Kiadó: Insideout Music
Megjelenés dátuma: 2020. 7. 17.
Producer: John Mitchell
Lemez hossza: 49.46 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
John Mitchell (Arena, It Bites, Kino, Frost*, The Urbane), az angol gitárvirtuóz és karizmatikus énekes a Lonely Robot szólóprojekttel zeneszerzőként és hangszerelőként lemezről lemezre fejlődik, és közben azt is bizonyítja, hogy miért tartozik a mai progresszív rockszíntér kulcsfigurái közé. Most negyedik albumával, a „Feelings Are Good”-dal tért vissza. A sci-fi nagy rajongója ezúttal a millenniumutáni generációknak próbálja megmagyarázni, miért jók és fontosak az (igazi) emberi érzelmek a modern elektronikus eszközök – élükön az „okos” telefonokkal – hidegségével szemben, és miért ezek jelentik a fő akadályát az emberiség felgyorsuló, általános robotizálódásának. Már az előző Lonely Robot-lemezt, az „Under Stars”-t (2019) is remekműnek lehetett nevezni, a „Feelings Are Good” viszont szerzői és hangulati szempontból még egy lépést jelent előre John egyre érdekesebb szólóprojektjének hangzásbeli fejlődésében.
Johnnak, aki a gitár mellett billentyűzett, basszusvonalakat is játszott, és a produceri munkát is magára vállalta, a dobos hős, Craig Blundell (The Mute Gods, Frost*, Steven Wilson, ex-Pendragon) segített, aki nélkül a „Feelings Are Good” jóval kevésbé lenne izgalmas. Ahogy John eddigi életművének nagy részére jellemző, a „Feelings Are Good” hangulatában is többnyire melankolikus és sötét album, időnként világosabb árnyalatokkal, miközben az összes közreműködő zenész számos szintetizátoros és elektronikus effekttel többnyire sikeresen teremt futurisztikus atmoszférát. A nyitó és egyben címadó szám egy rövid nyitány, amelyben John vokódert használ, így a hangja robotszerűen szól. Az „Into the Lo-Fi” energikus „bomba”, amely előrevetíti, milyen lesz az album nagy része. Külön történet a szarkasztikus, társadalmi szemlélődésre ösztönző szöveg is a modern civilizáció vezeték nélküli internet iránti függőségéről – ilyet csak egy angol progrockzenekar tud kitermelni.
A „Spiders” kissé neurotikus kísérlet, ami különösen igaz a többszólamú refrénjére, amelyben minimális a vokóder használata. A „Crystalline” gyönyörű power ballada, amely közelebb áll az art pop rockhoz, mint a progresszív rockhoz, és amelyben erősen érződik Peter Gabriel hatása John szerzői megközelítésén, miközben Gabriel és Mitchell hangja közötti hasonlóság is mindig is eléggé nyilvánvaló volt. A „Life Is a Sine Wave”, amely pillanatokra az It Bites kissé melankolikusabb változatára emlékeztet, sikeresen váltogat az ütős és a csendéletszerű részek között. Az „Armour Of My Heart” nosztalgikus refrént és hipnotikus szintetizátor-hangszerelést tartalmaz, a melankolikus gitárszólamok pedig külön történetet jelentenek.
A „Suburbia” titokzatos, kissé sötét hangulatot áraszt, John eklektikus szintetizátor-textúrái pedig – hősies gitárszólóval megspékelve – idővel világosabb hangulati árnyalatokat hoznak. A „The Silent Life” gyönyörű power ballada bőkezű zenekari hangszereléssel és John remek, rendkívül érzelmes énekteljesítményével. A „Keeping People As Pets” elektronikus bevezetővel indul, eklektikusságával, kiváló refrénjével és azzal a lírai üzenetével, hogy az emberiség egyre inkább a modern elektronikus technológia és a születőben lévő mesterséges intelligencia rabszolgájává válik, a „Feelings Are Good” csúcspontjai közé tartozik. A posztapokaliptikus és egyben pacifista „Army Of One” nehéz katonai lépések hangjával nyílik, ingerült gitárszólamaival, kíméletlen dobhurkaival és megrázó előadásmódjával az album legütősebb pillanata. A „Grief Is The Price of Love” rövid, akusztikus irányultságú ballada, amely szinte idealista, pozitivista lezárása ennek az eléggé fatalista hangvételű albumnak.
A „Feelings Are Good” Mitchell eddigi pályájának csúcsa az egyre izgalmasabb Lonely Robot szólóprojekt keretében. Hallgatása nemcsak a „progosok” közül a sci-fi rajongóinak fog örömet szerezni, hanem sok más eklektikus, kiválóan hangszerelt és társadalmilag szúrós zenét kedvelőnek is. Valójában meglepő, hogy Johnnak az kiváló „Under Stars” után egy évnél rövidebb idővel sikerült egy még jobb albumot készítenie, és ezzel az év, 2020 egyik legérdekesebb art rock teljesítményét letennie az asztalra. Az egyetlen negatívum az esztétikailag meglehetősen visszataszító borító, amely ugyanakkor rendkívül kifejező és hatásos üzenetet hordoz, ha pedig nem is szimbolikus, de kissé önironikus gúnyolódást a modern társadalmon.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számlista:
1. Feelings Are Good
2. Into The Lo-Fi
3. Spiders
4. Crystalline
5. Life Is A Sine Wave
6. Armour For My Heart
7. Suburbia
8. The Silent Life
9. Keeping People As Pets
10. Army Of One
11. Grief Is The Price Of Love
Felállás:
John Mitchell – ének, gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
Craig Blundell – dobok
Közreműködő zenész:
Nick Beggs – basszusgitár
