Előadó: Morningwood
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 2/5
A Morningwood egy fiatal amerikai együttes, tulajdonképpen duó, amely az azonos című lemezzel adta ki a debütálását. Valójában kicsit furcsa is lenne duóról beszélni, hiszen a zenekar magját a basszusgitáros és az énekesnő adja. Hogyan szólna egy album csak basszusgitárral és énekesnővel? Egy avantgárd kísérletnek még elmenne, de a Morningwood zenéje másra megy, inkább a mainstreamre. Éppen ezért a felállásban van néhány többé-kevésbé állandó vendég dobon, gitáron és kísérővokálon, akik a párosnak segítenek megvalósítani a víziójukat (vagy inkább annak hiányát).
El kell ismerni, hogy a Morningwood elég dallamos, nekem néha már túlságosan is. Minden ugyanazokra az elvekre és ugyanazokra a ritmusokra épül, és hiányoznak az igazi ötletek. Sok punk- és new wave-hatás érződik, de a Morningwood közelébe sem jut azoknak a magasságoknak, amelyeket ezeknek a műfajoknak a legjobbjai elérnek. Túl generikusak, túl általánosak, túl hétköznapiak. Ha hallanám őket a rádióban vagy a tévében, nem feltétlenül kapcsolnék tovább, de nem is ragadnának meg. A zenéjük egyébként rendkívül felszínes, szinte semmi tartalom nincs benne, mintha egy kirakatbábut nézne az ember. Lehet, hogy szebben van felöltöztetve, mint bárki, aki elsétál mellette, de belül üres, akárcsak a Morningwood zenéje.
A szövegek is a lehető legellaposabbak, hogy az embernek ne kelljen sokat gondolkodnia, és átadhassa magát a hülye ötletek áradatának, amelyek felfrissítően butítják az embert. A zene és a szövegek is a legmenőbb középiskolásoknak fognak tetszeni, akik azzal az ötlettel dőlhetnek hátra, hogy a változatosság kedvéért valamit meg is értenek, szemben a hülye költészettel, amit az iskolában kénytelenek tanulni.
Ha tetszik neked az a zene, amelynek végig ugyanaz a tempója és ritmusa, és olyan szövegekkel, amelyeket az új évezredre találtak ki, ahol fontosabb, mit viselsz, mint az, hogy mi van a fejedben, akkor ez az album pont neked készült. Ha viszont van benned egy csepp önbecsülés és tisztelet a zene iránt, kerüld ezt a lemezt, mint a pestist, nehogy véletlenül meggyőzzön az üzeneteivel, bár szerintem senkinek, akiben van egy szemernyi értelmi képesség, nem kell ettől tartania. Ez a zene rossz fényt vet Amerikára, mintha az ország legostobább középiskolásainak nevelésére találták volna ki. Bár sok a punk hatása, sértés lenne a punkra nézve, ha ezt a zenekart abba a műfajba sorolnám. Nem tudom pontosan, a pop rock melyik változatába tartozik ez a zene, de azt tudom, hogy semmi közöm nem akarok hozzá.
Felállás
Chantal Claret – ének
Pedro Yanowitz – basszusgitár, ének
Vendégek: Japa Keenon – dob, kiegészítő ének, Richard Steel – gitár, kiegészítő ének, Jonny Clagg – kiegészítő ének a Nth Degree-n
Producer
Gil Norton
Dallista
1. Nü Rock
2. Televisor
3. Nth Degree
4. Jetsetter
5. Take Off Your Clothes
6. Body 21
7. Easy
8. Babysitter
9. New York Girls
10. Everybody Rules
11. Ride The Lights
