Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2019. szeptember 20.
Producerek: Michael Schenker & Michael Voss Schön
Album hossza: 53.41 perc
Műfaj: Hard Rock
Értékelés: 9.0 / 10
Michael Schenker az ikonikus gitárosok egyike, aki egyben a hard rock úttörőinek történelmi jelentőségű gitáralakjaként tartja kezében a jogart. Hosszú életű jelenlétével a zenei színtéren, egyedi stílusával és hozzáállásával, valamint zenei látásmódjának szélességével alapvető elemekkel járult hozzá a hard rock és a heavy metal megszilárdulásához és fejlődéséhez. Főként a blues-retorika és a neoklasszicizmus keresztezésével – hasonlóan Richie Blackmore-hoz –, valamint e retorika párbeszédének felépítésével a rock ‘n’ roll nevű küldetésen belül. A legendás zenész érett korára valóságos reneszánszát éli. Ezt először a két éve Michael Schenker Fest név alatt megjelent „Resurrection” album igazolta. Az újonnan megtalált „fesztjéhez” Schenker maga köré gyűjtötte azokat az énekeseket, akik a legfontosabb MSG-albumain énekeltek (McAuley, Barden, Bonnet), illetve a Temple of Rock projektjében (Doogie White). Vagyis mind a négy meghatározó énekest! Emellett ismét meghívta az ikonikus basszusgitárost, Chris Glent (MSG). Itt van Steve Mann, a kitűnő gitáros és billentyűs, aki a McAuley Schenker Group-korszak albumain működött közre, és az egykori Iron Maiden-tag Dennis Strattonnal együtt vezeti a legendás Lionheartot. Schenkerrel a „Revelation” felvételein biztosan Ted McKenna dobos is játszott volna, ha nem koppintott volna a vállára a közelmúltban a mindenki által jól ismert csontkezű, csörgő kaszás. Az ő helyére a „Revelation” kedvéért a német Bodo Schopf ült be a dobok mögé, aki Mannhez hasonlóan a McAuley Schenker Group idején dolgozott Schenkerrel. Az így újjáalakult, kipróbált vén rókákból álló csapat valójában az új időkben a leghitelesebb tükörképe mindannak, amit Schenker az MSG-vel csinált (a működés különböző korszakaiban).
Már a „Resurrection” bebizonyította, hogy Schenker hosszú idő után újra megtalálta az igazi „momentumot”, amellyel az újonnan talált, óriási ihlet szárnyán lovagol, és ez garantálja neki, hogy valóban megnyerő, jellegzetes dalokat alkosson a hard rock hithű iskolájának szellemében. Pontosan ezt erősíti meg a „Revelation” is. Az album remekül megragad. Az elejétől a végéig. Hihetetlen, hiszen a két album között nagyon kevés idő telt el. Schenker ismét önmagára talált a régi MSG-cimborák társaságában. Régi ismerősök találkozója, amelyre nagyon-nagyon sokat kellett várni.
