Kiadó: Atomic Fire Records
Megjelenés dátuma: 2022. 5. 27.
Produkció: Michael Voss & Michael Schenker
Az album hossza: 52.25 perc
Műfaj: Hard Rock
Pontszám: 9.0/10
Michael Schenkert nem kell külön bemutatni. Egy mondatban: olyan gitárosról van szó, aki a gitárjáték kiváltságos matadorjai közé tartozik, és aki gitárosok tömegeit inspirálta és inspirálja ma is szerte a világon. A fickó nem csupán a rockgitár legendája, hanem egyenesen a rockgitár ikonja. Azon keveseknek az egyike, akik a legmagasabb szinten bánnak a hathúros „bibliával”.
Michael Schenker az utóbbi években új lendületet, új ihletet talált. A Michael Schenker Fest projekt több mint kellemes és fülbemászó albumai, a „Resurrection” (2018) és a „Revelation” (2019, RockLine recenzió), valamint az ugyancsak erős MSG-elődlemez, az „Immortal” (2020, RockLine recenzió) után a legendás gitáros viszonylag rövid időn belül új stúdiólemezzel tér vissza „Universal” címmel, amely bőségesen igazolja kivételes ihletettségét.
Már az album bevezető része – az egymás után következő nyitó Emergency, a még egy hangyányit muzikálisabb Under Attack, majd az A King Has Gone, utóbbi Michael Kiske (Helloween) vokáljával, Schenker külön tisztelgése Richie Blackmore előtt – minden tisztelet nélkül bejelenti, hogy újabb kiváló MSG-album vár ránk. Olyan album, amely szerénytelenül felveheti a versenyt az MSG-pálya legfényesebb pillanataival, ezek pedig természetesen mélyen a nyolcvanas évekbe nyúlnak vissza.
Schenker az „Universal” lemezen ismét rendkívül színes zenészgárdát gyűjtött maga köré. A vezető vokálokat a megszokottnál is több énekes között osztotta el. A már említett Kiske mellett itt van Gary Barden (MSG, a címadó dalban), Ralf Scheepers (Primal Fear, az album legkeményebb dalában, a Wrecking Ballban), a kezdeményező szerepet pedig ezen az albumon is a chilei énekes-jelenség, Ronnie Romero (Rainbow, Vandenberg, Lords Of Black, Sunstorm, The Ferrymen, ex-Coreleoni) vállalja magára, akit az MSG aktuális koncertfelállásába is beválasztottak. Ők azok a nevek, akikben Schenker különösen bízik, és akiknek a tehetségét csodálja. Kezdjük rögtön a basszusgitárosokkal: Bob Daisley (Black Sabbath, Rainbow, Uriah Heep), Barry Sparks (Yngwie Malmsteen, Dokken) és Barend Courbois (Blind Guardian, Zakk Wilde). Itt vannak a dobos „óriások” az ikonikus Simon Phillips (Toto, The Who,…) vezetésével, itt van Brian Tichy (Whitesnake, Foreigner, Billy Idol, The Dead Daisies), Bobby Rondinelli (Rainbow, Blue Öyster Cult) és Bodo Schopf (Eloy). A különleges vendég a billentyűkön ezúttal maga a nagy Tony Carey (Rainbow). Egyébként Schenker az elmúlt években több mint nyugodt szívvel számíthat a multiinstrumentalista Steve Mann (Lionheart) szolgálataira, aki most sem maradt észrevétlen. A legfontosabb láncszem, főleg a korrekciók szempontjából, amelyek Schenker kimeríthetetlen, a dallamos tökéletességet hajszoló természete mellett elkerülhetetlenek, mégis a tapasztalt producer, Michael Voss tehetsége és rutinja, és ismét kiderült, hogy a két német rockszcéna-legenda közötti kémia zseniálisan működik.
Michael Schenker ezen az albumon is, a tizenegy „alap” dallal és két bónusszal, azokat az erényeket tálalja, amelyeket elvárnak és megkövetelnek tőle. A neoklasszikus és blues elemek keveréke ennek a rendkívül markáns és különleges gitárosnak az egyedülálló zsenijével a rock univerzumában makulátlan és ragyogó marad. Ebben a tekintetben Schenker érett alkotói éveiben is a kreatív virágzás sorozatát éli. Reneszánszát. A gitárszólók a közepes tempójú (mid-eight) passzázsokban külön fejezetet érdemelnek. A varázslat velük van, az érintés varázsa, amelyet csak a sajátos és egyedülálló Schenker képes megteremteni. Vele együtt markáns karakter is érkezik, amely kiemelkedően jelöli meg az új szerzemények mindegyikét. A férfi, a mítosz, a legenda. A rockpionírok nemzedékének tagja.
Az album élesebbnek és hegyesebbnek hat az elődnél, az „Immortal”-nál, ugyanakkor még fókuszáltabb és összeszedettebb is. Summa summarum kompaktabb és még csiszoltabb. A hangzás fényűző, képszerű és a produkcióban ügyesen megtöltött. „Ólomkorszakot”, azaz régi iskolát idéz, élénk és organikus. Bizonyos mértékig a hetvenes évek hangulatát ébreszti fel. Különösen a Hammond és a klasszikus gitárfrázisok keveréke ragad meg nosztalgikusan. MSG-sen, olyan eszközökkel, amelyeket Schenker valamikor, valamilyen távoli időkben „felszedett” a Rainbow-tól. Természetesen Schenker zsenijének egyedülálló gitárjátékával, amely az új lemezen is szikrázó és ihletett, egyszersmind nyers szabadságot sugároz, és merész lendülettel szólít meg, amikor a dalok formálásában a tökéletes muzikalitást keresi. A változatos és ihletett „Universal” az elejétől a végéig megragadja és fogva tartja a hallgatót. A két bónuszdallal együtt. Schenker fiatalosan hat rajta, a megszelídíthetetlenség izzását sugározza, és hangsúlyozza, hogy az egyik legnagyobb rockgitáros története ezzel még közel sincs lezárva.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Emergency
2. Under Attack
3. Calling Baal
4. A King Has Gone
5. The Universe
6. Long Long Road
7. Wrecking Ball
8. Yesterday Is Dead
9. London Calling
10. Sad Is The Song
11. Au Revoir
12. Turn Off The World*
13. Fighter*
*… bónuszdalok
Felállás (az MSG 2022-es koncertfelállása):
Michael Schenker – szólógitár
Ronnie Romero – ének
Bodo Schopf – dobok
Steve Mann – billentyűk, gitár
Barend Courbois – basszusgitár
