását hallgatnánk. A számok kiszámíthatók voltak, a szerkezetükben nem volt semmi meglepetés. A Suicidal Angels úgy hatott, mint akit elgázolt az idő. Még nosztalgiát sem keltettek, mert meglehetősen gyenge minőségben vették át a nyolcvanas évek thrash metal bandáinak ötleteit. A közönségnek szóló szövegek is közhelyesek voltak, a Kreator stílusában, amikor egy dal szlogenjét háromszor hangsúlyozzák. A zenekar a közönségtől kapott némi visszajelzést, úgyhogy a Suicidal Angels örülhet, hogy van némi támogatója a zenéjének. Hogy ez az általánosság mellett fennmarad-e a sok „méhecske” áradatában, nehéz megjósolni. Mindenesetre ajánlatos lenne, ha leülnének, és átgondolnák az ötleteiket, mert manapság túl sok az olyan album, amin két érdekes szám van.
A látottak alapján azt lehet mondani, hogy ha a Warbringer és a Havok az élvonalba tartozik az újkori thrash metalban, akkor a Suicidal Angels ez alapján a koncert alapján a másodrangú, vagy akár a harmadrangú újkori thrash metalhoz tartozik. A Suicidal Angels-koncert látogatottsága is ennek megfelelő volt, pedig a fiatalok, mint a Lost Society és az Exarsis, még igencsak sokat fejlődhetnének.
Képgaléria
