Előadó: Def Leppard
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 119:16
Értékelés: 4/5
VÉGRE…napvilágot látott az egyik legjobb világhírű live banda régóta várt koncertalbuma. Természetesen a legendás brit Def Leppardról van szó. Mivel én a Leppard régi rajongója vagyok, ez a kritika bizony elég rajongói lesz, de sebaj. Az összes megnézett koncert és megvett lemez után mindenesetre megpróbálok objektíven kritikus maradni.
Több mint 30 év pályafutás, két tragédia és számtalan lejátszott koncert után a srácok végre „összeszedték a bátorságukat”, és kiadtak egy koncertlemezt Mirrorball (Live & More) címmel.
A Mirrorball a Songs From The Sparkle Lounge turnén készült különböző koncerteken, 2008-ban és 2009-ben lett rögzítve. Bár több koncert felvételeit tartalmazza, az album meggyőző egésznek hat, mintha egyetlen koncert lenne, ami persze a koncertlemezek egyik célja is.
Nyitásnak több mint meggyőzően odatesz a Rock! Rock! (Till You Drop). Kellemesen meglepett, milyen jó állapotban van Joe hangja. Az évek senkit sem kímélnek, és Elliott minden dicséretet megérdemel. Az utóbbi években láthatóan dolgozott az énekhangján, mert már nem hallatszik olyan szorítottnak, mint még néhány évvel ezelőtt. Még mindig úgy tud ordítani, ahogy kell! Azt pedig, hogy időnként kap egy kis segítséget egy-egy visszhangeffekttől, biztosan nem lehet felróni neki. Jön a Rocket. Néhány turnéval ezelőtt a srácok egy kicsit hosszabb verziót játszottak, de ez is egész jó, és remekül szolgál felvezetésként a következő számhoz, az Animalhoz, ami a pályafutás egyik legnagyobb slágere. A folytatásban aztán nagyobb, kisebb, régebbi és újabb slágereket találunk, amelyek az egész karriert keresztmetszetben mutatják be.
Igaz, hogy néhány dalt (Make Love Like A Man, Nine Lives és Rock On) könnyen nélkülözni tudtam volna, helyettük viszont betettem volna a Gods Of War című számot (amit sajnos ezen a turnén egyáltalán nem játszottak). Az sem zavarna, ha hallhatnám az utolsó nagy szigetországi slágert, a When Love & Hate Collide-ot, vagy például a Pyromaniáról a Billy’s Got A Gunt, de ezek már csak utópisztikus rajongói álmok.
Vivian Campbell játékáról is muszáj szót ejtenem. 20 év után is úgy gondolom, hogy zeneileg egyszerűen nem illik ebbe a bandába. Meglehet, hogy a Dionál kiváló gitáros volt, a Leppardnál semmiképp sem az. Igazi riffelést részéről nem érzek, és nem is hallok túl gyakran. Sajnos. Ritka pillanatok akadnak, amikor úgy hallom, ahogy kell, de nem meggyőző. Olyan érzést kelt, mintha behúzott kéziféket húzva játszana, a gitárhangzása pedig fojtott. Mintha a banda félne rockosabban szólni.
Nagy rajongóként talán más dalválogatást szerettem volna, de megértem és elfogadom a döntésüket, hogy a legnagyobb slágerek koncertválogatását jelentetik meg. Az album vége felé azért kellemesen meglepnek a srácok, mert két bónuszdalt is hozzáadtak: az Action és a Bad Actress került fel. És nahát! Mindkét dal a londoni klubkoncertről származik (2008. május 6.), ahol a srácok a Songs From The Sparkle Lounge albumot mutatták be, és ahol én is ott voltam. Így teljesült egy nagy életre szóló vágyam: hogy egy általam kedvelt banda hivatalosan kiadjon legalább egy olyan koncertfelvételt, amelyen testközelből én is jelen voltam.
A második korong legvégén három vadonatúj stúdiódal található: az Undefeated, a Kings Of The World és az It’s All About Believin’. Az Undefeated tipikus Leppard-rocker, kicsit emlékeztet a Pour Some Sugar On Me-re. Egyáltalán nem rossz, de másrészt legalábbis nekem nem tűnik semmi különösnek. A Kings Of The World a Def Leppard Queen-módra. Sok rajongót kissé felbosszantottak ezzel a számmal, mert azt vetik a szemükre, hogy elvesztették az identitásukat, és túlságosan emlékeztetnek a Queenre. Ha tudjuk, mekkora Queen-rajongó a dal szerzője, Rick Savage, egészen magától értetődőnek tűnik, hogy megírta a legutóbbi stúdióalbum Love című számának továbbfejlesztését. Személy szerint semmi gondom ezzel, a dal nagyon rendben van, mindenképp jobbnak tartom, mint az Undefeated-et. És mit mondjak az It’s All About Believin’-ről? Elég egyetlen szó: KIVÁLÓ.
A DVD-n egy 50 perces dokumentumfilm található a turnéról. Egy csomó érdekes és szórakoztató kulisszák mögötti felvétel a Sparkle Lounge turnéról, valamint néhány live felvétel a 2009-es Download fesztiválról, ahol a srácok headlinerek voltak.
Egészében nézve ez a digipak csomag (2xCD+1DVD) bőven megéri az árát és a megvásárlását. Nagyon örvendetes hír, hogy gondoltak a bakelitmániásokra is, hiszen a Leppardnál a bakelitkiadás inkább kivétel, mint szabály. Az utolsó bakelitlemezt például még réges-régen, 1996-ban adták ki (Slang). A Frontiers Records (a Def Leppard új EU-s terjesztője) július 1-jén a régi rajongók nagy örömére egy hármas bakelitkiadást is megjelentetett ebből az albumból.
Felállás
Joe Elliott – ének
Rick „Sav” Savage – basszusgitár, ének
Rick Allen – dob
Phil Collen – gitár, ének
Vivian Campbell – gitár, ének
Produkció
Def Leppard & Ronan McHugh
Számlista
CD 1:
01. Rock! Rock! (Till You Drop)
02. Rocket
03. Animal
04. C’Mon C’Mon
05. Make Love Like A Man
06. Too Late For Love
07. Foolin’
08. Nine Lives
09. Love Bites
10. Rock On
CD 2:
01. Two Steps Behind
02. Bringin’ On The Heartbreak
03. Switch 625
04. Hysteria
05. Armageddon It
06. Photograph
07. Pour Some Sugar On Me
08. Rock Of Ages
09. Let’s Get Rocked
10. Action
11. Bad Actress
12. Undefeated (új stúdiódal)
13. Kings Of The World (új stúdiódal)
14. It’s All About Believin’ (új stúdiódal)
