Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Furyon
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 55:00
Értékelés: 4.3/5
A Furyon viszonylag friss, progresszív, dallamos metalt játszó formáció Nagy-Britanniából. A hangsúly a „Nagy-Britannián” van, hiszen az új évezredben a brit szigetország ritkán ad olyan zenekarokat, amelyek elkötelezettek a klasszikus metal iskolájának elvei által táplált művészi igényesség mellett – pedig ezt az iskolát éppen ez a sziget hozta létre, vagy inkább fektette le az alapjait.
A zenekar 2006-os megalakulása óta idáig két EP-t rakott le az asztalra, idén februárban pedig végre megszületett az első igazi stúdióalbumuk is. Rögtön leszögezem: a banda zenéje klasszikus, metalos alapokon nyugvó gitárfrázisok sorjázása, amelyeket olykor összetettebb, sőt kifejezetten progresszív irányba kanyarodó ritmikai megoldások tesznek erőssé. Az album atmoszférája rendkívül sötét, a gitárriffek agresszív hangzást adnak, a hangsúly egy masszív falszerű hangzásfüggönyön van, amely a mindkét gitár szándékosan lejjebb hangolásának („down tuned”) köszönhetően színpadias, drámai komorságot nyer. Mivel a Furyon zenéjében nagyon előtérben van a dallamosság, az egész energiáját tekintve a dán progresszív metal sötét lelkeire, a Beyond Twilightra emlékeztet; a honfitársaknak számító Threshold távoli változatához hasonlítani kevésbé találó, annyit viszont el lehet mondani, hogy a Furyon sokkal tépettebb, borongósabb verziója az utóbbiaknak.
A Furyon riffekben megnyilvánuló ütőerejével első lemezével minden power metal-rajongó figyelmét magára kellene vonnia, de azokét is, akik a progresszív metal kevésbé igényes változatait szeretik, amelyek elsősorban rendkívül átható hangulati állapotok megteremtésére épülnek, ezeken pedig többnyire a homály és az obskúrus katarzisa uralkodik. A dallamos vonás, különösen a bombasztikusan, dallamosan megformált refrénekben, a modern dallamos rock – főleg a skandináv vagy az Allen / Lande-féle projektek – hívei számára is kielégítő lehet.
Az énekes domináns szerepet tölt be, központi pozíciója szinte magára vonja a figyelem zömét, ha az éneki előadásmód kifejezőerejének végső hatóköréről van szó. Nem is titkolja, hogy az egyik alapvető példaképe a néhai metalvarázsló, Ronnie James Dio, illetve az ő utódja a Black Sabbathban, Tony Martin (a „sabbathos” New Way Of Living), a rekedtes, torokhangú orgánuma pedig olyan énekesekhez közelíti, mint például James Christian (House Of Lords). Ez a refrénekben mutatkozik meg, amelyek a dallamos rock retorikáját lehelik, mint például a nyitó Dissapear Again. De ez még nem minden. A kifejezésmód ennél agresszívebb is tud lenni. Ez főként a számok atmoszférikusan elmélyített pontjain ütközik ki, mint például a Souvenirs, amely az album első dala, ahol erősebben megjelenik a prog metal fűszere, az ének pedig megdöbbentően Jorn Lande-ra emlékeztet egy-egy ponton. A Souvenirs nyitó része mélyen sötét pecsétjével a Beyond Twilight energiájához áll közel, és az utóbbiaknál az az érdekes, hogy a stúdióbemutatkozásukon éppen Jorn Lande énekelt. A keményebb, tisztán metalos iskolát követő Don’t Follow után a már említett New Way Of Living hozza vissza a progresszív energiát az albumra: Sabbath-alapokra épülő gitárfrázisaival, változatos fordulataival és modern produkciójával átemeli az egészet az új időkbe. A számot a sötétségből egy fertőző refrén rántja ki. Még több sabbathos közvetlenség sűrűsödik az ütős Voodoo Me-be, a progresszív elem pedig megint felragyog az albumon, különösen hatásosan a lemez vezető eposzában, a Fear Alone-ban, ahol a vezérriff a versszakban jellegzetes arabeszket integrál – a Rainbow úttörő trükkjeit vagy a Led Zeppelin „Kashmir”-os ezoterikáját idézve –, határozottan komor felhanggal, amely főleg a refrénben idézi meg a Sabbath-os végzetet.
