Előadó: Buldogi
Kiadó: Radio Študent
Megjelenés: 2011
Játékidő: 41:16
Értékelés: 3/5
A szlovén punk múltjának felélesztési hulláma csak nem akar elülni: sok egykori úttörő állt megint színpadra és stúdióba, hogy megismételje, vagy továbbfejlessze régi munkásságát.
Elsősorban persze a szlovén popzene legendás és fordulópontot jelentő pillanatainak dokumentálásáról van szó: 30 éves anyagot rögzíteni olyan technológiával, amiről akkoriban még álmodni sem mertünk… de a nagy kérdés megmarad: és aztán mi?
Megállhatsz az első lépésnél (mint a Kuzle), vagy eldöntheted, hogy jó újra együtt játszani és a színpadon állni, és hogy van még mondanivalód (lásd Niet) – legalább annyi, hogy egy teljesen friss anyaggal teli lemezt felvegyél.
A Buldogi ezt választotta, és meghallgatásra kínálta nekünk a Ni lepo című lemezét. A cím már önmagában sokat elmond, hiszen kontrasztot alkot az 1983-as Lepo je… válogatáslemez címével, amelyen a Buldogi három dala is szerepelt. A cím folytatása mindkét esetben egy ismert dal címe lenne: …v naši domovini biti mlad.
Ha a válogatás készítői szellemesen szarkasztikusak voltak, a Buldogi komolyan gondolja!
A nyitó Dvigni glavo ütősen indul, fülbemászó gitárriffel és olyan refrénnel, amitől élőben biztosan felemelkednek a kezek és a fejek. A folytatás, a Svetilnik stoletja és a Kolk rabš? olyan szövegmintával szolgál, ami vörös fonalként húzódik végig az egész lemezen: a „tajkunok” szidása és ócsárlása, „prascou, k imajo ves dobičk”, meg mindazoké, akik a „navadna raja” fölött állnak.
Persze bólogatok rá, sok minden rohadtul rosszul megy ebben a mi tyúkudvarunkban… de az ilyen refrénektől nem vagyok éppen elragadtatva: „ne reši vas nihče…sej fojbe so preplitke, vrvi dovolj ne bo, krogle so predrage in v hudi jami vse polno.”
Bocs, kortársak, ez nem punknak hangzik, inkább kocsmapult melletti handabandázásnak!
Az önironikus Mi smo (Legende) az album csúcspontja, igazi punkhimnusz abban a stílusban, amit a punklegendáktól elvárunk, megfelelő adag szarkazmussal, egészséges packázással és társadalomkritikával.
Az album Ni lepo… zenei oldala elég sokszínű akar lenni: a nyitó négy dal ütősen szól, a gitárok morognak, az ének hosszában-keresztben köp, punk, ahogy az illik.
Az album folytatása viszont töltelékek, vontatott és üres balladák, valamint erőltetett ska/reggae betétek halmazának hangzik. A legzavaróbbak az aranzsmánok, amelyek a billentyűk segítségével ugyan megpróbálják megtölteni az ürességet, de elcsépeltnek és slágeresen sablonosnak hatnak.
Az album produkciója, Franci Rainer és RV Maček munkája, színvonalas, „Radio friendly” hangzásra állították be, hangsúlyos ritmussal és énekkel, valamint (a gyorsabb dalokban) szépen fűrészelő gitárokkal, amelyeket azonban mégis túlságosan háttérbe szorítottak.
A szellemes, finom, ugyanakkor élesen társadalomkritikus szövegvilág volt a szlovén punk csúcspontja az aranykorában. A Buldogi új lemeze ezen a vonalon csak az utolsó tételben marad hű önmagához és bár négy teljesen rendes dalt tartalmaz, kevés ahhoz, hogy akár csak megközelítse azt az alkotói töltetet, amelyet a Moste-i „Legende” el tudott szabadítani azokban az időkben, amikor még fiúk voltak.
Abban a reményben, hogy a Buldogi összeszed elég ötletet és energiát egy ütősebb harmadik lemezhez, elvtársiasan üzenem: a punkok punkok maradnak… még ha Ni lepo is.
Felállás
RV Maček – ének, gitár
Damo Zorc – ének
Rok Zupan – gitár, háttérének
Janez Fifolt – basszusgitár, háttérének
Blaž Grm – dob, billentyűk, gitár, háttérének
Produkció
Franci Rainer & RV Maček
Dallista
1. Dvign glavo
2. Svetilnik stoletja
3. Kolk rabš?
4. Mi smo (Legende)
5. Ta ptič
6. Suicid
7. Globalna štala
8. Pajčevina
9. Dramilo
10. Oda revežu
11. Vége
