Na živo

Szerző: Sandi Sadar Šoba

Előadó: Demolition Group
Kiadó: Sintetic Production
Megjelenés: 2012
Játékidő: 62:17 + 54:29
Értékelés: 4.8/5

Amikor az emberek megkérdezik, melyik hazai banda birtokolja a szívem oroszlánrészét, a válasz kiskorom óta egyértelmű, hangos és őszinte: „Demolition Group!”. A brežicei alternatív kollektíva a jellegzetes, azonnal felismerhető melankolikus hangulatával és még felismerhetőbb élével úgy kötött ki a szívemben, hogy kivételes albumokat és kivételes koncerteket is adott: ezek mindig különleges ünnepek voltak, ahol a legszebb emlékek és mindenekelőtt a kivételes zene szövődik. Az ember pedig nehezen tekinthet el attól, hogy az együttes első lépései óta eltelt már harminc év, attól sem, hogy ezekben a viharos időkben változások, vedlések történtek, fontos építőkövek távoztak a bandából, a csapat pedig a túlélés, valamint a teli tüdővel való élet és lélegzés vágyában megkereste a legjobb alternatívákat – és hogy a briliáns mindezek ellenére még mindig ragyog, mint a szlovén zenei égbolt egyik ritka csodája, amely többnyire a kommercnek tett hűségesküt. A Demolition Group gerinces, saját tartású, túlélőképes banda, hogy mindez igaz, azt pedig három évtized után először bizonyítják az első hivatalosan kiadott dupla koncertlemezükkel, a Na živoval!

A koncertlemez a nyolcvanas évek és a kilencvenes évek eleje divatja volt, a Demolition Group viszont kihagyta az akkori trendeket, így a Na živo nemcsak kivételes dokumentum, amely kiegészíti a diszkográfia hangzásmozaikját, hanem kísérlet és meghívó is: biztosan elcsábítja a koncertekre mindazokat, akik valami furcsa véletlen folytán eddig lemaradtak róluk. A kiváló Planet starcev után – amely egy évtizednyi színpadi, stúdiós és általános távollét után alaposan kielégítette az igényt a hazai zene magasabb mércéi iránt – kiváló koncertsorozat következett, ennek egyik állomása volt a maribori Študk klubban adott koncert is, ahol a Demolition Group 2011. december 9-én úgy döntött, megörökíti a munkáját, és szépítés, utólagos trükközés nélkül rögzíti asztrális utazásuk egy pillanatát a világűr feketeségében. Az első rész az utolsó lemez leghangosabb ütőkártyáival indul. A Gospodar méltó nyitány, amely ikonoklasztikusan elsöpri az elvárások normáit, a tüdőbe pedig tiszta, tűzben megedzett levegőt tölt. Itt a bizonyíték, hogy a Demolition Group jól megolajozott koncertgépezetként működik. A kivételes és karizmatikus énekes, Goran Šalamon, valamint az ugyanolyan kivételes és nélkülözhetetlen banda közötti kommunikáció kompromisszumtalan és szavak nélküli. Bojan Fifnja rendkívül játékos, artisztikusan torzított gitárjainak kompakt áthatolhatatlansága remekül kiegészül Jože Pegam tenorszaxofonjának mérgesen jó hangjával, ami az ő kezében felismerhetően szól, az egyedi aláírást pedig a kivételes Gregel fivérek ritmusszekciója is szépen kiegészíti: Ivica a dobokat püfölte, a kivételes Tomi pedig megfelel a régi rajongók étvágyának, akik korábban Nikola Sekulović játékához szoktak. A lemez azt bizonyítja, hogy a Demolition Group új kémiát tudott kialakítani, és az évek ellenére még mindig éhes, és képes jó koncerteket adni. A közönséggel való kommunikáció otthonos és sosem túlzó, a zene pedig… A Nimam rad Boga folytatja a kiváló repülést a tüzes szenvedély parabolája mentén, a sort pedig szépen, az utolsó lemez lineáris útjával összhangban egészíti ki a Stokrat. A lemezzel való azonosság csak felszínes, mert a Demolition Group még több energiát és lángolást okád éppen a színpadi fények alatt. Hibák nincsenek, a hangzás éles, kristálytiszta, és minden másodpercnyi figyelmedet megérdemli. A Romantika után, amely úgy szól, mint a leírtak történetének kiegészítése (a ritmikus intró mindig a Povratak otpisanih című számra emlékeztet…), rövid ugrás következik a múltba.

