Az album hossza: 38:33
Produkció: Maras Tomaž Mot & Mike Poole
Megjelenés: 2017
Kiadó: Nika Records
Kattints a vásárláshoz
Pontszám: 9.0/10
A Drevored egy dolenjskai rockzenekar, Novo mestóban van a bázisuk. A „Dekade” című stúdiódebütálás után hét évvel a csapat az utódjával, a „Na zahod” című lemezzel tér vissza. A két album közti idő jókora, de a java még hátravan: a banda ugyanis még 1979-ben alakult, ám a körülmények folytán 2010-ig sosem sikerült albumot kiadnia. A működésük első korszaka 1989-ben ért véget, 2008-ban újra összeálltak, és végre megjelent az első lemezük.
A „Dekade” elődje a Drevoredet olyan kvartettként mutatja be, amelynek egyértelműen kidolgozott zenei fókusza van, és a hangzásbeli tökéletességre törekszik. Megvan benne az az szerves rugalmasság, lágyság és analóg hajlékonyság, amelyet a „túl hamar elégedett” szlovén előadóknál sokszor hiányolunk: egy végig háromdimenziósan érzékelhető, dinamikusan élénk hangzásvilág, amelyben a hangkép építőelemeinek pasztellszínei engedelmesen áttűnnek egymásba, és kivételes egyensúlyban élnek együtt. Mivel a „Dekade” dalai 31 év alatt születtek, rendkívül érett és kiérlelt teljesítményről van szó. Szerzői és tartalmi szempontból is, tetőtől talpig. Melankolikus rock’n’roll a pop fertőző báját és egy csipetnyi blues-erotikát hordozva, amelyen át Dušan Prosinečki kellemes hangja szólít meg. „Dolenjska módra”. Bár a Dan D és a Drevored közötti művészi határvonal egyértelmű, a két zenekar hanghordozókra rögzített melankóliája időnként nagyon rokon. A „Na zahod” pedig a csapat zenei vízióját tekintve minden hangzásbeli és szerzői téren az elődje zenei történetének folytatása.
A „Na zahod” is szemérmetlenül hirdeti, hogy a Drevoredet művészi értelemben mindig is lenyűgözte az Eagles alakja és munkássága, de a southern rock képviselői, például a Lynyrd Skynyrd, a Blackfoot vagy a The Outlaws nyomai is kimutathatók. Egyszerűen. Elsősorban a gitárok hangzása a produkcióban a rokonító kapocs, és az a csábító mód, ahogyan a dallamokat többszólamú vokális harmóniákkal díszítik (ez a szlovénoknak mindig is rendkívül nehéz elem volt, keveseknek megy igazán). Meg ha a szerkesztésre figyelsz is. Főleg, amikor az album olyan dalokhoz ér, mint a Vlak, a Motel vagy az Amerika, ahol a csapat ereje a rétegzett hangszerelés érzéki kifinomultságában még erőteljesebben megmutatkozik. A hangzást félakusztikus és akusztikus gitárhangzás kíséretére építik, amelyből kitűnik az érezhető „jangle” hatás, végig dallamosan dinamikus és hangsúlyos basszus, erőteljes ritmikai szerkezetek, helyenként pedig a hangulatot a Hammond-orgona meleg, csokoládés hangja fokozza. A banda nagyon jól érti azt is, mit jelent a hangulatok fokozatos építése a dalokban (Kdo ukradel mi je zvezde). Mindezek fölött pedig a Drevored-történetek fókuszában természetesen Dušan gyönyörű hangja szólítja meg tetszetősen a hallgatót. Ez állandóan a teljes vérű átélés felé elkötelezett énekelői tolmácsolás.
Ha meghallgatod a „Na zahod” albumot, egy érdekes jelenséggel találkozol majd: minél közelebb kerül a lemez a végéhez, annál jobban megfog és annál intenzívebben szólít meg. Főleg a négy egymás utáni dalnál: Vlak, Motel, Zunaj pada sneg és a záró Amerika. A zenekar a mid-eight részeket is rendkívül ügyesen kidolgozta: a dal gyakran egy dallammodulációba csap át, aztán folyékonyan vezeti vissza a szerkezetet a záró refrénhez vagy az előrefrénhez.
