Előadó: Tide, The
Kiadó: Kulturno društvo Izdaja
Megjelenés: 2006
Jelenleg az egyik legprogresszívebb és legígéretesebb szlovén zenekar
A The Tide nevű csapatot sajnos még a lemez megjelenése előtt „megbélyegezte” egy kissé szerencsétlen névválasztás. Nagyjából ugyanebben az időben kezdett betörni a színtérre egy Tide nevű együttes is, amelynek menedzsmentje valamivel kellemetlenebb fajta volt: főleg a médián keresztül akart valamiféle konfliktust szítani, ami (a szlovén zene szerencséjére) magukat a zenészeket nem érintette. Mi, akik mindkettőt hallottuk, jól tudjuk, hogy különbség van köztük (és nem csak a „the” a névben), és hogy ezek a különbségek egyértelműek.
Az első, amit a ‘Love & Trust’ kapcsán érdemes kiemelni, az mindenképp a borító. Az alulírottnak ugyan szerencséje volt, mert a limitált kiadás került a kezébe, így egyszerűen nem mehetek el mellette. Vicces, gondoltam akkor, Szlovéniában léteznek fiatal rockzenekarok, amelyek bakelitre is kiadják a zenéjüket? Aztán mint a régi szép időkben, remegő kézzel és izgatottan húzom ki a tasakból a belső borítót, kiterítem, szembesülök a szövegekkel, az érdekes képpel és… hogy a ménkű csapja meg, egy CD! Ezt anélkül, hogy tönkretennéd a remek és eredeti borítót, könnyedén leválaszthatod, és gond nélkül elteheted a polcra a többi olyan CD közé, amelyet érdemes újra meg újra meghallgatni.
Persze csak azután teszed el, hogy egyszer már hallottad, és fiókokat meg párhuzamokat keresel… meghallgatod még egyszer, a kép tisztább, élesebb, és nem állhatod meg, hogy ne hallgasd meg legalább még egyszer. A lemez tényleg jó, kiváló. A legjobb benne az, hogy csak többszöri hallgatás után kezded felfedezni azokat a finomságokat és apróságokat, amelyek az átlag feletti lemezeket elválasztják a csupán nagyon jóktól, az átlagosaktól, a jóktól…
A tizenegy dal (és a bónusz) között nehezen találsz rosszat. Rövidebbek vagy hosszabbak, kilógnak a keretekből… elsősorban határozottan gitárosak, időnként meglepően zongorásak, itt-ott vonósokkal, orgonával, női kísérővokálokkal kiegészítve… nagyon változatos és hangszerekben gazdag, egyedi előadásmóddal és kiválóan határozott hanggal. Külön dicséret jár a produkciónak (a zenekar basszusgitárosa, Dejan Osterman és a többi tag munkája), hiszen a teljes hangzásképet úgy alkották meg, ahogy azt egy igényesebb hallgató csak kívánhatja. Minden a helyén van – a dob (Martin Pogačnik) a basszussal (Dejan Osterman) a háttérben, bár a basszusgitár pár remek átmenetről gondoskodik, a kettős pedig gyakran fokozza a ritmust, a billentyűk (Drejc Pogačnik) a kiegészítést és a szélességet adják, az akusztikus és elektromos gitárok (Janez Šter) egyrészt a teljes hangszeres felépítésről, másrészt a szólóbetétekről gondoskodnak, és mindezzel összeforr Tomaž Štular hangja. Az egyes elemek kiegészítik egymást, és rendkívüli egésszé állnak össze, amely szinte kipattan a hangszórókból a ti füleitekbe.
Egy-egy pillanatban úgy éreztem, a drámai, intim és kiszámíthatatlan Nick Cave-et hallgatom, ugyanabban vagy a következő dalban viszont az egész átváltozhat összetett, a legigényesebb és legfigyelmesebb hallgatóknak szánt Pink Floyddá. Nem túlzok, a The Tide ennyire kidolgozott!
És ha párhuzamokat keresek, a The Tide-ot progresszivitása és hatalmas ígéretessége miatt a kilencvenes évek közepének Siddharta-jához, a kilencvenes évek végének Shyamjához és néhány Psycho-Path-féle zenekarhoz is hasonlíthatnám. Egy olyan zenekarról van szó, amely sajnos valószínűleg a szlovén klubokban fog majd küzdeni, pedig már most megérdemelne egy esélyt a nagyobb színpadokon is, hazánk északi és nyugati határain túl. És nem csodálkoznék, ha öt év múlva sok fiatal szlovén zenekar akarna úgy szólni, mint a The Tide!
Felállás
Tomaž Štular – ének
Janez Šter – gitár
Drejc Pogačnik – billentyűk
Dejan Osterman – basszusgitár
Martin Pogačnik – dob
Számlista
1. Whirl Of Time
2. On Your Way
3. Desire
4. Stay Out Of My Place
5. Carry On
6. Cosmic
7. Your River Wild
8. Steps Of Silence
9. Bitter Dream
10. Whisper
11. Pop Soul
