Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Whitesnake
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1979
Játékidő: 41:25
Értékelés: 4/5
A »Lovehunter« a brit hard rock legendák, a Whitesnake második stúdióalbuma volt, és a színvonalas elődhöz, az 1978-as »Trouble« debütálóhoz képest a következő logikus lépést jelentette a fejlődésben és a hangzásban. Feltűnő borítóját Chris Achilleos festő és illusztrátor készítette: ezen az énekes-főkígyó, a zenekar atyaúristene, David Coverdale végső fantáziája látható egy meztelen nő képében, aki egy óriási fehér kígyót lovagol. A borító megjelenésekor nem kevés vitát kavart, a zenekar pedig csak elégedetten vihogott rajta, hiszen a nagyon kívánatos nyilvánosságot kapta ajándékba. Érdekesség, hogy az eredeti »Lovehunter«-festményt már 1980-ban ellopták, míg a legendás billentyűs, Jon Lord hasonló koncepciót használt második szólólemeze, a »Sarabande« (1976) borítójához.
Coverdale-nek a »Trouble« után sikerült együtt tartania ugyanazt a felállást, ami a jövőben már nem fog neki olyan jól menni, és ezt gazdagon meg is hálálták neki: a Whitesnake dalszerzőként az előzőnél is ihletettebb volt a »Lovehunter«-en, a banda tagjai pedig, elsősorban a két gitárvirtuóz, Micky Moody és Bernie Marsden, igazán irigylésre méltó kémiát alakítottak ki egymás között. A minőségi produkcióért ismét a régi rókának számító producer, Martin Birch felelt, akivel Coverdale és Lord még a Deep Purple idejében dolgozott együtt. A »Trouble«-höz képest a »Lovehunter« hangzása már kicsit kifinomultabb volt, a dalok többségén érezhető a lassan születő AOR-produkció hatása a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje felől.
Az album a Whitesnake első kislemezes dalával, a »Long Way From Home«-mal indul, amely diadalmas, epikus-nosztalgikus refrénjének köszönhetően már megjelenésekor bekerült a zenekar legkedveltebb örökzöldjei közé, bár kereskedelmileg gyengén szerepelt, és nem érte el a megérdemelt előkelő helyet az akkori listákon. Mivel az AOR-bajnok Foreigner 1977-ben már kiadott egy hasonló című dalt, a „Long, Long Way From Home”-ot, Coverdale-nek és a társainak ki kellett hagyniuk a címből a második „long”-ot, ami a győzelmi refrénben azért mégis felbukkan.
Érdekes, hogy a »Long Way From Home« B-oldalára a szenvedélyes blues rock tétel, a »Walking in the Shadow of the Blues« került, amely az általános népszerűség tekintetében még az A-oldalas „útitársát” is felülmúlta, ami általában nagyon ritkán fordul elő. Lord hammondjának suhogó hangja, a teltházas gitárfutamok és a nagyképű refrén a szenvedélyes ének védnöksége alatt, amely a szövegben a változatosság kedvéért most nem a nők, hanem a zene, vagyis a blues iránti szerelemről szól, ennek a receptnek a fő elemei voltak, és ebből lett ez az emlékezetes klasszikus.
A nosztalgikus r’n’b-ballada, a »Help Me Thro’ the Day« az amerikai blues-, r’n’b- és countryzenész Leon Russell dalának megható feldolgozása, amelyben a Whitesnake a sírós gitárfutamokkal, a melankolikus szintetizátorfüggönyökkel és David szívszaggató éneklésével újra a zenei finomság elképesztő mestereinek mutatkozik. Az hangszerelési kifinomultság foka valóban irigylésre méltó, és manapság sokan elfelejtik, hogy a Whitesnake közel sem volt hétköznapi blues/hard rock zenekar. A »Medicine Man« ezzel szemben jóval hagyománytisztelőbb blues/hard rock szám, amely a két gitáros égető, újító frázisai és Lord orgonás ördöngösségei miatt kissé már a Deep Purple-t idézi, miközben Coverdale megzabolázatlan hangja szívesen játszaná az orvososdit a női pácienseivel. A »You ‘n’ Me« meglehetősen minimalista, de ütős blues rock szám, amely nyögdécselő boogie-ritmusokra épül, Lord zongorája diktálja, a Moody–Marsden páros pedig égető gitárfrázisokkal kíséri David kéjes énekes csaholását. Egy kis finomságról a „koszosan” fűszerezett környezet közepén a hagyományosan remek kísérő vokálok gondoskodnak.
