A Gilbert házaspár elvarázsolta Triesztet (2013)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Helyszín: Trieszt (Trieste) / Dom pristaniških delavcev (Teatro Miela) / Olaszország
A koncert dátuma: 2013. április 6.
Látogatók száma: 450
Jegyár: 22,00€ / 25,00€

Három éve a gitáros shredelés királya Szlovéniában is megfordult, ezúttal viszont nekünk, Gilbert-rajongóknak nyugatnak kellett vennünk az irányt, Trieszt felé, ha élőben akartuk látni és hallani. A virtuóz a kísérőcsapatával áprilisban, az első hétvégén állt meg a Teatro Mielában (Dom pristaniških delavcev).

Az idő idén tavasszal sem kegyelmez nekünk, szombaton sem volt ez másképp, de az autóban ülő mindannyiunk szívét felmelengette a gondolat, hogy a tengerpart felé tartunk, és idén először látunk tengert. Az Opčine felől a keskeny utcákon át lassan gurultunk le egészen a partig, ahol a Teatro Miela áll. A parkolóhellyel kicsit több bajunk volt, mint magával az úttal, ezért minden leendő látogatónak azt tanácsolom, hogy időben induljon otthonról, mert estére Triesztben szinte teljesen megtelnek a parkolók.

A Teatro Miela mindannyiunk meglepetésére tényleg igazi színháznak bizonyult – elöl a színpad, közvetlenül előtte az állóhelyek, mögöttük az ülőhelyek (ahonnan valószínűleg nem sok minden látszik), fölöttük pedig egy újabb ülőhelyekkel teli karzat. Természetesen egyikünk sem gondolt arra egy pillanatra sem, hogy leüljön. Beálltunk előre, és türelmesen vártuk a gitár mesterét.

A színpadot este kilenc óra tíz perckor először a helyi nagyágyú foglalta el akusztikus gitárral: AbbaZabba, akit civilben Alessandro Giorgiuttinak hívnak. A triesztiek a hazai közönségnek mutatta be új albumát, a The Alphabet című lemezt. Az énekére nem lehet panasz, de a többnyire szomorkás dallamaival kissé elnyomta a hangulatot, a második számnál pedig a gitárja is felmondta a szolgálatot, pontosabban a csatlakozókábel, ami Alessandro hangszerének pillanatnyi áramkimaradását okozta. AbbaZabba azonban nem jjött zavarba: kicsit megpiszkálta a kábelt, megtalálta az újabb érintkezést, és folytatta. Sajnos hasonló kellemetlenség hamarosan megismétlődött, az utolsó számnál pedig az újabb áramkimaradáskor AbbaZabba egyszerűen kikapcsolta a gitárt, eltávolodott a mikrofontól, és szó szerint unplugged játszotta és énekelte végig a dalt. Ezzel természetesen azt a közönségrészt is megnyerte, amelyik a fellépése alatt addig nem éppen lelkesedéstől csillogott. AbbaZabba nagy, biztató tapsot kapott, mi pedig még nagyobb türelmetlenséggel vártuk az est igazi sztárját.

Paul Gilbert már óvodás korában elkezdett gitározni, tinédzserkora közepén pedig zenészként is szélesebb körben ismertté vált. Emellett akadémiai zenei tanulmányokat is folytatott, és nagyon gyorsan fejlődött. A zenei világban a világ egyik leggyorsabb gitárosaként tartják számon, a szélesebb nyilvánosság viszont leginkább a Mr.Big szupergrupban való közreműködése miatt ismeri.

A gitár nagy királyát valamivel tíz óra után köszönthettük a színpadon, miután a szervező előzetesen figyelmeztetett, hogy a virtuóz kéri: a koncert alatt ne dohányozzon senki a teremben. Amikor mindenki eloltotta a cigijét, először a dobos Thomas Lang tűnt fel, utána a basszusgitáros Kelly Lemieux, végül pedig a Gilbert házaspár is bevonult. Ezúttal nem csak Paul viselt nagy fejhallgatót, hanem az egész színpadi első sor. Emi a billentyűk mögé ült, Paul megragadta a gitárt, és együtt belevágtak az „Enemies (In Jail)” című számba. A gyönyör azonban nem tartott túl sokáig – a zenekar az első dal közben megszakította az előadást, mert a színpadon dübörgő basszusok zúgtak. Miután elcsitult a zaj, folytatták, de a dalt hamarosan megint le kellett állítani, mert a remegés és dübörgés visszatért. Hát, háromszor a góc: a rázkódás elmúlt, és a koncert zavartalanul folytatódhatott.

A koncert első fele pár kivételtől eltekintve tiszta Vibrato volt. Paul a 2012-ben megjelent új albumnak szentelte a saját szerzemények nagyobb részét. Nekem, aki nem vagyok különösebben odavan Gilbert új lemezéért, ez természetesen csalódást jelentett. Gilbert ujjai ügyesen járták a húrokat, és nagyobb szünetek vagy felesleges beszéd nélkül siklottak egyik dalból a másikba. Emi hűségesen követte férjét a billentyűin, a figyelő szem pedig gyakran elkapta a basszusgitáros Lemieux bohóckodásait is, aki nagy örömmel froclizta a dobos Langot. Az „Atmosphere on the Moon” után az első sorban álló trió pár percre elköszönt a színpadtól, így Thomas Lang alaposabban bemutatkozhatott egy dobszólóban. Lang megmutatott pár ügyes trükköt a dobverők pörgetésével, amit a közönség lelkesen fogadott. Egy rövid szünet után a trió visszatért a színpadra, és feldolgozások áradata következett. Mi, a legvadabb rajongók talán több saját számra vártunk, meg egy-két Mr.Big-feldolgozásra is, de nem kaptunk. Azt viszont megkaptuk, hogy Paul kiragadta egy első sorban álló néző kezéből a mobiltelefont, és bedobta a backstage-be, amiért később bocsánatot is kért, de világossá vált, hogy a nagy gitáros nem szereti a felvételkészítést – legalábbis nem közelről. Megkaptuk a hangszercserét is a színpadon – Paul a dobok mögé ült, Lang átvette a basszust, Lemieux felkötötte a gitárt, Emi pedig a mikrofonhoz lépett, és elénekelte a „Sin City”-t. Paulnak már amúgy sem szolgált túl jól a hangja a koncerten, Emi éneke pedig világosan megmutatta, hogy jobb lenne, ha maradna annál, amihez ért, vagyis a billentyűknél. Az olasz közönség azonban hálás publikumnak bizonyult, és gazdagon megtapsolta Emit – egyébként egy nővel a színpadon nyugati szomszédainknál nemigen lehet mellélőni. Következett még a „C.O.D.” és a „Man on the Silver Mountain”, ahol Emi és Paul pár zenei párbajt vívott, megmutatva, hogy mindketten mesterei a hangszerüknek, aztán a csapat lassan elköszönt a színpadtól. De nem sokáig – mindannyian visszatértek, eljátszottak és elénekeltek még egy számot, majd együtt meghajoltak, és ezzel lezárult a zenei este.

Nem tudtam megszabadulni az érzéstől, hogy a 2010-es ljubljanai koncert a Cvetličarnában jóval jobban szólt, talán éppen a kiváló Tony Spinner gitárosnak köszönhetően, aki az összes fő vokált is kiválóan átvette a koncerten. Mégis szívesen megnézzük Pault máskor is, ha továbbra is hajlandó ilyen gyakran a környékünkre látogatni.