Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gryphon
Kiadó: Transatlantic Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 42:10
Értékelés: 4.5/5
A Gryphon, ez a brit prog folk rockos trubadúrcsapat a folk rock egy sajátos válfajával tűnt ki, amelyet középkori-reneszánsz hangszerelések és különféle középkori hangszerek használata jellemzett. Második stúdióalbumukon, a „Midnight Mushromps”-on hagyományos hangzásukat elektromos gitárral, billentyűkkel és további fúvósokkal bővítették (köztük a fagottal, amelyet a rockzene történetében itt használtak először). A Gryphon addig akusztikus zenekar volt, ami az azonos című debütáláson is hallatszott, amelyet az akkor elérhető középkori hangszerek többségén játszottak fel. A „Midnight Mushromps”-on viszont a hagyományos, vidéki brit folkot a mezőkről, a tanyákról és a falusi kocsmákból egyszeriben a nagy reneszánsz termekbe költöztették, a színes billentyűhangzásokkal pedig a lehető legfenségesebb hangszereléseket varázsolták elő. Nem csoda hát, hogy ez az album a klasszikus „Red Queen to Gryphon Three” (1974) mellett joggal számít a legjobb teljesítményüknek.
A sokhangszeres Richard Harvey és a minden hájjal megkent fúvós, Brian Gulland, valamint David Oberlé (a főénekes és dobos), Philip Nestor basszusgitáros és Graeme Taylor gitáros hat teljesen egyéni szerzeményen keresztül kalauzol végig a „Midnight Mushromps”-on: kastélyfolyosókon, vidéki síkságokon és középkori kikötőkön át. A címadó dal, amellyel az album indul, a reneszánsz udvari pompa megtestesítője: egy rendkívül változatos, 19 perces eposz, amelyben a ceremoniális hangszereléseken keresztül a zenekar minden tagjának erényei kivilágolnak. Hallani itt VIII. Henrik madrigáljainak elemeit éppúgy, mint a reneszánsz sanzonét. A Gryphon hangulatvilága a „Midnight Mushromps”-on többnyire hancúrozó, játékos, olykor kissé bohókás és határozottan temperamentumos. Melankolikus és sötétebb árnyalatokból nincs túl sok a zenéjükben, bár a „tipikus” brit lélek ütemeit is meg tudják érinteni.
„The Plough Boys Dream”, amelyben Oberlé, a dobos énekesi tehetsége is megmutatkozik, visszatérés a vidékiesebb folk rockos hangulathoz: bőven él a fúvós betétekkel (élükön a fagottal) és a rusztikus ütőhangszerekkel (élükön a csengettyűjátékkal). Szemléletesen rajzolja meg az álmodozó falusi fiú képét, aki a földművelés közben hősi tettekről ábrándozik. „The Last Flash Of Gaberdine Tailor” a két világ sikeres fúziója: a fenséges, udvari-Tudor-kori madrigálritmusokat ötvözi a hagyományos folk rockos vidékiséggel, amely természetesen közelebb áll a falusi szabó kalandjairól szóló elbeszéléshez. „Gulland Rock” Brian Gullandnek, a fúvósnak szóló tisztelgés, aki egyben ennek a kissé szemlélődőbb szerzeménynek a fő „sztárja” is: itt az ő temperamentumos fúvósai, Taylor akusztikus gitárjának szenvedélyes akkordjai és Harvey orgonájának szakrális hangzása uralkodik.
„Dubble Dutch” ismét vidékiesebb felépítésű folk rockos medley, számos akusztikus gitárvariációval, amely a hallgatót a középkori sáros utcák közepére repíti, ahol zavartalanul sétálnak a libák, a tyúkok és a disznók, miközben a falusi nép a vásárban gyülekezik. Nem meglepő, hogy a Gryphon tagjai nagy rajongói voltak a kultikus angol fantasyszerző, J.R.R. Tolkien műveinek. Ez nemcsak a hangszerelések többségéből látszik, hanem már a záródal címe is bizonyítja: „Ethelion”. A cím egyébként kissé elvétett, mert Tolkien első kori tünde királyának helyes neve Echtelion, nem Ethelion. A szerzemény azonban három évvel azelőtt készült, hogy megjelent volna Tolkien „bibliája”, A szilmarilok, amelyben ez a figura először feltűnik. A kissé helytelenül ható, Gulland nevetésével induló nyitány később harcias hangulatú ritmusokba csap át, pazar reneszánsz fúvós- és billentyűhangszereléssel, miközben a borzolt idegű akusztikus gitárbetétek hozzák a romantikus hangulat oroszlánrészét.
A „Midnight Mushromps” igazi zenei gyöngyszem volt, ami a középkori-reneszánsz romantika és a hagyományos brit pasztorál szerencsés egybeolvasztását illeti: úgy roskadozott az ünnepélyes hangszerelések súlya alatt, mint amilyeneket manapság leginkább az epikus, fantasy- vagy történelmi filmes látványosságokban hallunk. A Gryphon kivételes tehetsége, hogy összetett és színes dallamokat teremtsen egy régen „elfeledett korszakból”, nem maradt észrevétlen. A Gryphon ugyanis azon kevés prog rock formáció egyike volt, amelyek pályájuk elejétől meglehetősen népszerűvé váltak, és rövid fennállásuk alatt – főként hangzásbeli egyediségüknek köszönhetően – kivívták az akkori zenekritikusok, sőt a szélesebb zenei közösség tiszteletét is, persze a „normális” keretei között. A legnagyobb elismerés azonban 1974-ben érkezett, amikor harmadik albumuk, a „Red Queen to Gryphon Three” megjelenése után a prog rock óriásainak számító Yes és a jazz fusion bajnokai, a Mahavishnu Orchestra előzenekarai lehettek.
Felállás
Richard Harvey – fúvósok, billentyűk, mandolin, vokál
Brian Gulland – fagott, kürt, vokál
David Oberlé – dob, ütőhangszerek, ének
Graeme Taylor – gitár, vokál
Philip Nestor – basszusgitár, vokál
Produkció
Gryphon
Számlista
1. Midnight Mushrumps
2. The Plough-Boy’s Dream
3. The Last Flash Of Gaberdine Tailor
4. Gulland Rock
5. Dubbel Dutch
6. Ethelion
