Nik Turner & The Space Falcons & Youth: Interstellar Energy

0 97

Kiadó: Cadiz Music
Megjelenés dátuma: 2020. 4. 18.
Produkció: Youth
Hossz: 35.00 perc
Stílus: Space Rock
Értékelés: 8.5/10


A karizmatikus és kissé különc angol szaxofonos, fuvolás és énekes, Nik Turner leginkább a legendás space rock-zenekar, a Hawkwind alapító tagjaként ismert, ahol 1970 és 1976 között, a banda legsikeresebb korszakában játszott. 2013 óta, a „Space Gypsy” albummal kezdődően rendkívül termékeny szólóművésszé vált, miután korábbi önálló útja – amely már 1978-ban elkezdődött az ókori egyiptomi hangulatú Sphynx projekttel – számos hullámhegyet és hullámvölgyet megélt.

Nik, aki szabadjazz-es szaxofonjátéka mellett a Hawkwind tagjaként elsősorban színpadias, „rikító” megjelenésével hívta fel magára a figyelmet – amire Arthur Brown és Peter Gabriel is biztosan büszke lett volna –, 2013 óta következetesen jó színvonalú szólózenészként számít. Nik szólóalbumai az elmúlt pár évben többé-kevésbé elvarázsolják a Hawkwind-hívek többségét, mert rajtuk ott van az az ős-space rock, amely a fent említett legendás zenekarra jellemző volt a legkreatívabb és legsikeresebb időszakában.

Az „Interstellar Energy” Nik legújabb szólóprojektje, amely a korábbi szólómunkáinak többségével ellentétben teljesen instrumentális. Az album Martin Gloverrel (Killing Joke) közös munkájaként született, aki Youth művésznéven tevékenykedik klaviatúrán és basszusgitáron, valamint a Space Falcons nevű space rock-formációval, amelyből Bruce Welch gitáros emelkedik ki. Nik és Youth korábban már együtt dolgozott a „Pharaohs From Outer Space” (2018) albumon, amely az „Interstellar Energy” egyfajta stílusbeli elődje volt. Az új lemez hat szerzeményt tartalmaz, ezek közül hosszával csak a nyitó „Space” emelkedik ki, amely pillanatok alatt meggyőz a lendületes szaxofonmenetek, eklektikus szintetizátor-textúrák, szerteágazó ritmusok, bizarr gitárimprovizációk és elektronikus hangeffektek keverékével. A gazdag hangzáshoz sokat hoznak még Chris Barnett irányításával a kiszámíthatatlan hegedűmenetek is.

Éppen az album rövidsége a legnagyobb hibája: pont akkor ér véget, amikor alaposan magával ragadja és „hipnotizálja” a hallgatót a space rock, az ambient és a pszichedélia eklektikus keverékével. Stílusában az „Interstellar Energy” nem áll olyan közel a Hawkwindhoz, mint Nik néhány Youth közreműködése nélkül született munkája, hiszen hiányzik belőle a szokásos énekbeli különcség és ritmikus pajkosság, a szabadjazz-es szaxofonimprovizációk pedig ezúttal kissé „megfékezettek”. Fő erőssége viszont abban rejlik, hogy szenvedélyesen és egyúttal érzékenyen építi fel azokat a hatalmas, hipnotikus ambient síkságokat, amelyekkel minden jó űrutazás kezdődik.

A „Cracker”-ben Nik szaxofonbolondozásai még teljesebben érvényesülnek, mint az előző szerzeményben, az elektronikus minták pedig még intenzívebben fokozzák azt a futurisztikus hangulatot, amely annyira jellemző erre a műfajra. A „Solar Probe”, amely talán az album csúcspontja is, tovább erősíti az általános futurisztikus, kozmikus atmoszférát, miközben az elektronikus textúrák egyszerre hangzanak archaikusnak és nosztalgikusnak. Nik nem lenne Nik, ha a záró részben nem engedne meg magának néhány szabadjazz-es szaxofonmenetet, amelyeket hatásosan kísérnek a gitárharmóniák.

A „Tesla” kissé keleties hangulatot áraszt a pentaton skálák és a világzenei ritmuselemek használatával. Igazából furcsa lett volna, ha Nik, az ókori egyiptomi kultúra és történelem nagy rajongója, az „Interstellar Energy” lemezen egyetlen ilyen hatású dalt sem készít. A „Sygnus” energikus hangulatú, és Richard Lanchester zajosabb dobjátékának, valamint Matt Smith masszív (hammond)orgonamenetei miatt – amelyek felett Nik szaxofonmesteri produkciói uralkodnak – néhány hard rockos elemet is tartalmaz. A záró „Slider” valamivel tömörebb space rock-szerzemény egy csipetnyi ízléses akusztikusgitár-játékkal és a zongora üdvözlendő jelenlétével, miközben Turner úr jellegzetes, temperamentumos szaxofonteljesítményével ismét nem hagy kétséget afelől, ki az „Interstellar Energy” fő sztárja.

Az „Interstellar Energy”, amely a space rock-gurmanok többségét boldoggá teszi, méltó folytatása az elődjének, a „Pharaohs From Outer Space”-nek, Nikkel és Youthszal a főszerepben. Nik az elmúlt években alaposan elkényeztetett minket egy sor érdekes szólómunkával, így már-már elvárjuk tőle, hogy újabb magas színvonalú space rock-kalandot tegyen le az asztalra. Az „Interstellar Energy” nem tolja odébb a space rock határait, hanem sikeresen megerősíti őket, és biztosan jóval könnyebbé teszi a várakozást az új Hawkwind-albumra.

Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik

Számlista:
1. Space
2. Cracker
3. Solar Probe
4. Tesla
5. Sygnus
6. Slider

Felállás:
Nik Turner – szaxofon
Youth – basszusgitár, monoszintetizátor, drone
Bruce Welch – gitár
Matt Smith – billentyűk
Chris Barnett – hegedű
Will Hughes – basszusgitár, ütőhangszerek
Richard Lanchester – dob


Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik