Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. november 20.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 12,00€ (elővétel) / 15,00€ (a koncert napján)
Junius, az eredeti hangzású bostoni kvartett, a mai underground zászlóvivője, amelyet a post-rock és a post-metal összeolvadásából született kifejezéssel szokás leírni, de amely jó pár további műfaji hatást sem rejt véka alá, a Katatoniával és az Alcesttel közös turné keretében Ljubljana Orto bar nevű klubjába is eljutott. Igaz, egy szépséghibával: a két említett zenekar nélkül, mert azok aznap szünetet tartottak. A Junius viszont láthatóan nem ismeri a szünetet, és a pihenéssel nem törik a fejét. A koncerteket nagy kiengedésre használják, és ez tartja őket teljes vágtában. Helyesen. Rátaláltak művészi létezésük lényegére, a népszerű zenei művészet hitelességének első alapaxiómájára.
Este tíz óra előtt negyedórával járunk. Szerda van, későre jár. Alig 50 ember áll a klub hangulatában, az alter zenék számunkra nagyon is ismerős kiskertjében, az Orto barban. Két vörös villogó hátulról és felülről, két fehér fénycsóva hátulról és alulról, a gitárok effektek sziporkázó csillagképén át futnak, és a régi vágású mellotronok felerősített, masszív hangját idézik. Ebbe a masszív, kozmikus hajózásba, amely számos fázisdimenziójú ambient állapotokon vezet át, metálos, torzított dübörgés vegyül, mint külön fixálóanyag annak a különleges kifejezési vibrációnak, amelyet ez a zenekar ápol és fejleszt.
Rosetta, *shels, Hum: csak három zenekar, amely eszedbe jut, amikor szemtől szemben találkozol a Juniusszal. Négy férfi tehát. Inkább sziluettek a sötétben, mert a térbe engedett luxokat az egyik kezed ujjain megszámolhatod (a nap szegény fotósai ezt tudják majd a legjobban elmesélni!). Minden adujukat teljes mértékben a ragadozó hipnózis elemére teszik fel, amelyet ambient hajózásuk generál a masszív hangszerkezet óriási hullámain (ezt a torzított gitárriffek és a gitárszintetizálás hangeffektjei hozzák létre).
Bőven találni „loop” effektek használatát is, vagyis egy tetszőleges frázis megjegyzését és ezeknek a frázisoknak a fokozatos „beszövését” a zenekar nyelvének színes makraméjába. A kiegészítő hangszerként használt ének szintén sokszor olyan effekten fut át, amely a telefonvezeték túloldalán hallható beszédre emlékeztet, a vezető dallamok bizonyos alakulásánál pedig néha a Porcupine Tree vibrációját idézi, bár a két zenekar között nagyon távoli a rokonság. A hangmasszívum torkába épített, olykori egyhúros „delay” ornamentumok pedig gyakran a Pink Floyd olyan sztenderdjeiben használt „gilmouri” megoldásokat juttatják eszedbe, mint a Run Like Hell vagy a Take It Back…
A Junius tagjai élvezők. Fütyülnek a környezetre. Nekik az a fő, hogy eljussanak az áramforrásig. Minden más magától megszületik. A független kifejezés rendkívüli bájával, amelyre senkinek semmilyen befolyása nincs, és amelynek kísérleti ötletességű kihívásokat hozó alapgenerátora csupán ennek a kvartettnek a lelke és a szíve.
A fehér fénynyalábok „sugárzása” az első pillanatban elvakítóan hatott, a pszichedelikus post-metal jellegű hullámzó kozmikus vibrációval együtt viszont jótékony kikapcsolt állapotba visz, amely idővel teljesen elhipnotizál, elidegenít az észtől, és elvisz az ezoterikus hajózás kalandjára, ahol a Junius-üzenettel szerzett élmények teljesen felnagyítódnak és megvalósulnak. Se több, se kevesebb. Akik elkapták a Junius-történet „trükkjét”, teljes zsákmánnyal távoztak a koncertről. Ehhez nem kellenek illatos kannabiszcigaretták, bár azok segítenek kijátszani a testet és a receptorokat, és így a tudat kikapcsolásának ilyen állapotába is rövidebb úton juthatsz el. („füvesek kedvéért, kötelező olvasmány nélkül”): várjuk meg előbb a bódító növény legalizálását. Ha más nem, a várakozás alatt irigylésre méltó hosszú, ősz szakállat növesztesz, mint a bibliai ősatyák, Mózes és társai, és azzal majd fel tudjátok fedezni a „szép új világ” kiterjedt aknamezőinek gyalogsági aknáit.
A Junius a fellépésen az aktuális stúdióteljesítményét mutatta be. A második a sorban. A címe „Reports From the Threshold of Death” (2011). A „threshold”, magyarul „ingerküszöb”, olyan kifejezés, amelyet általában az állati (és emberi) élettanban használnak, amikor az akciós potenciálok és a receptorok idegrendszeri terjedéséről beszélünk. Ha megmaradunk az albumcím értelmének elemző boncolgatásánál, az „ingerküszöb” szó a „halál” nevű pillanattal nyeri el teljes értelmét. Ez a lény állapotának az az ingerküszöbe, amely kiváltja a lélek és a test szétválásának pillanatát, és újra lepereg előtted az egész film, amelyet leéltél. Összeadódik minden plusz és minden mínusz, kiállítják a karmikus számlát, amely új életkörbe küld tovább, a boldogokat pedig egyesíti az univerzális anyaggal, amely nem más, mint információ, egy új világ megteremtéséhez. Egy népszerű világéhoz, bárhol a mindenség végtelenségében. A Junius zenéjének hangulati élményei a tudattalan állapot határtalan átlátásának pragmatikus boltozatát tükrözik, az univerzum elfogadott eszméinek kódolását a zene nyelvének egyedülálló pillanatában.
Kiváló, szokatlan zenei élmény, amely a post-rock és post-metal univerzum mai undergroundjának tisztelői körében igencsak keresett energetikai elixír, mámor és eksztázis. Egy jó órára. Aztán felébredsz, megtisztulva, átvilágítva, és készen állsz rá, hogy visszatérj a mi csodálatos társadalmi berendezkedésünk elpuffadt rabszolgájának szerepébe.
Setlist
1. Betray the Grave
2. All Shall Float
3. A Universe Without Stars
4. Spirit Guidance
5. A Reflection on Fire
6. Transcend the Ghost
7. In the Hearts Of Titans
8. Elisheva, I Love You
9. Stargazers & Gravediggers
—ráadás—
10. Eidolon & Perispirit
11. The Antediluvian Fire
Képgaléria
