Előadó: Miusow Quartet
Kiadó: Jazz & Blues Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.5/5
A Miusow Quartet viszonylag új formáció, de korántsem tapasztalatlan zöldfülűekről van szó. Többségüknek már rengeteg stúdiómunka van a háta mögött, ahol népszerűbb előadókkal dolgoztak együtt. Az ilyen kaliberű zenészeknek viszont többre van szükségük a népszerű zenekarokban való játéknál: olyan csapat kell nekik, ahol kibontakoztathatják a bennük rejlő potenciált, minden szerzői és zenei tudásukat. Andrej Čopar, Marko Brdnik, Tibor Mihelič és Blaž Grm a Miusow Quartettel pontosan ezt tették. Újkori szupergrupról van szó, amely nem pusztán a gyors és technikás játékra vágyik, hanem mindenekelőtt az igazi érzésekre, dallamokra és komplex szerkezetekre, amelyek az első osztályú technikával párosulva valóban kiemelkedő albumot eredményeznek.
Már ha csak ránézel a myspace-oldalukra, látod, mennyire sokféle hatás érte őket – Miles Davistől David Bowie-ig, a Fantomasig és így tovább. Ez a sokszínű ízlés a kompozíciókban is hallatszik, amelyek frissességtől és megszámlálhatatlan hatástól duzzadnak. Persze a legnagyobb hatás az ihlet, nem más előadók zenéje. A dallamok belőlük magukból jönnek, és ha néha úgy tűnik is, hogy valaki más hangja bukkan fel bennük, nagy az esély, hogy csak a véletlen műve.
Az album rögtön erőteljesen indít. A „Skandiranje Skandinavcev” igazi jazz-rock szerzemény, rengeteg etno hatással. A harmonikán azonnal felismerhető Astor Piazzolla tangós hatása. Érzéssel és pontosan játszanak, a harmonikán és a fúvósokon pedig néhány kivételes szóló szólal meg. A következő szám nyugodtabban indul: fuvolán, harmonikán, halk ütősökön és a gitárra emlékeztető basszuson szól a dallam. Egy idő után a ritmus egyre gyorsabb lesz, de sosem olyan vad, mint a nyitótételben. Az „Alma mater” is lassabban kezdődik, de az intenzitás csak nő. Itt balkáni dallamvilág bukkan fel, ami jazzel keverve mindig is végtelenül tetszett (például a Leb i Solnál vagy a Smaknál). A „Cynical” funky basszusritmusra épül, amelyet a harmonika tangóhangzása különösen megdob. Ez az egyetlen dal, amelyben ének is van. A szerkezete egyszerűbb, a szólók sem olyan élesek. Úgy érzem, épp jókor jött egy kis lazítás az első három fárasztó (jó értelemben) szám után. Egy nyugodtabb, bluesdallamra épülő kompozíció következik. A srácok azonban semmiképp sem érik be pusztán a bluesszal: jazz is vegyül bele, tangó (az elején) és még ki tudja, mi. A „Šuti bolan” a címéhez képest meglepően klasszikus dallammal indul, de hamar kiderül, hogy a cím nem alaptalan: dinamikus jazz és balkáni dallamvilág keveréke váltja fel. Igazi fülgyönyör. A közepén egy nyugodtabb rész jön, majd a záró roham. A harmonika és a fúvósok ismét gyönyörű szólópillanatokban váltják egymást. Bár a szám talán nem a leghosszabb, a lemez egyik legváltozatosabb darabja. Rengeteg a ritmusváltás és a gyors dallamcsere. Az utolsó előtti kompozíció az egyetlen hosszabb a lemezen. A felvezetés halk, de a zene hamar életre kel. Az egész talán összességében kicsit sötétebb az előző daloknál, de semmiképp sem nyomasztó. Szerkezetileg és ritmikailag is nagyon szerteágazó. Ezúttal még nagyobb hangsúlyt kap a harmonika, amelynek szép önálló szólórésze is van. A szóló után az egész egy teljesen új szintre lép. A szám kibontakozik, a kivételes pillanatok csak követik egymást. Később némi keleti zenei hatás is felbukkan, ami a cím alapján nem is annyira meglepő. A végén az egyik bevezető rész visszatér, de más hangszereléssel. Végül egy remek zenei forgatag zárja a lemezt. A cím önmagában elárulja, hogy gyors számról van szó, és a tempó tényleg vad. Ennek ellenére sosem érezni egyhangúságot, ami az ilyen gyors szerzeményeknél gyakran előfordul. Igazi lezárás egy hihetetlen albumhoz.
Minden szám külön történet, és épp ebben rejlik az új formáció varázsa. Nemcsak más előadókat nem ismételnek, hanem saját magukat sem. Minden kompozícióban teljesen más megközelítés, más kombinációk és más műfaji hatások jelennek meg. A szólózásban is nagyon sokfélék: többféle fúvós, harmonika, időnként pedig a basszus is sorra kerül. Egyetlen szóló sem hasonlít a másikra, így nem kell tartani attól, hogy az improvizációk alatt unatkoznánk. Egyébként sincs túl sok improvizáció, mert a Miusow Quartet szinte mindent Mihelič és Čopar szerzői tudására épít.
