Szerző: Jernej Vene
Az interjú dátuma: 1995. 07. 14.
Egy szép júliusi napon megtudtam, hogy az Udine melletti olaszországi kisvárosban, Spilimbergóban a Folkest 1995 fesztiválon fellépnek a legendás Los Lobos is. Mindent megmozgattam, hogy kapcsolatba léphessek velük, hiszen titeket, kedves olvasókat biztosan érdekel, mit csinálnak a híres mexikóiak East L.A.-ből (Los Angeles). Segítségemre volt a szervező, Andrea Del Favero. A Los Lobos a amúgy kis létszámú közönség előtt remek koncertet adott, amelyen sajátos keverékét kínálták a rocknak, a tex-mexnek, a popnak, a bluesnak, a countrynak és a hagyományos mexikói dallamoknak. A kérdésekre Cesar Rosas és David Hidalgo felelt, akik énekelnek és gitároznak, valamint Konrad Lozano basszusgitáros. Szó esett az új lemezről is, amely 1996 februárjában jelent meg.
Vene: Milyen zenét játszotok az új lemezen?
Cesar: Rockot, popot, soult, funkot – mindig mindent belekevertünk a saját hangunkba, és ezt folytatjuk most is.
Vene: Hogyan írtok dalokat? Kész anyaggal mentek a stúdióba, vagy az egészet ott írjátok meg?
Cesar: Leggyakrabban már kész a dal, de néha csak egy fél ötletünk van, és azt később a stúdióban fejezzük be.
Vene: Előbb a zene születik meg, vagy a szöveg?
Konrad: Nem tudom. Néha először a zene van meg, aztán a szöveg. Máskor meg egy dal darabjaiból másnap teljesen más dalt csinálunk, mint amilyen előző nap volt.
Vene: Szoktatok kiállni a dalaitokban valamilyen politikai ügy mellett?
Cesar: Nem, legfeljebb néhány dal van kissé átszínezve politikával, de ezt nem szándékosan csináljuk, és a zenénkben soha nincs túl nagy hangsúlyon. Mivel latinók vagyunk, azok, akiknek ez szimpatikus, azonosulni tudnak azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket mi átéltünk.
Vene: Kötődtök még a tex-mex zenéhez?
Konrad: Ó, igen, várjuk a megfelelő pillanatot, hogy megint felvegyünk valami ilyesmit.
Cesar: Vigyázzatok, robbanást készítünk elő! Na, viccet félretéve: a tex-mex mindig része volt a zenénknek, de hogy kizárólag ilyen dalokat vegyünk fel… Nem csak a hagyományra támaszkodunk, hanem megpróbáljuk továbbfejleszteni. Egy egész lemezt biztosan nem vennénk fel tex-mex stílusban. Szívesen segítenénk viszont a fiatal zenekaroknak, az egyetlen gond az, hogy mi Los Angelesből származunk, a tex-mexet pedig főleg Texasban játsszák, ahol ez a mozgalom újra fellendülőben van.
David: A fiatalok tejanót játszanak, ami más, mert nem harmonikát használ, hanem szintetizátort. Másként közelítenek a zenéhez, ebben rejlik az egész.
Vene: A La Bamba film repített benneteket addig sosem látott magasságokba? A következő lemez, a La Pistola Y El Corazon ugyanis teljesen más volt, nem?
Konrad: Persze, akkor ízleltük meg a hírnevet, és nagyobbak lettünk, mint valaha, a kiadónk pedig a La Bamba után azt akarta, hogy csupa slágerből álló lemezt vegyünk fel. Mi pont az ellenkezőjét tettük, és egy majdnem hagyományos mexikói zenéből álló lemezt csináltunk.
Vene: Rock- vagy folkzenekar vagytok?
Konrad: Mindkettő keveréke. Teljesen be vagyunk zavarodva, ha, ha, ha! Felvettünk dalokat Richard Thompsontól (brit folkgitáros – a szerk. megj.) és a Grateful Deadtől is. Ebből sokat megtudhattok a zenei nyitottságunkról.
Vene: Mit gondoltok azokról a mexikóiakról, akik Kaliforniába szöknek?
Cesar: A határt le kell bontani, jöjjön fel mindenki északra, Kaliforniába. Ott van az ő földjük!
Vene: Köszönöm ezt a rövid interjút, és remélem, hamarosan találkozunk!
Cesar: Köszönjük, és üdvözlet a szlovéniai rajongóknak!
