Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Sherinian, Derek
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 39:50
Értékelés: 3/5
Derek Sherinian neve nem szorul hosszas bemutatásra: manapság kevés billentyűs élvez akkora elismerést és tekintélyt a nemzetközi zenei színtéren, mint az amerikai prog metal elitbe tartozó Dream Theater egykori tagja, aki olyan nevekkel is dolgozott együtt, mint Alice Cooper, Billy Idol és Kiss. Mióta Sherinian 1999-ben elindította saját projektjét, a Planet X-et, közben arra is jutott ideje, hogy a saját neve alatt is kiadjon lemezeket.
A „Molecular Heinosity” a hatodik egymást követő szólóalbuma. A várakozásoknak megfelelően nem hoz semmi megrázóan újat, még kevésbé újítót, hiszen Sherinian ezúttal is ugyanahhoz a bevált recepthez tartja magát, mint korábbi lemezein: az intenzív gitárpörgetésben, az egotripes billentyűs ekshibíciókban és a kataklizmikus dobsorozatokban keresztezi egymást a prog metal örökség, az alkotótársak kemény rockos hatásai és a jazzes beállítottságú zenei fegyelem.
Kétségtelen, hogy az okokat, amiért az amerikai virtuóz, akinek az ujjai olajozottak, az egója pedig az egekben van, kitart a bevált prog metal képlet mellett, a zenésztársak csapatában is meg lehet találni. Ebben olyan jól ismert arcok kaptak helyet, mint Zakk Wylde gitáros-énekes (Black Label Society, Ozzy Osbourne), Tony Franklin brit basszusgitáros és billentyűs (Blue Murder, Jimmy Page), valamint a két dobos, Virgil Donati (Steve Vai, Steve Walsh stb.) és Brian Tichy (Billy Idol, Foreigner, Glenn Hughes stb.). Sherinian úgy válogatja a zenésztársait, ahogy egy filmügynök a színészeket: bevált, problémamentes embereket fogad fel, akik hozzászoktak az idénymunkához. Érződik rajta, hogy lélekben rocker, ezért az egyes szerzemények során bőven hagy teret haverjainak, hogy megmutathassák saját virtuóz képességeiket, de közben résen van, hogy egy másodpercre se árnyékolják be az ő billentyűs királyságát. Különösen a kedvencének számító Wyldenak biztosít a produkcióban teljes hangzásbeli egyenrangúságot a billentyűkkel, olykor pedig még előnyt is.
A „Molecular Heinosity” a záró burleszk, a „So Far Gone” kivételével, amelyben az idősebb Wylde megtört „Ozzy-wanna-be” énekhangjával szólal meg, instrumentális album. Az „Antarctica” a jellegzetes keveréket testesíti meg: Sherinian billentyűs neoklasszicizmusa találkozik Wylde brutális gitáros shreddingjével és a vad dobszóló-áradattal. Sherinian megvadult billentyűs rohamaival, amelyeket nyilvánvalóan olyan nagyságoktól leste el, mint Keith Emerson és Jan Hammer, valahogy fenntartja a központi dallamot, az viszont egy pillanatra sem idéz fel jégbe fagyott tájat. Az „Ascension” elsősorban Wylde szólóegójának felturbózására szolgál ambient függönyök előtt. A „Primal Eleven” Sherinian Dream Theaterből hozott örökségét képviseli: nem hiányoznak az állatias improvizációk, az idegbeteg gitárpörgetés és a váratlan ritmusváltások, miközben mindenki a virtuóz képességeit bizonygatja. A billentyűs futamok többsége itt is nagyban és leplezetlenül a prog rock klasszikusaiból merít. A zenei technikák kedvelőinek ez a szerzemény maga a mennyország, a prog rock ereklyék hűséges ápolói viszont közel sem lesznek ennyire lelkesek.
A „Wings of Insanity” ütős, szinte brutális fogásokból építkező dal, borzas gitárriffekkel, a dupla lábdob dübörgésével és szólóorgiák sokaságával. Négy percét elsősorban a keményebb prog metal minden rajongója fogja kiélvezni. A „Frozen Fire” szinte közhelyes hibrid a hard rockos neoklasszicizmus és a metal között, amelyben Wylde minden erejével Sherinian egykori munkatársát, Yngwie Malmsteent imitálja. Főleg a szólóknál támad a hallgatónak gyakran az az érzése, hogy a svéd gitáros egomániás van jelen, ami megint csak bizonyítja Wylde nagyságát mint tökéletes gitáros-emulátort, ugyanakkor rámutat a saját stílusbeli arctalanságára is. Virtuozitásban tökéletes mulatság, szerzeményként viszont puszta pátosz. A „The Lone Spaniard” hasonló szellemben fogant, azzal a különbséggel, hogy Sherinian itt legalább megpróbál a zongora csendesebb futamaival egy csipetnyi finomságot becsempészni, ami Wylde fensőbbséges szólózása miatt teljesen kudarcot vall. Legalább a címadó dalnál várna az ember némi hangsúlyt a felépítésre és az emlékezetes dallamokra, de ez számítás a kocsmáros nélkül, hiszen hamar átcsap egy eszeveszett szólóversenybe és skálák legyűrésébe. Az imént említett záró szám, a „So Far Gone” az egyetlen, amelynek feje és lába van, de sajnos csak Wylde kedvenc munkaadójának legelszántabb hívei fogják meggyőzni, akit hűen követ az énektémákban is. Ahhoz képest, amit Ozzy manapság általában csinál, ez még az egyik jobb alkotása is lehetne, hiszen hűen merít a doom metal és a szimfonikus zene elemeiből.
A „Molecular Heinosity” újabb termék, amely könnyedén jóllakatja mindazokat, akik a hangszerek magasan virtuóz használatát, főként a pimaszul gyors gitárpörgetést szeretik, a csiszolt ujjú billentyűs mester azonban nem mondott vele egyáltalán semmi újat. Művészi stagnálásról sem lehet beszélni, hiszen Sherinian szilárdan kitart a jellegzetes szerzői és előadói fogások mellett, amelyekben mindig is a legjobbak közé tartozott, és amelyekkel általános elismerést szerzett. Szigorúan technikai-zenei szempontból, a hangszeres képességek bemutatásaként az album minden tekintetben ragyog, sajnos viszont krónikusan hiányzik belőle a mondanivalói mélység és a finomság, amellyel hatékonyan megfoghatná azokat a zenei gourmand-okat, akik sokat adnak az ambient kifejezésmódra és az egyes szerzemények zenei szívére is. Sherinian és csapata ugyan nem esik túlzásba a tudálékos skálázással és a Dream Theater-féle szólóejakulálással a jó ízlés határain túl, generikus fúziójuk – prog metal, neoklasszicista hard rock és kisebb részben jazz fusion – mégis messze áll azoktól az időktől, amikor a progresszív rock minden formáját szívvel-lélekkel játszották.
Felállás
Derek Sherinian – billentyűs hangszerek
Zakk Wylde – gitár, ének (9)
Tony Franklin – basszusgitár
Virgil Donati – dob
Brian Tichy – dob, gitár
Producer
Derek Sherinian
Számlista
1. Antarctica
2. Ascension
3. Primal Eleven
4. Wings Of Insanity
5. Frozen By Fire
6. The Lone Spaniard
7. Molecular Intro
8. Molecular Heinosity
9. So Far Gone