A Whitesnake a »Lovehunter«-en egy lépést sem enged az ütős dalokból, és a »Mean Business« is a hard rock megalkuvást nem ismerő megtestesülése a fűrészelő gitárfutamokkal, Dave Dowle masszív dobátmeneteivel és a mindig remek Neil Murray vicsorgó basszusvonalaival, miközben Lord orgonaszólója még tovább fűszerezi a szenvedélyes hangulatot, amelyben ismét Coverdale érzelmesen erőteljes éneke a kulcstényező. A szexuálisan végletekig felpumpált energiakatalizátoron, a »Love Hunter«-en Coverdale az album borítójához híven a szövegen keresztül minden erotikus fantáziáját beleönti szenvedélyes hangjába, a hangszeres téren remek formában lévő társai pedig nem spórolnak a megfent gitárfutamokkal és a hatalmas orgonakapricciókkal.
Az »Outlaw«-n, a blues rock és az AOR sikerült hibridjén Coverdale átadja a mikrofont Bernie Marsdennek, aki szokatlan feladatát epikus gitárharmóniák és szellemes orgonavariációk kíséretében teljesen magabiztosan oldja meg, ahogy ezt a »Trouble« »Free Fall« című dalában is bebizonyította. A többszólamú refrén dallamosan rockosan elegáns és szép, sőt van benne némi slágerpotenciál is. A »Rock ‘n’ Roll Women«, amelyben Coverdale kinyilvánítja vonzalmát a rockerhölgyek mindenféle fajtája iránt, még ha csak „groupie”-król van is szó, ezzel szemben sokkal hagyományosabban bluesos, némi táncosan sózott rock’n’rolles ritmikai ízzel, ami azt jelenti, hogy a »Lovehunter« legkevésbé érdekes tétele. A záró, rövid, de édes örökzöld, a »We Wish You Well« gyönyörű ballada elegáns zongoraaranzsmánokkal, melankolikus gitárfutamokkal és epikus vokálharmóniákkal.
A »Lovehunter«-en a szenvedélyes Coverdale remek dalszerzői teljesítmények sorával valósította meg zenei-erotikus fantáziáinak jókora részét, amit a legjobban a vitatott, mára rég legendássá vált borító tükröz, amelyen először jelent meg a híres Whitesnake-logó, és amelyet egészen a kereskedelmileg nem túl sikeres, de annál szívhezszólóbb és őszintébb blues rock korszak végéig használtak. Dave Dowle, aki magát mindig alkalmi dobosként kezelte, a »Lovehunter« megjelenése után lejárt lemez volt, mert a dobok mögött a legendás Ian Paice váltotta, így a Whitesnake egy időre három egykori Deep Purple-taggal működött.
Felállás
David Coverdale – ének
Micky Moody – gitár
Bernie Marsden – gitár, ének az „Outlaw”-n
Jon Lord – billentyűsNeil Murray – basszusgitár
Dave Dowle – dob
Produkció
Martin Birch
Számlista
1. Long Way from Home
2. Walking in the Shadow of the Blues
3. Help Me Thro’ the Day
4. Medicine Man
5. You ‘n’ Me
6. Mean Business
7. Love Hunter
8. Outlaw
9. Rock ‘n’ Roll Women
10. We Wish You Well