A Dež a Neovangelij album megjelenése óta, 14 év alatt a szlovén zene örökzöldjévé vált – többek között a szlovén zene első primadonnája, Helena Blagne felejthetetlen közreműködésének köszönhetően is. Ezúttal az érzelmes törékenység pusztán a kvintett (bocsánat – szextett) maszkulin szentimentalistáinak szívszűrőjén át van kifaragva és leszűrve. Az erőteljesebb rajt után eljön a megnyugvás ideje, amelyben az adrenalin és az izzadság illata mégsem tűnik el. Az utolsó előtti lemez címadó dala, a Bič, Luč & Upanje ismét magasabb fordulatszámra kapcsolja a szívverést. Bojan megenged magának egy kis művészi szabadságot, a többiek pedig acélosan követik saját belső tempójukat és a felszabadító parancsok szenvedélyes fraktáljait. Mindannyian a magunk ostorai, fényei és reményhordozói vagyunk, kedveseim! Az Amerikával visszatérünk a lemezek lemezére – a Deep True Love albumra, a Demolition Group pedig a megcsonkított érzékek ellenére is be tud vinni a szobád menedékébe egy maroknyi érvet, amitől a lábad magától rázni kezdi a ritmust, a testedet pedig átjárja a mozgás vágya! Ivica Gregel, a kivételes dobos szólóbetétje többletértéket ad a számnak, a Demolition Group pedig megerősíti, hogy a személyi összeállításnál nem nyúl félmegoldásokhoz és középszerűséghez! A szabad forma lehetőséget ad a pillanatnyi inspiráció lenyomatára, amiből az ilyen kaliberű zenészeknek nincs hiány. A neovangelijes sötét gyöngyszem, a DAF is kompaktan illeszkedik a hangzás és az együttes testoszteronos, meggyőző erejének kirakójába, a Planet starcev pedig visszavezeti a brežicei deszantegységet a zenei aktualitások újabb korába. A Planet starcev melankolikus újralátogatása után kissé összekevert sorrendben tér vissza és ékelődik be a Še in več, a korábban megszakított lineáris repülést pedig a dinamikus Kriv sem za vse és a táncos Kak dan folytatja, amely a klubimprovizáció jazzes formájával játszik, és a Demolition Group újjászületett lelki rotorjainak világosabb kontúrjaival. Goran a szívnektárját recsegő hangszálain át csorgatja, az többi fáradhatatlan társ és az emlékezetes maribori koncert társalkotói pedig annak ellenére, hogy a koncertből már eltelt egy óra, szünet pedig nem volt, átkozottul frissnek hatnak, és egy cseppet sem kopottnak. És még csak a lemez felénél járunk!