Michael ismét gondosan és finoman osztotta fel a szerepeket a fő énekesek között. Például ahol Bonnet feltűnik, a szám automatikusan sötét töltetet kap. Nem csoda, hogy ennyire tökéletesen passzolt az Impellitteri albumaira. Ilyen például a The Beast In The Shadow, amely első osztályú hard rockos zúzda, feketeséggel megtömve, ugyanakkor kivételesen zenei. A „Fest” jelző mindenben megkapja a hitelességét, főleg ott, ahol a vezető énekesek egymás közt váltogatják a verseket, mint a nyitó Rock Steady, amelynek fenséges hangulata már az elején megszólítja a hallgatót, és egyengeti az utat a hard rock mint műfaj alapjait lefektető kaland felé. Kicsivel később a Sleeping With The Light On mind a négy énekhang kombinációjával rajzolja meg a „Revelation” egyik legragadósabb refrénjét. Az Under A Blood Red Sky Bardennel a főhangon az új album egyik legvilágosabb és legszikrázóbb riffjét hordozza, amelyek nemrég jutottak a zseniális Schenker eszébe. Olyan tökéletességű szerzeményt, mint az előző album Warrior című száma, ugyan nem hirdethetünk ki, de a dalok minősége hihetetlenül kiegyensúlyozott egymáshoz képest! A fő énekesek rendkívül kontrasztos sokszínűséget visznek a számok közé, és ezzel lényegesen hozzájárulnak az album hangulatainak dinamikus hullámzásához és az atmoszféra fordulataihoz. Ők teszik fel tehát azt az i-re a pontot a szenzibilis varázsló, Schenker amúgy is rendkívül fertőző gitárjátékához, akiből a lendület és a szellemesség egy pillanatra sem fogy ki. A Behind the Smiles (új, remek refrénnel, amelyben Doogie White brillíroz) velőtrázóan németesen nyílik! Az intró valóban végletesen „németesen” ingerlő, lehetne akár klasszikus söröző kórus egy Augustiner sörházban, vagy ötlet valamelyik Beethoven-szimfónia motívumához. Ez az edzett róka lucid találékonysága, amellyel olyan kellemesen és szórakoztatóan ugrat és lep meg folyton a „Revelation” albumon is, és amiért az évek során ennyire megbecsült és tisztelt lett.
Hogy ne legyek hosszú. A „Revelation” valójában pontosan az, amit csendben régóta vártunk Michael Schenkertől, és amiről tudtuk, hogy képes megalkotni, csak egy ideig nem sikerült neki a bár szolid, de gyakran inkább átlagos, utolsó korszakbeli MSG-albumokkal, majd a Michael Schenker’s Temple Of Rock-korszakban sem.
Meglepő, hogy az összes új dal ismét rendkívül kidolgozott, nagyfokú részletgazdagságot hordoz, hihetetlenül dinamikusan áramlik, és színpadiasan megragadó hatású a versszak, az előrefrén és a refrén kapcsolatában. A drámai fokozás egyértelműen megrajzolt, a crescendo a jellegzetes refrénekben csúcsosodik, amelyek azonnal magukkal ragadnak. Ehhez hozzáadod a briliánsan ihletett gitárjátékot, az összes fontos fűszerrel, amelyeket Michael éleslátásával és egyedi tehetségével mindig hoz, és így az új albumról szóló vitát végre le is zárhatjuk. Még egy gyöngyszem. A We Are the Voice című számot Ronnie Romero (Rainbow, CoreLeoni) énekli, és a „Revelation” egyik legkihegyezettebb, a hard rock ortodoxiájának adózó requiemje.
Album, amely magával ragad és visz. Olyan album, amilyet csak az ikonikus Michael Schenker tud létrehozni, és olyan lendülettel és töltettel készült, amiről Michael „kedves barátai” (és ez a megjegyzés tetszene Michaelnek a legjobban) a Scorpions ma csak álmodhat.
Hogyan szól élőben a Michael Schenker Fest, arról a Rockline beszámolója ad képet a Bang Your Head fesztivál első napjáról, 2019. július 12-éről, ahol Schenker a társaságával a nyitónap egyik fő fellépőjeként lépett színpadra.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Rock Steady
2. Under A Blood Red Sky
3. Silent Again
4. Sleeping With the Light On
5. The Beast in the Shadows
6. Behind the Smile
7. Crazy Daze
8. Lead You Astray
9. We Are the Voice
10. Headed For the Sun
11. Old Man
12. Still in the Fight
13. Ascension (instrumental)
Zenészek:
Graham Bonnet – ének az 1., 4., 5., 11. és 12. számon
Gary Barden – ének az 1., 4., 7., 10. és 11. számon
Robin McAuley – ének az 1., 3., 4., 8. és 11. számon
Doogie White – ének az 1., 2., 4., 6. és 11. számon
Ronnie Romero – ének a 9. számon
Michael Schenker – gitár, háttérének
Steve Mann – billentyűs hangszerek, gitár
Chris Glen – basszusgitár
Bodo Schopf – dob
