Előadó: Burn
Kiadó: Formula One Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 3/5
A „Global Warning” újabb jelentkező a melodikus hard rock bandák sorában, amelyek mostanában mind visszatérnek. Ezúttal a Burn kerül terítékre. A zenekar 1995-ben adta ki második albumát, a „Spark Of The Flame”-et, aztán elsüllyedt a műfaj akkori népszerűtlenségének tengerében. Hát, a rockuniverzumnak mindenképp szüksége van az újrahasznosításra, enélkül nem megy. A Burn visszatérése a rockszínpadra az egyik legszebb dolog, aminek minden elsőrangú melodikus hard rock rajongó örülni fog. Ez a műfaj most tiszta underground, de így is hemzseg benne a kiváló zenekar.
Mivel azonban semmi sem tart örökké, ez a Burn 1995-ös felállására is igaz: az új lemezen az eredeti felállásnak csak a fele maradt meg. Az eredeti tagok közül Jeff Ogden énekes, Marc Stackhouse basszusgitáros, valamint a billentyűs és a „Global Warning” producere, az öccse, Barney Stackhouse maradt a zenekarban. A Phil Hammond/Julian Nichols gitárospáros megerősítette a csapatot, a dobok mögé pedig a rutinos Benyi Reid ült, aki az amerikai bab és mogyoróvaj rajongójánál, Ted Nugentnél, valamint a brit N.W.O.B.H.M.-legendánál, a Praying Mantisnél edződött.
A kiváló „So Far, So Bad” (1993) és „Spark Of The Flame” után komoly feladat várt a bandára: a „Global Warning”-nak ezeket túl kellett szárnyalnia, de legalább el kellett érnie a színvonalukat. Az eredmény? Ez nem az én lelkesedésem, vagy hát az is, de annyit mindenképp mondhatok, hogy az eredmény hibátlan, angolul azt mondanám, „flawless”, de magyarul nem ismerek ilyen szaftos megfelelőt. A fiúk tizenegy kompakt dalt raktak össze, amelyeket hibátlan melodikus tökéletesség jellemez. Érződik, hogy nem voltak együtt egész 12 évig, az ötletek pedig papíron és felvételeken gyűltek, amelyek valószínűleg egészen tavalyig elfeledve hevertek a tagok szobáinak sarkaiban. Ogden kiváló melodikus hanggal rendelkezik, többnyire tiszta, enyhén éles akcentussal; robbanékony és domináns, máskor finoman érző, de végig hiteles. A fiúk minden dalba drámai és bombasztikus pillanatokat lehelnek. A dalok enyhén sötét árnyalatot hordoznak, és ahogy a brit melodikus hard rock zenekarokra jellemző, hihetetlenül sikeresen és meggyőzően idézik meg azt a tragikus hangulatot, amely hallgatás közben folyamatosan ott lebeg az éterben.
A dalok nemes, tiszta produkciót kaptak, mégis tele vannak élő „drive”-vval. A zenekar mindkét gitárja szilárd, megalkuvást nem ismerő, hagyományosan robusztus hard rock hangzást hoz, ami persze sokkal keményebb, mint amit a hagyományos brit melodikus AOR/hard rock mai maradványaitól megszoktunk, és ami a Newman, a Shadowman, a Heartland és hasonló bandák inkarnációiban pislákol…. A gitármintákra épülő, előtérbe tolt produkcióhoz a fiúk a billentyűk finom függönyét teszik hozzá, ami nemcsak a hangulat fenntartására szolgál, hanem az átvezető részeken merész hangszeres trükkökhöz is nyúl, ezek emelik a dinamikát, miközben az album zenéje megőrzi magas fokú áramlását. Julian Nichols szólói sokszor teljesen klasszikus stílusban íródtak. A gitáros rendkívül gyors, pontos, robbanékony, technikai csiszoltsága pedig Y.J.Malmsteenéhez közelít. A középső részekben ez a klasszikus pillanat előtérbe kerül, és a dallamvezetés billentyűkkel való váltogatásával együtt a Burn egy kicsit még progresszívnek is hat. Remek kontraszt ez a hangszeres részek és a lázas hevület között, amelyet elsősorban Ogden kiváló éneke vezet, vastag riffekkel és (olykor) Hammond billentyűhangzásával megfejelve.
A dalok gyors vagy közepesen gyors tempójúak, feszültséggel és magas hangulati fokkal telítettek, de mindennél fontosabb ebben az egészben az a tény, hogy motivikusan változatosak és melodikusan csiszoltak, ami a mesterien kidolgozott drámai refrénekben éri el a csúcspontját. Nehéz kiemelni a csúcsokat, minden dal egy kis mestermű. Érdemes megemlíteni a Meltdown című dalt, amelyben Ogden mellett a kiváló Jorn Lande is énekel. A Forgive Me és a Weight Of Expectations refrénje a bombasztikus áradatban szó szerint ledönti a hallgatót a lábáról. Tiszta tökéletesség.
Töltelékdalokat és ötlettelenséget most hiába keresel. Ez a 2007-es világ hard rock színtér egyik kiemelkedő lemeze, olyan, amilyenért sok banda ölne. A Burn tehát ismét remekül nyeregben van, hamvaiból feltámadt, és most készen áll a vágtára, hogy újra ragyoghasson! Fantasztikus.
Felállás
Jeff Ogden – ének
Julian Nicholas – gitár
Phil Hammond – gitár
Barney Stackhouse – billentyűk
Marc Stackhouse – basszusgitár
Benyi Reid – dobok
Produkció
Barney Stackhouse
Dallista
1. Shadow of the Satellites
2. Dangerous Times
3. Forgive Me
4. Down in Flames
5. Meltdown
6. Made That Way
7. Pray for Rain
8. In Another Lifetime
9. Weight of Expectation
10. I Don’t Mind
11. Give Me Tonight
