Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Knight Area
Kiadó: The Laser's Edge
Megjelenés: 2011
Játékidő: 61:47
Értékelés: 4.5/5
A holland Knight Area a fiatalabb neo-prog rock zenekarok közé tartozik: 2004-ben alakult Gerben Klazinga billentyűs szólóprojektjeként. Rajongókat azzal szereztek, hogy frissebb, lendületesebb oldaláról közelítik meg a neo-progot, ezért különösen érdekesek mindazoknak, akik szeretik az Arenát, a Fish-korszakos Marillliont és a Pallast – miközben néha fél lábbal a prog metalba is átlépnek. A „Nine Paths” a negyedik stúdióalbumuk volt, és addig sok szempontból a legambiciózusabb munkájuk ennek a technikailag csiszolt, hangszerelésében kifinomult bandának. A tágas, sokszínű hangkollázsok megteremtésében főszerepet kaptak Klazinga billentyűs mesterkedései, Mark Smit remek hangja és a gitáros Mark Vermeule határtalan virtuozitása, aki ez után az album után kilépett a Knight Areából, hogy új kihívások felé induljon. A ritmusképlet teljesen a nyolcvanas évek neo-progjára épít, a melodikus elem viszont a Knight Area-nál mindig kiemelkedően erős, így a zenekar bőven befogadható mindenkinek, aki nem keres őrült improvizációs kilengéseket vagy ultrakomplex ritmikai megoldásokat.
A „Nine Paths” az elejétől a végéig szórakoztató neo-prog kaland, amelyet a melodramatikus „Eversince You Killed Me” nyit meg sikeresen. A viharos hangszeres bevezetőben Vermeule – aki gitárjátékával időnként Steve Rotheryra (Marillion) emlékeztet, csak egy kevésbé kifinomult, nyersebb változatban – megmutatja, hogy szívesen nyúl kemény rockos gitárfrázisokhoz. Ezt követi egy nyugodt, szinte balladai rész, ahol a kulcsszerep Smit érzelmes énekére hárul. A hangjának megvan az a színpadias pecsétje, ami a legtöbb neo-prog énekesre jellemző, de a hangszíne más műfajokhoz is passzolhat, élen a melodikus rockkal, ahol szintén remekül érezné magát. Klazinga végig lenyűgöz: finoman terít ki tágas billentyűs függönyöket, amelyek a melankolikus gitárvariációkkal párosulva fontos szerepet játszanak az epikus hangulat felépítésében.
A „Summerland” tele van magas szintetizátorhangokkal és ütős gitárszakaszokkal, amelyeket masszív dobátvezetések támogatnak, így a dal – amely egyszerre komplex és súlyos – csak úgy sugárzik a határtalan „kinetikus” energiától. A közbeékelt billentyűs és gitáros improvizációk szépen színesítik a kompozíció melodikus jellegét, Smit pedig karizmájával és változatosságával megint kiváló a melodramatikus hangulat megteremtésében. Egy ragyogó gitárszóló szépen vezeti el az egészet a pompázatos, ütős lezárásig.
A „Please Come Home” című szerelmes balladában Mark Smit mellett második vezetőénekesként különleges vendég működött közre bájos megjelenésben: Charlotte Wessels, a szimfonikus metalosok, a Delain énekesnője. Klasszikusan képzett hangjával kiválóan hozta a női és férfi vokálharmóniák kontrasztját, ami különleges varázst ad a dalnak, így a kísérlet tiszta győzelemnek bizonyult. A záró részben a „síró” gitárszóló újabb bizonyíték arra, hogy Vermeule elég jól ismeri Steve Rothery habitusát és munkásságát.
A „Clueless” egy újabb szórakoztató és váratlan kísérlet, hiszen a melodikus rock és a prog metal elemeit is tartalmazza. Az epikus színezetű, remek refrénjétől az AOR-bandák többsége sem szégyenkezne, az ütős gitárszakaszok és a harcias ritmusszekció pedig ezúttal szinte teljesen prog metal alapokon mozognak. „The River” szép kontrasztot kínál epikus bevezetőjével, amelyet megható balladai rész követ: a kifinomult hangszerelés közepette ismét előtör Smit éneke érzelmi rétegzettsége, ahogy egy hatalmas folyó történetét meséli el feszültségteli módon – egy folyóét, amelyet idővel beszennyezett az emberi rosszindulat. Smit szövegei többnyire társadalomkritikus felhanggal telítettek, olykor azonban személyes vizekre is evezenek. A gitár és a szintetizátor többrétegű harmóniái klasszikus neo-prog hangzásmotívumokat idéznek, a dinamikus ritmusszekció pedig néhány szenvedélyes ambient fordulatról gondoskodik.
A rövid, de rendkívül mozgalmas hangszeres darab, a „Pride And Joy” szerteágazó basszusvonalakat tartalmaz, amelyek a temperamentumos billentyűs és gitáros improvizációkkal együtt bőséges jazz fusion ízt visznek a hangkollázsba. „The Balance” melankolikus és viszonylag sötét nyitórésszel indul, ahol Smit éneke igazi drámát teremt. Ezt egy fényes átmenet követi az epikus szakaszba, pompázatos szimfonikus hangszereléssel és a ritmusszekció keményen dolgozó játékával, miközben az egyes improvizációs kirándulások a legkevésbé sem rombolják le e kiváló szerzemény melodikus vonalát.
A „Wakerun” epikus harmóniákkal van átszőve, ahol a szintetizátoros textúrák finoman olvadnak össze a gitárszakaszokkal, és közben a drámai dobátvezetésekből sincs hiány. A hangszeres rész kozmikus, ambientes beütésével rövid időre még az Eloy egyes megoldásai felé is elkanyarodik, Smit pedig a folytatásban ismét bravúros énekteljesítménnyel bizonyít. A melodramatikus eposz, az „Angel’s Call” ambientesen fenséges és mély hangulatban zárja az albumot. A balladás felvezetés törékeny zongorahangszereléssel és „síró” gitárszakaszokkal fokozatosan épít feszült drámát, majd egy kifejezetten melankolikus rész jön, ahol Smit számos finom hangszerelési megoldás társaságában megható, többrétegű énekkifejezéssel nyűgöz le.
A Knight Area a „Nine Paths” című lemezzel rendkívül jól hallgatható és stílusában sokszínű albumot hozott össze, amely kilenc, minőségben egyenrangú dalon keresztül mutatja meg e remek holland neo-prog zenekar kilenc arcát. A „Nine Paths” tehát igazi csemege mindazoknak, akik a komplex és kihívást jelentő, ugyanakkor melodikus és könnyen befogadható prog rockra esküsznek, amelyben egyetlen unalmas pillanat sincs. Az iO Pages fesztiválon a Knight Area a „Nine Paths”-ért még a különleges „prog rock 2012” díjat is megkapta a legjobb album kategóriában. A díjat a Spock’s Beard billentyűse, a vidám természetű Ryo Okumoto adta át nekik.
Felállás
Gerben Klazinga – billentyűk
Mark Smit – ének, vokál
Mark Vermeule – gitár
Gijs Koopman – basszusgitár, Moog Taurus pedál
Pieter van Hoorn – dobok
VENDÉGÉNEKES:
Charlotte Wessels (Delain) – ének (3)
Produkció
Gerben Klazinga
Számlista
1. Eversince You Killed Me (10:02)
2. Summerland (7:26)
3. Please Come Home (5:24)
4. Clueless (4:18)
5. The River (7:45)
6. Pride And Joy (2:46)
7. The Balance (6:24)
8. Wakerun (8:05)
9. Angel’s Call (9:37)
