Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Raggalution
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2014
Játékidő: 48:14
Értékelés: 3/5
A kranji hetes, a Raggalution, ahogy a nevük is sejteti, a roots reggae hagyományának ápolására szegődött új formáció. Az ezredforduló utáni időkben egyre kevesebb ilyen banda van, sőt már-már a „veszélyeztetett faj” bélyegét viselik, ezért igazán szép felismerés, hogy a mi kis országunkban is akad olyan közeg, amelyben életre kelhet egy tartalmilag is megfogható reggae-karakterű zenekar. A 2011-ben összeállt Raggalution gyorsan eljutott az első stúdióanyagig, ami azt jelenti, hogy a srácok ideában egy húron pendülnek a zenekar víziójának követésében. Ez nagyon jó és fontos kiindulópont ahhoz, hogy szilárd alapkő legyen, amelyre a zenekar magabiztosan építheti a nevét, és amelyen új saját zenét fejleszthet és ápolhat.
A „Mask Of Liberty” bemutatkozó stúdióalbumként őszinte alkotás, amely ravaszul hatásos módon eleveníti fel a reggae népszerűsítésének legnevesebb előadóit, élükön Bob Marleyvel. Mivel hetesről van szó, egyértelmű, hogy a Raggalution afféle mini zenekarként működik: a várakozásnak megfelelően hangsúlyos a fúvós szín (trombita), a ritmusszekció pedig megerősített, hiszen a klasszikus reggae „egydimenziós ritmikai kinetikájának” sablonját végig aktívan megmozgatják az ütőhangszerek. A „basszuslábazat” világosan kiemelt, meleg, rugalmasan telt hangzású, és a dallamosan mozgalmas vonalakat hatásosan építi be a szerkezetbe, ami főleg az átvezető részeknél jön jól. Produkciós szempontból nagyon szépen kiegyensúlyozott hangzású lemez, ahol a hangzás pasztellszínű építőköveinek kontrasztos átmeneteiből adódó dinamika az egyenletes elrendezésű szimbiózisban aktívan érvényesül.
Annak ellenére, hogy a mai társadalom erkölcsi értékeitől megfosztott lelkiállapota javíthatatlan, és ez annak a következménye, hogy az ember határtalan kapzsiságában réges-rég elvesztette az igazi kapcsolatot az anyatermészettel, a Raggalution nagy idealista marad. A szövegekben pontosan azt vallják, amit a reggae népszerűsítésének úttörői a „messzi múlt” idején. Forradalom, Sion-testvériség, kifejezetten „zöld” (ökológiai) nyelvezetet is használnak (lásd a Natural című dalt), néhány sor pedig mindenképp a „dalra fakadó” fű füstölgő cigarettáinak dicséretére szolgál. Röviden: az album annak a fájdalomnak a lenyomata, amelyet a művészek korunk és közegünk valóságának érzékelése miatt éreznek, és ez a versszakokban a tömegek hátán, a becsapott többség rovására boldoguló maroknyi elit klasszikus igazságtalansága elleni lázadásként jelenik meg. A történelem így vagy úgy, de semmire sem tanít minket. Az utolsó oxigénatomig. Ha az is elfogyott, a bolygó és a galaxis megszabadul az emberiségnek nevezett vírustól, a természet pedig újra betölti a küldetését, és a jövőben gondosabb gazdát talál, mint amilyennek az ember bizonyult.
A Raggalution nagyon jó és ügyes zenészekből áll. A reggae alapját adó kiszámítható formákat végig megmozgatják hosszabb nyitó-, közép- és záró részekkel, ahol a fúvósok hangszerelése kerül a figyelem középpontjába, a gitár pedig gyakran lep meg olyan cikornyákkal, amelyek nem feltétlenül jellemzők a reggae-re, és gond nélkül elbírnák a rockos átültetést is. Egyértelmű a hangeffektek használata a gitárjátékban, például a wah-wah-os fűszerezés, a reverbbel átitatott chorus vagy a delay. Ezek a fűszerek hálásan sűrítik a hangzásvilágot, és megmozgatják a dalok és az album dinamikáját. A hangszeres játék kiváló, és az album zenei értékének fő pillére. Az ének a várakozásnak megfelelően prédikátoros, és példásan követi a jamaicai angol mintáját. Az Overpowa című dalban komoran, apokaliptikusan látnok, de egyébként is gyakran homályosan merengő, összhangban a szövegek üzenetével. Az Overpowa ideális példa arra, hogyan ér el a Raggalution nagy szerzői hitelességet, még az album hangszerelés szempontjából igényesebb pillanataiban is. A dal egy kis mini epikus szvit, ami a reggae-ben inkább ritkaság, mint szabály, és végig kidolgozott karaktert tart a versszak és a refrén kapcsolatában, annak ellenére, hogy a hosszabbított hangszeres részekben jól látszik, mennyire tömören és szorgalmasan figyeltek a zenekar tagjai a hangzásvilág hangszeres építőköveinek gazdag szövetére.
A „Mask Of Libderty” a Raggalution nagyon szép és minőségi bemutatkozó albuma. A srácok nem találják fel vele újra a zenei forradalmat. Bevált módon mozognak a roots reggae formáján belül, ám elkötelezettségükkel és, mondhatni, alkotói elszántságukkal mégis egyértelműen azt az érzést keltik, hogy szívből jövő, őszinte vallomásról van szó, és ez a legfőbb, alapvető erőssége, amellyel meggyőzi és megnyeri magának a hallgatót. A lemez dalainak változatos, sokrétű hangszeres hangszerelése alapján az is világos, hogy a Raggalutiont általában koncerten érdemes hallgatni.
A jövőben nem volna felesleges elgondolkodni más műfaji körök beemelésén, mert a roots reggae sablonjában való megrekedés hálátlan érzésekhez vezethet: önismétléshez, vagy a már sokszor megrágott, ezért kiszámítható zenei formák ismétléséhez, illetve az általánosság érzetébe süllyedéshez. Elég egy enyhe, de „felfedező kedvű” beemelése más zenei világoknak „nyomokban”, amely a zenekar szerzői vallomásos oldalát a jövőben egészen biztosan még magasabb minőségi szintre emelné.
Felállás
Luka Bedene – ének
Nejc Košnik – dob
Leon Slabe – trombita, vokál
Jure Grahek – billentyűk
Žiga Fazarinc – gitár
Mak Sever – basszusgitár
Jernej Jenko – ütőhangszerek
Produkció
Darjan Kruševac
Számlista
1. Dredda Lion
2. Sacred Knowledge
3. Voice Of Jah
4. Overpowa
5. Puppet Master
6. Migrate To Zion
7. Bud Burn
8. System’s Eye
9. Wicked City
10. Natural
