Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Cankarjev dom, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. 11. 02.
Látogatók száma: 1500
Miért ne tesztelhetné Magnifico is a Cankarjev domot? Új zene a „Montevideo, bog te video” című filmhez, amely a jugoszláv labdarúgó-válogatott távoli Montevideóba tett útjáról szól. A zenei történet olyan formában kel életre, amely az ünnepélyes terekbe, a Cankarjev dom-féle helyekre illik. Az élén pedig maga a fényességes Magnifico áll.
Mondhatjuk, hogy Magnifico ebben a tekintetben szorgosan követte a nála egy kicsit idősebb kollégát, Goran Bregovićot. Egyszerűen tudja, hogyan kell újracsomagolni a balkáni melószt és ritmust úgy, ahogy a szlovén lelkek szeretik. Ez könnyedén megy neki. Már évek óta. Magnifico pontosan tudja, a szívünk melyik zugán kell kopogtatnia, hogy teljes gőzzel begyújtson. Egyszerűen megvan benne. Hatalmas karizma, tiszta mondanivaló, amely felé gyümölcsözően törekszik, végig. És? Tehetsége van, ami nem mindenkinek jut a bölcsőjébe. Nagy tehetség.
Ha az ember az első, kézenfekvő gondolatra hagyatkozik, nehéz elképzelni Magnificót a Cankarjev dom kulturális makulátlanságot árasztó falai mögött. Magnifico a hagyományaiban nagyon népi, nagyon földközeli. Olyan zseniálisan, briliánsan bolond, mint kevesen. Nálunk, Szlovéniában egyszerűen kiáltó hiány van az ilyen mulattatókból.
De lépjünk egyet hátra. A „Montevideo, bog te video” történetének kezdetéhez. Robert Pešut számára nem ez az első kaland a filmzene világában. Készített már zenét a „Stereotip” című filmhez és a „Prepisani” című sorozathoz is, de hogy az egész, ahogy a cím is sejteti, ebben az új kihívásban, az „isteni találkozásban Montevideóban” is begyújtson, mindenekelőtt megint hitelesen, őszintén kell tolmácsolni az eredeti ötletet. Erre a szerb katonai zenekarral, a Stanislav Binički zenekarral való együttműködés kiváló választás volt. Megtalálni a középutat Magnifico huncut elméjének híres provokációja és a zenekari hangszerelés fegyelme között, külön kihívás. A színpad ezúttal tényleg tele volt. Hátul a teljes zenekar, amelyet Igor Mitrovič karmester vezényelt, elöl pedig Magnificótól balra és jobbra sorakozva: hűséges testvére, Schatzi a dobok mögött, a szenvedélyes trombitás, Ivan Pavlovič, a szaxofonos Matej Kuželj, a hegedűs Matija Krečič, az Eskobars gitárosa, Teo Collori és Benč basszusgitárosa, Jan Gregorka.
Kiválóan megtanulták az egészet. Magnifico persze hamar gondoskodott róla – híres élcelődéseivel és zseniális humoreszkjeivel –, hogy ne egy halálosan komoly szeánszra legyünk ítélve, amely a megvalósításához szigorú csendet kíván, különben a zenészeknek cserbenhagyhatja őket a koncentrációjuk. Nem kell tehát aggódni, hogy Magnifico véletlenül ezen az estén zongorához ülne, és Rahmanyinovot játszana. „Ha a fehérek indiánokat számoltak, mi cigányokat számolunk” (Zum zum kolo). Na, ez a szint már jóval otthonosabb, nem igaz? Elég sok olyan pillanat peregett le, amely a jugo-nosztalgiát idézte, azt az egyszeri, megismételhetetlen szentimentet, amelyet a régmúlt idők visszhangoztak. Az egész szívesen úszott a „régi városi sanzonosság” felé, vagy a másik oldalon a latin és a čoček ritmusok összefonódásával ingerelt, ravaszul átitatva az újracsomagolt „balkanesk” és a „mexikói” melosz tipikus vezérdallamaival. Az első – a „komolyabb” – rész végét a már régen népdallá vált Ubiču te jelezte, ahol a nép először csapott át önfeledt együtténeklésbe és tapsolásba. Ezt a „felvillanást” aztán a szoros figyelem pontjába fordította egy jó 15 percig tartó, különleges zenei élmény. Az élmény neve: a mágikus Luz Casal. A spanyol énekesnő, aki Pedro Almodóvar híres spanyol rendező „Visoke pete” című filmjében lett híres, szó szerint megrázott a remegően törékeny hangjával. „Lányos ébresztőjével” végtelenül megindította a megtelt Gallusova dvoranát. A bűvös Casal a saját szerzeményével, a Piensa en mi-vel (nagy slágere), majd a spanyol változatba átcsomagolt Madrugadas-szal – amelyet a legtöbben Pukni zoro néven ismernek –, valamint az Al Viento című dallal, amely a szlovénekhez a Pastirče mlado képében jóval közelebb áll, mélyen belénk vésődött ősi, utánozhatatlan hangjával.
A műsor „komoly” része – már amennyiben Magnifico esetében egyáltalán beszélhetünk „komolyságról” – mögöttünk volt. Jöhetett a várt, vérbő sétagalopp Magnifico kitűnően újraaranzsált slágertárán át, aki természetesen az összes nagy örökzöldjét eljátszotta. A zenekar támogatásával és a kísérőhangzás színárnyalataival, amelyet eredetileg az organikus hangtér tökéletessége – vagyis az akusztika – teremtett, ezek a „népdallá vált klasszikusok” teljesen egyedien hatottak ebben az új, soha ki nem próbált fényben. Ebben az értelemben a koncert egyre fokozódó ívet írt le, a nagy finálé crescendójáig, ahol Magnifico az egész társasággal együtt viharos, állva tapsoló ovációt kapott, amely mennydörögve hívta vissza a zenészeket a színpadra.
A közönség még két „megterhelt” ráadást kapott, főleg az új Veliki voz nyűgözte le, amelyet Magnifico a nagyapjának, Dušannak – egy szaloniki harcosnak – ajánlott, miközben a Zum zum kolo és az Ubiču te című dalokat Magnificónak meg kellett ismételnie, mivel kiderült, hogy a Stanislav Binički zenekarral több átdolgozást nem sikerült megtanulniuk az eredeti számokból.
Akárhogy is. A fickónak tehát sikerült a nagy dobás. Meggyőzően, a tőle megszokott merész nagystílűséggel végül a szlovén kultúra templomát is bevette!
Setlista
1. Ljubav u C-duru
2. Srpska posla
3. Zum zum kolo
4. Pinja kolada
5. iThink
6. Evo me narode
7. Cha cha del Rio Drina
8. Dali si videla dušo
9. Mexico
10. Ubiću te
11. Piensa en mi (Luz Casallal)
12. Madrugadas (Luz Casallal)
13. Al Viento (Luz Casallal)
14. Bum bum
15. Samo malo
16. Marija Ana
17. Silvija
18. Gdo je čefur
19, Gospod, težko sem ponižen
20. In ko enkrat bom umrl
21. Hir aj kam, hir aj go
22. Halo gospodična
—ráadás—
23. Veliki voz
24. Pukni zoro
25. Zum zum kolo
26. Ubiću te
Képgaléria