Mindez azonban olyan szépen áll össze, annyira jól van megírva, felvéve, megaranzsálva és eljátszva, hogy képtelenség „átverésről” beszélni. A Furyon a „Gravitas”-szal ugyanis több mint meggyőzően magas minőségű terméket hozott létre, amely az idei év legjobb bemutatkozó lemezei közé tartozik, és optimálisan felvonultatja a stúdiótechnika és a hangzásfésülés újkori vívmányait. Ezért hat a „Gravitas” frissnek és izgalmasnak, annak ellenére, hogy a rock és a metal úttörőitől kapott inspirációt nem is titkolja. A Wasted On You például egyetlen számban egyesíti a leghatékonyabban a power metal közvetlenségét (hatásos refrén) és a prog metalt (remek dinamikai váltás, főleg a szám záró részében, a rendkívüli gitárszólókkal). Az Our Peace Someday remek befutó lehetne hitszingli formájában! Félballada, egyedi meleg-hideg hangulati ugrással a kifinomult érzékiségű versszak és a fokozatosan, színpadiasan fokozódó, hangulatot megfordító refrén között, amely az album legszebben megkomponált refrénje, ahol az ének ismét Jorn Lande-hoz közelíti az előadásmód energiáját. A Desert Suicide kivételes, sötét eposz, amelyet szándékosan a végére tettek (… „shoot, shoot”,… sorozat a versszak és a refrén közti átmenetben futólag az UFO egyik klasszikusára emlékeztet, bár a két szám között semmilyen hasonlóság nincs), hiszen az aranzsmánymegoldások rugalmasságát tekintve az egyik legerősebb dal, az album legmozgalmasabb pillanata, és magasan vibráló hangulatú, energikus csúcsponttal zárul. Fear Alone. Éppen ez a hangulati színházban rendkívül mozgalmas pillanat ébreszti a hallgatóban a vágyat, hogy újra elindítsa a lemezt, ami csak megerősíti azokat a kivételes művészi tehetségeket, amelyeket a Furyon már az első albummal megmutat.
A Furyon zenéjének összevetései hatásokon (Black Sabbath) és futó hasonlóságokon (Beyond Twilight, Threshold, fiatalabb „Scandi melodic” rock zenekarok) alapulnak; a Furyon erőssége egyébként éppen az, hogy már az első lemezzel egyéni, szerzői utat tapos ki magának, olyan fejlődési csírákkal, amelyek ezt a felismerhető szerzői pecsétet a jövőben még elmélyíthetik és tovább élesíthetik. Dinamikus, frissen szóló album egy új zenekartól, amely különös figyelmet érdemel mindazoktól, akik szeretik a kemény metalos agresszivitást, a harapós hangulatok erotikáját, az erőteljes énekdominanciát, a kissé progresszív alapszövetet, amelyet a végítélet dobogásának sötét energiája itat át, és a vezető zenei motívumok dallamos tisztaságát.
Felállás
Matt Mitchell – ének
Pat Heath – gitár
Chris Green – gitár
Alex “Nickel” Bowen – basszusgitár
Lee Farmery – dob
Produkció
Furyon
Számlista
1. Disappear Again
2. Stand Like Stone
3. Souvenirs
4. Don’t Follow
5. New Way of Living
6. Voodoo Me
7. Fear Alone
8. Wasted on You
9. Our Peace Someday
10. Desert Suicide
