Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Drevored
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 38:33
Értékelés: 4.5/5
A Drevored Alsó-Krajnából, Novo mestóból származó rockzenekar. Hét évvel az »Dekade« című stúdiódebütálás után a csapat az utódjával, a »Na zahod«-dal tér vissza. A két lemez közti idő tekintélyes, de a java még hátra van: a zenekar ugyanis még 1979-ben alakult, ám a körülmények alakulása miatt 2010-ig sosem sikerült lemezt kiadnia. A működés első korszakát 1989-ben zárták le, 2008-ban újra összeálltak, és végre megjelentették az elsőt.
Az elődlemez, a »Dekade« egy világosan kimunkált zenei fókuszú kvartettként mutatta be a Drevoredet, amely a hangzásbeli tökéletességre törekszik. Megvan benne az a szerves rugalmasság, lágyság és analóg engedékenység, amely a „túl hamar megelégedő” szlovén előadóknál oly gyakran hiányzik: végig háromdimenziósan érzékelhető, dinamikusan eleven hangzásvilág ez, amelyben a hangkép építőelemeinek pasztellszínei engedelmesen olvadnak egymásba, és kivételes egyensúlyban élnek együtt. Mivel a »Dekade« dalai 31 év alatt születtek, rendkívül érett és kerek teljesítmény lett belőle. Szerzeményben és tartalomban is, tetőtől talpig. Melankolikus rock’n’roll, a popos fülbemászóság tagadhatatlan báját és egy csipetnyi blueseros erotikát hordozva, Dušan Prosinečki kellemes hangján megszólaltatva. »Po Dolenjsko«, vagyis dolenjski módra. Bár a Dan D és a Drevored között az előadói különbségek egyértelműek, a két zenekar hanghordozókon megörökített melankóliája időnként nagyon rokon. A »Na zahod« pedig az elődje zenei történetének folytatása, a zenekar vízióját tekintve minden hangzásbeli és szerzői szempontból.
A »Na zahod« is szemérmetlenül elárulja, hogy a Drevored művészi értelemben mindig is rajongott az Eagles-féle bandákért, és a southern rock képviselőinek, például a Lynyrd Skynyrdnek, a Blackfootnak vagy a The Outlawsnak a nyomai is kivehetők. Egyszerűen. Elsősorban a gitárok hangzása a produkcióban és a dallamok többszólamú vokális harmóniákkal való izgalmas díszítése a rokonság záloga (ez a szlovének számára mindig is rendkívül nehéz elem volt, amellyel csak kevesen birkóztak meg). De akkor is, ha a szerzemények felépítésére figyelsz. Főleg amikor a lemez olyan dalokhoz ér, mint a Vlak, a Motel vagy az Amerika, ahol a zenekar ereje a rétegzett hangszerelés érzéki kifinomultságában még erőteljesebben megmutatkozik. A hangzást félakusztikus és akusztikus gitárhangzásokból építik fel, kiemelkedő, jól érzékelhető „jangle” hatással, végig dallamosan dinamikus és hangsúlyos basszusvezetéssel, erőteljes ritmikai szerkezettel, a hangulatot pedig helyenként a Hammond-orgona meleg, csokoládés hangja mélyíti. A zenekar azt is nagyon jól érti, mit jelent a hangulatok fokozatos építése a dalokban (Kdo ukradel mi je zvezde). A Drevored történetének középpontjában pedig mindezek fölött természetesen Dušan gyönyörű hangja szólítja meg a hallgatót. Ez folyamatosan a teljes vérrel átélt éneklésnek van odaadva.
Ha meghallgatod a »Na zahod« lemezt, érdekes jelenséggel fogsz találkozni. Minél közelebb ér a vége felé, annál jobban megfog, és annál intenzívebben szól hozzád. Főleg a négy egymást követő dalból álló sorozatban: Vlak, Motel, Zunaj pada sneg, majd a záró Amerika. A zenekar a mid-eight részeket is rendkívül ügyesen kidolgozta: a dal gyakran egy dallammodulációba csap át, aztán gördülékenyen visszatér a szerkezet a záró refrénhez vagy az előrefrénhez.