Szerintem a csapat annyira eredeti zenét játszik, hogy értelmetlen lenne felsorolni, mikor mi miről jut eszembe. Sok jazz-, jazz-rock- és avantgárd hatást hallok, van némi etno és world music is, a harmonika és a fúvósok párbajai, együttműködései pedig néha a Van Der Graaf Generator orgonáját és fúvósait idézik. Sok hasonlóságot találok a japán Salle Gaveau-val is, amely a Miusow Quartethez hasonlóan harmonika segítségével vitt tangóelemeket a zenéjébe.
Ennél a formációnál nem tudok gyengeségekről beszélni, mert minden szempontból ennyire erősek. A ritmusszekció fenomenális. Tibor Mihelič basszusgitáros minden műfajhoz érez: funk, jazz, blues, rock, etno, és még sorolhatnám, Blaž Grm pedig kivételes jazzdobos szokatlanul fegyelmezett stílusban (egy jazzdobosnál ez az). Mihelič az egyik dalban énekel is. Meg kell mondani, hogy ebben is nagyon jó, és sok „tiszta” énekest simán zsebre vág. Újabb tapasztalt tag Andrej Čopar, aki a fúvósokon több csúcspontról gondoskodik, főleg amikor a harmonikással váltják egymást a szólókban, vagy ugyanazokat a dallamokat játsszák együtt. A duettjeik felejthetetlenek, akárcsak David Jackson és Hugh Banton összjátéka a Van Der Graaf Generatorban. Számomra külön különlegesség az albumon Marko Brdnik harmonikája, amely egyeseknek talán Bradko Bibič munkáját juttatja eszébe a Begnagradnál. A harmonika gyakran emlékeztet Hugh Banton orgonájára a Van Der Graaf Generatorban, máskor viszont Brdnik igazi tangóérzéssel játszik, ami különleges bájt ad az avantgárd jazznek, amit a többiek általában játszanak.
Nem tudom, hogyan dicsérjem még a Miusow Quartetet. Talán úgy, hogy azt mondom: a Smejmo se skupaj jelenleg minden idők legkedvesebb szlovén albuma nekem. Olyan előadókat előz meg, mint a Begnagrad, az Izvir, a Quatebriga, a September vagy a Buldožer… Simán. Van bennük valami varázslatos, valami, amit egyszerűen hallanod kell. Amikor játszani kezdenek, valami kozmikus energia szabadul fel, és az egész káosz rendbe rendeződik, mindennek értelme lesz. Bár talán még korai azt állítani, hogy az album a jövőben is ilyen kedvenc marad nálam, úgy érzem, hogy valahányszor meghallgatom, találok benne valami újat, ami mindig újra lenyűgöz. Úgy érzem, ez az album még sok szépet fog nyújtani nekem. A múzsák láthatóan kegyesek voltak hozzájuk.
Ki kell emelni a CD grafikai kialakítását is. A borítón és a legtöbb további képen kirakatbábuk arca látszik, mindegyiken ugyanaz a hülye vigyor van felragasztva. Ezzel (legalábbis szerintem) a zenekar arra figyelmeztet, hogy az emberek egyre jobban hasonlítanak egymásra. Nincs többé önálló gondolkodás, mert bolygónk lakóinak többsége birkaként, vakon követi a szabályokat, trendeket, vallásokat… Az emberek bizonyos mértékben bábbá váltak. Mindenki ugyanazokon a vicceken nevet, mindenkinek ugyanazok a dolgok tetszenek, mindenki ugyanazokban a boltokban vásárol, mindenki ugyanazt a zenét hallgatja (a „mindenki” itt értsd úgy: a többség).
Hihetetlen, hogy ez a formáció debütáló albuma, hiszen minden tekintetben egyszerűen csodálatos – remekül felépített, megaranzsált és eljátszott. A srácok nem újoncok a zenei életben, mégis rendkívül gyorsan egymásra találtak, olyan kémia van köztük, aminek nem lehet ellenállni. Már most tudom, hogy a Smejmo se skupaj a jövőben kultlemez lesz. Ebben egy pillanatig sem kételkedem. A legnagyobb próbatétel viszont még hátravan. Hallgattam már sok zenekart, amelynek egy jó album sikerült, de több nem. Szinte el sem tudom képzelni, hogy még egyszer ilyen mesterművet alkossanak, amilyen a Smejmo se skupaj szememben, de ha hasonló minőségű albummal jönnének, már nagyoknak tartanám őket. Igazán érdekes lesz látni, mit tartogat nekik a jövő. Remélem, megmaradnak ilyen lazának és összeforrottnak, mint eddig, és akkor szerintem a kiváló zene a jövőben sem marad el. Addig pedig azt javaslom, hogy kényeztesd magad gourmet zenei élvezetekkel ezzel az albummal, amely, ha valaki hajlandó rá, egyenesen a szív mélyéig hatol. Mestermű!
Felállás
Andrej Čopar – szoprán-, tenor- és baritonszaxofon, fuvola
Marko Brdnik – harmonika
Tibor Mihelič – basszusgitár, udu, doromb, ének
Blaž Grm – dob
vendég: Boštjan Gombač – kísérővokál (4)
Produkció
Aldo Ivančić és a Miusow Quartet
Számlista
1. Skandiranje Skandinavcev 5:51
2. Njene razprte platnice 6:09
3. Alma mater 7:32
4. Cynical 4:58
5. Blues zaprtih barov 7:06
6. Šuti bolan 5:53
7. Amn’ Ha 11:23
8. Vrvež v mestu 4:50