A második korong sokkal retrospektívebb, mint az első fele. Az állati nemzésre szólító szerves hívás, a Ljubiva za svet után – amellyel a világűr e átkozottul szomorú szegletének, ennek az apró bolygónak a feketeség tengerében a megváltását a testnedvek cseréjének jó öreg, megváltó aktusában keresik – a Demolition Group a Nujno nival hozzáteszi, hogy semmi sem kötelező. Vagy mégis? A mozgás és a dinamika elengedhetetlen, az utolsó lemez utolsó számának felgyorsított változata ugyanis az ok egy ugrásra a csodás múltba. A rammsteines száguldást a Neovangelij album nyitódala, a Crackhead folytatja. Az első ütemek feszültsége oszlik el és lobban lángra a kerozingőzök magas oktánszámú elgázosításában, a kevésbé ütős hullámokat pedig a Gram gyengédsége nyújtja a közönségnek és e kivételes lemez hallgatóinak. A lelki szubsztrátum, a fény a könnyek sötétjében, egy gramm megváltás legalább egy pillanatra szembeszegül az elkerülhetetlen kataklizmával, a Demolition Group pedig a maga melankolikus, hallgatható módján annyira átkozottul aktuális, hogy felrázza mindenkit, aki egy pillanatra is odafigyel a szövegekre. Az U tvojim očima itt csak gyújtózsinór a szentimentális parázshoz, a vendégmunkás Japanci (rade za nas) pedig puszta instant szórakozás és kikapcsolódás punkos ritmusokra, ami az egésznek még örökzöldebb hangulatot ad. A Mučnina, az utolsó előtti lemez nyitóparabolájának hosszabb változata, a kikapcsolódás és a csakrák megnyitásának pillanata, a fokozó technika pedig még immanensebb csengést ad a zene architektúrájának, és ilyen természetes a folytatás is. A boldog világok kulcsát a zenei sámánok kezébe adták, a Neovangelij pedig ismét ikonoklasztikusan elsöpri a politika, a média és a megcsontosodott szokások által ránk erőltetett programparancsokat. A Demolition Group okkal lázadók, és az artikulált zaj apostolaiként, provokatív jelszavakkal úgy vetik a legkiválóbb érzelmek magvait a tömegbe, mint Grohar magvetői. A Včasih tudi drugi már magában is a diszkográfiájuk legjobb lemezének egyik legszentebb pillanata (az ízlések különbözőek, én esküszöm rá és vérzem a Neovangelij ütemeiért), a rendkívül átélt előadás pedig a Mesečina csodás szentimentális lágyságával folytatódik. A szívbéli szerelem és az elszerelmesedés mélységét a Deep True Love lemez programszerű koncepciója építette a mentális spektrumba; ehhez tér vissza az ötös a szívbéli kormányossal (bocsánat, a hatos, nehogy elfeledkezzem a hangzás lovasáról és az ügyek mastermindjáról, Matjaž Pegamról!) a Like Night Beforeral, a fénysebességű nyitány után pedig a banda a Nirvanával is eljátszik, a koncert és a letűnt idők kivételes dokumentumának i-jére a pontot pedig a nélkülözhetetlen Zucco teszi fel.

Zucco is not dead, kedveseim, a Demolition Groupot pedig nem lehet leírni! A brežicei felállás férfiai erősebbek Chuck Norrisnál, és hangosabbak az összes tombolva felfújt pózernél. A Demolition Group az a banda, amely nélkül a szlovén égbolt átkozottul üres lenne, sok szaftos dolog pedig kimondatlan maradna. A Na živo egy kísérlet, amelynek nincs szüksége kozmetikára és adalékanyagokra, hiszen minden itt van, ami a bandának ilyen kivételes ragyogást, szépséget, szenvedélyes állati vonzerőt és a tökéletesség utóízét adja! A Demolition Group megállíthatatlan és elpusztíthatatlan, három évtized után pedig a várakozás a lehető legjobb módon kifizetődött – egy lemezzel, amely szépen beavat a rock’n’roll, az alternatív kultúra és az elit kivételesség európai fővárosának előadásába, mindezt pedig éppen a brežicei zenei mastermindok kollektívája testesíti meg. A lemez mindenképpen kenyérre kenhető, a jelenléted a következő koncerteken pedig több mint magától értetődő!

Felállás

Goran Šalamon – ének

Bojan Fifnja – gitár

Ivica Gregel – dob

Tomi Gregel – basszusgitár, ének

Jože Pegam – tenorszaxofon, ének

Matjaž Pegam – hang, pénzügyek, káderek

Produkció

Demolition Group

Számlista

CD 1:

1. Gospodar
2. Nimam rad Boga
3. Dan dolgih sanj
4. Stokrat
5. Nisva tu
6. Romantika
7. Dež
8. Bič, luč in upanje
9. Amerika
10. DAF
11. Planet starcev
12. Še in več
13. Kriv sem za vse
14. Kak dan

CD 2:

1. Ljubiva za svet
2. Nujno ni
3. Crackhead
4. Gram
5. U tvojim očima
6. Japanci (rade za nas)
7. Mučnina
8. Neovangelij
9. Včasih tudi drugi
10. Mesečina
11. Like Night Before
12. Nirvana
13. Zucco