Említettem, hogy a Drevored a többszólamú vokális harmóniák mestere is. A hangszerelésben hihetetlen ügyességgel építik be őket a dalokba, ami fokozza a számok vibráló hangulatát. A „Na zahod” olyan album, amelybe a titokzatosság pillanatát is sikerült belevinniük. Erre már a nyitó Ona mirno spi felhívja a figyelmet. Ez a dal mind ritmikai szerkezetében, mind a vezető frázisok dallamvilágában eltér a lemez többi részétől. Az „odacsempészett” kelta dallamvilágával ünnepélyesen misztikus hangulatban szólítja meg a hallgatót. A jelenlegi divatvonatra az „indie pop rock retorikával” a Ptice letijo v neznano című dal ugrik fel az albumon, bár az ilyen címkék a Drevored esetében kissé hálátlanok. Előttünk ugyanis egy klasszikus rockalbum áll, kifinomult popízzel, hangsúlyos southern rock- és blueshangulatokkal. Vagyis a szlovén rock zeneszerzési elve, ami a hetvenes évek végére és a nyolcvanas évekre volt jellemző. Az új időkben persze érett, művészileg kiérlelt formában.
Igen. A „Na zahod” kiváló album. És fokozatosan nő a szívedhez, egyre jobban és jobban minden egyes lejátszással a CD-lejátszóban. Az ereje, vagyis a „kevesebb több” axiómájának kiváló alkalmazása rendkívüli. Teljes, érzéki. Az album egy rakás potenciális slágert kínál, főleg ha még a nyolcvanas évek járnák. A számok egymással versengenek, melyik vonja magára a figyelmet, főleg amikor az ember egy olyan dalhoz ér, mint a Kdo ukradel mi je zvezde. Kiváló jelölt az örökzöld slágerre (persze csak ha ma még egyszer a nyolcvanas években élnénk).
A Drevored nem éppen gazdag diszkográfiával büszkélkedhet. De mind a „Dekade”, mind most a „Na zahod” egymás után bizonyítja Dušan Prosinečki hihetetlen szerzői erejét, szerzői-zeneszerzői tehetségét (két saját dalt Tomaž Zorko is hozzátett), valamint a kvartett sokrétű zenei kiérettségét, amely mindent a hangzásbeli tökéletesség és a csábító muzikális érték elérésének rendel alá. A „Na zahod” album tanulságos lecke minden szlovén előadónak, aki sóvárogva kopogtat a közép-hullám kapuján. A Drevored e tekintetben a szlovéniai egészséges mainstream (pop) rock egyik oszlopos zenekara kellene hogy legyen, és reméljük, hogy a nemzeti rádiók megadják nekik ezt az elismerést. Ugyanakkor e kritika szerzője nem győz csodálkozni azon, hogyan marad Dušan Prosinečki finoman megcsiszolt, érzékeny „songwriter”-tehetsége mind a mai napig Szlovéniában ilyen jól őrzött zenei titok.
Bár az év alig kezdődött el, a „Na zahod” az egyik első jelölt a 2017-es év legjobb szlovén rock’n’roll albumának címére! És igen, még többet akarunk, még ha eltelik is egy újabb évtized! A tartalom számít, és a Drevored ebben az elemben nem tud és nem is képes csalódást okozni.
Még ennyi. Mellékes, de mégis. A költészet, vagyis a lemez szövegeinek üzenete arra a tényre épül, hogy a szlovének fiatal nemzedéke ismét a boldogság „nyugaton” való keresésével szembesül. Szóval? A történelem semmire sem tanít minket. Ez nem az első szlovén nemzedék, és úgy tűnik, nem is az utolsó. Utazás nyugatra, az északamerikai kontinensre is, lehetőségeket keresve. Nem, az album tehát nem koncepcióalbum, de a számok között mégis érezhető az üzenet vörös fonala.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Ona mirno spi
2. Smo le ljudje
3. Nasvidenje v naslednji vojni
4. Kdo ukradel mi je zvezde
5. Moje stopinje
6. Ptice letijo v neznano
7. Zares
8. Vlak
9. Motel
10. Zunaj pada sneg
11. Amerika
Felállás:
Dušan Prosinečki – ének, gitár
Tomaž Zorko – gitár, ének
Andrej Zupančič – basszusgitár
Alen Tibiljaš – dob