Említettem, hogy a Drevored a többszólamú vokális harmóniák mesterei is. A hangszerelésben hihetetlen ügyességgel építik be őket a szerzeményekbe, ami erősíti a dalok vibráló hangulatát. A »Na zahod« olyan lemez, amelyre sikerült egy kis misztikumot is rávinni. Erre már a nyitó Ona mirno spi felhívja a figyelmet. Ez a dal mind ritmusában, mind a vezető frázisok dallamvilágában eltér a lemez többi részétől. Az „odatett” kelta dallamvilággal ünnepélyesen misztikus hangulatban szólítja meg a hallgatót. A Ptice letijo v neznano című számban az aktuális divatvonatra, az „indie pop rock retorikára” is felugrik, bár az ilyen címkék a Drevored esetében kissé hálátlanok. Előttünk ugyanis egy klasszikus rocklemez áll, finom popos fűszerezéssel, valamint southern rockos és blueseres hetykeség pillanataival. Vagyis olyan zeneszerzői elv, amely a hetvenes évek végére és a nyolcvanas évekre volt jellemző a szlovén rock élvonalában. Az új időkben persze művészileg érett és kerek.
Igen. A »Na zahod« rendkívül jó lemez. És fokozatosan nő a szívedhez, a CD-lejátszóban minden egyes pörgetéssel egyre jobban. Az ereje, vagyis a „kevesebb több” axióma használatának optimalizálása kiváló. Teljes, érzéki. A lemez egy rakás potenciális slágert kínál, főleg ha a nyolcvanas években járnánk. A dalok szinte versengenek, melyik vonja magára a figyelmet a lemezen, főleg amikor az ember olyan szerzeménnyel találkozik, mint a Kdo ukradel mi je zvezde. Remek örökzöld sláger-jelölt (persze csak ha ma még egyszer a nyolcvanas években élnénk).
A Drevored éppen nem dicsekedhet gazdag diszkográfiával. De a »Dekade« és most a »Na zahod« egymás után hihetetlen szerzői erőről tanúskodik, vagyis Dušan Prosinečki dalszerzői tehetségéről (két saját dalt Tomaž Zorko is hozzátett), valamint a kvartett sokrétű zenei csiszoltságáról, amely mindent a hangzásbeli tökély és a csábító zenei érték elemi középpontjának rendel alá. A »Na zahod« tanulságos lecke minden szlovén előadónak, aki vágyakozva kopogtat a rádiós mainstream kapuján. A Drevored e tekintetben az egészséges mainstream (pop) rock egyik oszlopos zenekara kellene hogy legyen Szlovéniában, és reméljük, hogy az országos rádiók megadják nekik ezt az elismerést. Közben a recenzens nem tud betelni a csodálkozással azon, hogy Dušan Prosinečki finomra csiszolt, érzékeny „songwriter” tehetsége miért maradt mindmáig Szlovéniában ilyen jól őrzött zenei titok.
Bár az év még alig kezdődött el, a »Na zahod« az egyik első jelölt 2017 legjobb rock’n’roll szlovén albumának címére! És igen, még többet akarunk, akkor is, ha eltelik egy újabb évtized! A tartalom számít, és a Drevored ebben az elemben nem tud és nem is fog csalódást okozni.
Še tole. Egy mellékes megjegyzés, de azért. A lemez költészete, vagyis a szövegek üzenete arra a tényre utal, hogy a szlovének fiatal nemzedéke ismét az élet boldogságának keresésével szembesül „nyugaton”. Szóval? A történelem semmire sem tanít minket. Ez nem az első szlovén generáció, és nyilván nem is az utolsó. Utazás nyugatra, az északamerikai kontinensre is, a lehetőségek keresésében. Nem, a lemez tehát nem koncepcióalbum, de a dalok között érzékelhető az üzenet vörös fonala.
Drevored – Ona mirno spi (hivatalos audiófelvétel):
Felállás
Dušan Prosinečki – ének, gitár
Tomaž Zorko – gitár, ének
Andrej Zupančič – basszusgitár
Alen Tibiljaš – dob
Produkció
Maras Tomaž Mot & Mike Poole
Számlista
1. Ona mirno spi
2. Smo le ljudje
3. Nasvidenje v naslednji vojni
4. Kdo ukradel mi je zvezde
5. Moje stopinje
6. Ptice letijo v neznano
7. Zares
8. Vlak
9. Motel
10. Zunaj pada sneg
11. Amerika
